Nem a facebook volt a legelső a közösségi oldalak közt, de népszerűsége messze meghaladja az összes hasonló jellegű honlapét. 2004-es indulása óta több millióan csatlakoztak a virtuális közösséghez, 2011 februárjában pedig a felhasználók száma elérte a 600 milliót.¹ A facebook eredetileg csupán a Harvard egyetem belső oldala volt, kitalálója, Mark Zuckerberg azzal a céllal indította, hogy az egyetem diákjai jobban megismerjék egymást. Az oldal azonban hamarosan annyira népszerű lett, hogy felhasználói körét hamarosan kiterjesztették a többi főiskolára is, ma pedig mindenki regisztrálhat, aki 13 éves elmúlt.²

A facebook elsősorban annak köszönheti sikerét, hogy a többi, vele egyszerre indult közösségi oldallal szemben lehetővé tette, hogy a felhasználók kapcsolatba léphessenek egymással, kommentálhassák egymás képeit. Újdonság volt az üzenőfal bevezetése is, melynek köszönhetően videókat, képeket, szövegeket oszthatunk meg ismerőseinkkel, amiket szintén kommentálni lehet. Ezek a fejlesztések valódi közösségi térré formálják a facebookot, amit valamilyen mértékben minden felhasználó a saját képére formálhat.

A facebook radikálisan átértelmezte a közösségekről alkotott fogalmakat. Ahogyan Douglas Schuler is rávilágít, a közösségi térrel kapcsolatos elképzeléseink idejétmúltak, a mai közösségi terekre nem alkalmazhatóak. A tradicionális közösségfelfogás egy sokkal zártabb, homogénebb, elszigeteltebb közösség leírására alkalmazható, azonban nem érvényes a huszonegyedik századi közösségek feltérképezésére. Schuler szerint az új közösség tagjai sokkal tudatosabbak, sokkal határozottabb elvekkel rendelkeznek.³ Míg régen az azonos lakóhely volt a közösség kialakulásának alapfeltétele, addig ma már sokkal fontosabbá vált a közös kulturális tapasztalat mint közösségformáló erő. ⁴ Wittkover megjegyzi, hogy a kommunikáció fejlődése előtt zömmel azzal kommunikáltunk, akivel egy helyen éltünk, ma azonban adott a lehetőség, hogy kivel alkotunk egy közösséget.⁵

A facebook struktúrájában többek szerint egy globális falura⁶ hasonlít. Ez a hasonlat annyiban helytálló, hogy a facebook közössége is a „mindenki ismer mindenkit" elvre épül, eltér azonban egyrészt azért, mert a hagyományos közösségi formákkal ellentétben nem feltétele az, hogy a tagjai egy helyen éljenek, másrészt pedig azért, mert ha jobban belegondolunk, a facebookon valójában nem valósul meg az egységes közösségi tér. A facebook felületén nem beszélhetünk olyan egységes tapasztalatokról, amely minden felhasználót egyaránt érintenek. Ilyen szempontból a kapott és megosztott információk is eltérőek, tehát minden felhasználónak kicsit mást jelent a facebookon való jelenlét. Érte már olyan kritika is a facebookot, hogy valójában minden felhasználó egy elszigetelt közösséget hoz létre magának a honlapon, hiszen kiszűrhetjük az általunk nemkívánatosnak tekintett információkat, megválogatjuk azt, kit engedünk az ismerősi körünkbe, és azt, hogy az adott számú ismerősünk közül hánynak akarjuk figyelemmel kísérni a bejegyzéseit. A facebook alapvetően nem tágítja ki a világot, nem szerzünk új ismereteket, csupán azt fogjuk a facebook színteréről befogadni, amit magunk is jónak látunk. A kellemetlen ismerősöket, információkat töröljük vagy letiltjuk.

Jogosan tehető fel a kérdés, hogy vajon mi lehet vonzó abban, hogy ismerőseinkről képeket nézegetünk, vagy üzenőfalon kommunikálunk velük az esetek többségében egészen jelentéktelen dolgokról? A facebook népszerűségének egyik oka az lehet, hogy tulajdonképpen semmit nem kell a felületén komolyan vennünk. Akármi is történik az üzenőfalon, akármilyen beszélgetést is folytatunk le a chatfelületen, ezek az esetek csupán elenyésző százalékban nyernek érvényességet a való világban. Ennek köszönhetően a felhasználók bátrabbak, közvetlenebbek ezen a felületen, mint egy valódi közösségben.⁷ A közösségi oldal relativizálja az „ismerős" fogalmát, azokkal is közelebbi kapcsolatba kerülhetünk így, akikkel jóformán beszélő viszonyban sem vagyunk, a facebook mégis lehetővé teszi, hogy akár a nyaralási vagy családi képeit is megnézhessük, ezáltal belátást nyerhetünk a legintimebb magánéleti térbe is.

