Az esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
magában foglalja az esztétikai megismerés, illetve elképzelések,
élmények és érzések kreatív kifejezése fontosságának
elismerését mind a tradicionális művészetek nyelvein, illetve a
média segítségével, ideértve különösen az irodalmat, a zenét,
a táncot, a drámát, a bábjátékot, a vizuális művészeteket, a
tárgyak, épületek, terek kultúráját, a modern művészeti
kifejezőeszközöket, a fotót s a mozgóképet.
Az esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
feltételezi a helyi, a nemzeti, az európai és az egyetemes
kulturális örökségnek, valamint az egyénnek, közösségeinek a
világban elfoglalt helyének a tudatosítását, a főbb művészeti
alkotások értő és beleérző ismeretét, a népszerű kortárs
kultúra és kifejezésmódok vonatkozásában is. Idetartozik Európa
(az európai országok, nemzetek és kisebbségek) kulturális és
nyelvi sokféleségének a megőrzésére irányuló igénynek, a
közízlés fejlődésének, valamint az esztétikum mindennapokban
betöltött szerepének a megértése.
Olyan képességek tartoznak ide, mint művészi önkifejezés,
műalkotások és előadások elemzése, saját nézőpont
összevetése mások véleményével, a kulturális tevékenységben
rejlő gazdasági lehetőségek felismerése és kiaknázása
A pozitív attitűdök alapját a művészi kifejezés sokfélesége
iránti nyitottság és az esztétikai érzék fejlesztésére való
hajlandóság képezi. A nyitottság, az érdeklődés, a fogékonyság
fejleszti a kreativitást és az arra való készséget, hogy a
művészi önkifejezés és a kulturális életben való részvétel
révén gazdagítsuk önismeretünket, emberi viszonyainkat,
eligazodjunk a világban.