Az idegen nyelvi kommunikáció az anyanyelvi kommunikáció
elemeivel jellemezhető: fogalmak, gondolatok, érzések, tények és
vélemények megértése, kifejezése és értelmezése szóban és
írásban (hallott és olvasott szöveg értése, szövegalkotás), a
társadalmi és kulturális tevékenységek megfelelő keretein belül
– oktatás és képzés, munka, családi élet és szabadidős
tevékenységek –, az egyén szükségleteinek megfelelően. Az
idegen nyelvi kommunikáció olyan képességeket is igényel, mint
például a közvetítés, más kultúrák megértése. Az egyén
nyelvtudásának szintje változhat a négy dimenzió (hallott szöveg
értése, beszédkészség, olvasott szöveg értése és
íráskészség), az egyes nyelvek és az egyén
társadalmi-kulturális háttere, környezete és igényei/érdeklődése
szerint.
Az idegen nyelvi kommunikáció feltételezi a szókincsnek és a
funkcionális nyelvtannak, valamint a szóbeli interakciók főbb
típusainak és a nyelvi stílusoknak az ismeretét. Fontos a
társadalmi hagyományoknak, valamint a nyelvek kulturális
vonatkozásainak és változatosságának az ismerete is.
Az idegen nyelvi kommunikációhoz szükséges képességek
felölelik a szóbeli üzenetek megértését, beszélgetések
kezdeményezését, folytatását és lezárását, valamint a
szövegolvasást, -értést és -alkotást az egyéni igényeknek
megfelelően. Továbbá az egyénnek képesnek kell lennie a
segédeszközök megfelelő használatára és az egész életen át
tartó tanulás részeként a nyelv nem formális keretekben történő
elsajátítására is.
A pozitív attitűd magában foglalja a kulturális sokféleség
tiszteletben tartását és a nyelvek, kultúrák közötti
kommunikáció iránti érdeklődést és kíváncsiságot.
Idegen nyelvi kommunikáció