Fontos kérdés az is, hogy miért szeretünk mi fényképeket, videókat, különféle szövegeket posztolni a saját életünkről? A magyarázat erre az lehet, hogy a facebookon való jelenléttel a társadalmi jelenlétünk egyfajta igazolást nyer. Érdekes a viszony a közösségi oldal és a valóság közt, hiszen mint már említettem, a facebookon történteknek a való világgal való kapcsolata viszonylag csekély, mégis a felhasználó facebookon betöltött pozíciója valamilyen szinten mégis hatással van a külvilágra. Ez a hatás pedig nem más, mint az abból származó előnyök, hogy sokan kísérik figyelemmel egy-egy felhasználó életét. Minél több ismerősöm van, annál több emberrel oszthatom meg gondolataimat, élményeimet, ezáltal fontossá válhatok. Mondhatni, bekerülök a társadalom látóterébe. Ahogyan Jacques Lacan is írja, létezni annyi, mint látva lenni, a tekintet meghatározza saját énünk létrehozását is.⁸Az üzenőfal és az egyéb alkalmazások a közösségi oldalakon tulajdonképpen ezt a tekintetet képviselik. Mivel a felhasználók tisztában vannak azzal, hogy figyeli őket ez a fajta tekintet, olyan képet igyekeznek kialakítani önmagukról (legalább) ebben a szociális térben, amilyet láttatni kívánnak magukról. A facebook azt is lehetővé teszi, hogy pontosan úgy lássuk magunkat, ahogyan minket látnak, magunkat is figyelhetjük egyfajta külső nézőpontból.

Figyelemreméltó, mennyire hangsúlyos szerepet kap a facebookon a test reprezentációja. A felhasználóról készült fényképek és videók képviselik tulajdonképpen az emberi testet a virtuális közösségben. Ez a referenciális viszony azonban sok problémát is felvet. Hans Belting szerint a képek manapság menekülnek a testtől, eltávolodnak tőle, többé már nem egy valóságos testet ábrázolnak.⁹ A képet szemlélőkben azonban ez nem mindig tudatosul, a képet gyakorta elsődlegesnek tekintik a testhez képest. „...korántsem léptünk túl a testreferencián...¹⁰" - írja Belting - előfordulhat az, hogy a közösségi oldalakon sokszor előbb találkozik a felhasználó a képpel, mint a másik felhasználóval, így a képről von le következtetéseket a testtel kapcsolatban, kialakítván ezzel egyfajta ideát a másikról.

A facebook lehetőséget kínál arra, hogy a felhasználók életüket egy narratívába rendezzék, és azt a külvilágnak is megmutassák. Természetesen a facebookos életút mindig a jelenre van kihegyezve, de a képek és a korábbi bejegyzések alapján létrejön egy aránylag egységes identitás, ami a facebook színterén mi magunk vagyunk. Mivel mi határozzuk meg, mi az, ami megjelenhet rólunk, és mi az, ami nem, ezért ez az identitás egy kialakított identitás, amely csupán nyomokban reflektál a valóságra. Ez a jelenség természetesen nem csupán az internetes identitás megformálására vonatkozik, hanem jóformán minden identitásalakító kísérlet valamiféle korrekciós munka eredménye. Ahogyan Nancy Huston írja Miért jobb, ha a regények hazudnak? - Valóságos fikciók és fiktív valóságok című tanulmányában, „Csak mi tekintjük földi létünket útnak, aminek értelme (és iránya) van. ... Formának, amely az időben alakul ki, van kezdete, fordulatok, események sora és vége. Más szóval, elbeszélésnek." ¹¹ A facebookon ezt az elbeszélést születése folyamatában látjuk, nem egy utólag konstruált, hanem egy pillanatról-pillanatra megalkotott fikciót, ami a naplóval vagy az önéletírással szemben kilép a textualitás keretei közül, és a multimédiás eszközöket kezdi használni. Nem csoda, hogy már egy szellemes összeállítás is megjelent nemrég, amely egy emberi életet mutat be a facebookos képek és bejegyzések szerint.¹² Sőt, megrendelhető a facebookos életünk akár könyv formájában is, ami nyomtatásban adja közre a meghatározott időintervallumban posztolt képeket és bejegyzéseket.

1Nicolas Carlson: Facebook has more than 600 million users, Goldman tells Clients. http://www.businessinsider.com/facebook-has-more-than-600-million-users-goldman-tells-clients-2011-1 (letöltés ideje: 2011.május 15.)

2Mary Bellis: Who invented Facebook? http://inventors.about.com/od/fstartinventions/a/Facebook.htm (letöltés ideje: 2011. május 18.)

3 Douglas Schuler: New community networks. ACM Press, New York, 1996. 9. o.

4 Steve Jones, im. 12. o.

5Facebook and Philosophy: What's on your Mind? szerk: D. E.Wittkover

http://books.google.com/books?id=290I3uyqx2IC&printsec=frontcover&dq=facebook&hl=hu&ei=AZzPTerzHIWgAbXwPzqCQ&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=3&ved=0CDoQ6AEwAjgU#v=onepage&q&f=false (a letöltés ideje: 2011. május 12.)

6 Uo.

7 Steve Jones, im. 38. o.

8 Lacan, Jacques: Four Fundamental Concepts of Psycho-Analysis. Norton, New York 1978.

9 Hans Belting: Valódi képek, hamis testek. (ford: Nádori Lívia) In: A kép a médiaművészet korában. (szerk: Nagy Edina) L' Harmattan kiadó, Budapest, 2006. 43-59. o. 52. o.

10 im. 52. o.

11 Nancy Huston: Miért jobb, ha a regények hazudnak? - Valóságos fikciók és fiktív valóságok.(ford: Karádi Éva) Lettre, 2009. tavasz, 4-7.o., 4. o.

12 A videó megtekinthető az alábbi linken: http://www.youtube.com/watch?v=mCUCZCBso_w