Az internethasználat új lehetőségei

Az internethasználat széles körben való elterjedése számos új lehetőséget kínált a felhasználóknak. Az internet által közvetített elképesztő mértékű információ szinte minden tudományterületet és hétköznapi problémát lefed, mennyiségét átlátni, teljes mértékben kiismerni lehetetlen.

Az internetes oldalakon található szövegek folyamatosan frissülnek, a számítógép monitorja egyfajta palimpszesztként működik, melyen a régi szöveg akár percről-percre is felülíródhat. A korai években az internetes olvasás nem tért el gyökeresen a nyomtatott szöveg olvasásától, a szövegek írói és olvasói élesen elkülönültek egymástól. Később ez a viszony átértékelődött, ma az internet egy mindenki által szabadon írható, alakítható felület, minden felhasználó egyszerre írhatja és olvashatja az interneten megjelent tartalmakat. Ami a fórumhozzászólásokkal, kommentekkel kezdődött, az ma már kibővült a saját honlapok, blogok, videók közzétételével. Az internetes írás napjainkban egy széles körben elterjedt gyakorlat, semmi különösebb pozíció nem kell ahhoz, hogy valaki dokumentumokat osszon meg a világhálón. „Míg korábban a világhálón hozzáférhető tartalmak túlnyomó része professzionális médiaszereplőktől (informatikusok, újságírók, reklám- és marketingszakemberek, hivatásos kommunikátorok) származott, mára a felhasználók által létrehozott tartalmak mennyisége messze felülmúlja ezeket."1 Sokan ebben is látják az internet legfőbb veszélyét, ugyanis az ott megjelenő tartalmak mennyiségük miatt jóformán ellenőrizhetetlenek, ezért lehetetlen teljes mértékben kontroll alatt tartani, mi az, ami megjelenik.

Az internet megjelenésével átalakultak az olvasási szokások, az internetes böngészés folyamán már nem alkalmazhatóak ugyanazok az olvasási stratégiák, amelyeket már az évszázadok során megszoktunk. Megszűnik a korábbi szerző-szerkesztő-olvasó viszony, ami a korábbi nyomtatott szövegek esetében még egyértelmű volt.2 Ezen kívül, ha egy honlapot böngészünk, számtalan más honlappal is kapcsolatba kerülünk, azaz mint Müllner András megállapítja, a huszadik századi technológiának sikerült megvalósítania a filozófiában már létező fogalmat -- a nem-lineáris olvasást.3 Az internetes olvasás megtöri a nyomtatott szövegek linearitását, az olvasó több utat is választhat az internetes szövegek olvasásakor, csupán útvonalak vannak számára kijelölve a linkek és az egyéb hivatkozási formák segítségével, de az olvasó döntése, hogy milyen sorrendben böngészi ezeket. „A digitális szöveg legfőbb előnye a nyomtatott szöveggel szemben - érvel Kappanyos András --, hogy virtualitásánál fogva kevésbé determinált: a nyomtatott szöveg lineritásával, befejezettségével, centrális jellegével szemben interaktivitást, „véletlen eltérést" (random access) és decentráltságot kínál."4Az internetes olvasás hipertext-olvasás. Georges P. Landow a hipertexttel kapcsolatban kiemeli az írás és olvasás átértékelődését, megállapítva, hogy a hipertext „elmossa a határokat író és olvasó között5", minden eddiginél közelebb hozva e két szerepet egymáshoz, ezzel pedig gyökeresen átértelmeződik az eddigi olvasó-írói tapasztalat. Ezen kívül felhívja a figyelmet arra, ahogyan a hipertext a hagyományos szövegekkel szemben megvalósítja a multilinearitást és a középpont nélküliséget. Landow szerint a hipertext olyan szöveg, melynek pillanatnyi középpontját mindig az olvasó jelöli ki aktuális érdeklődésének megfelelően, továbbá nincs egy adott meghatározó elv, ami a hipertext különálló szövegtesteit egymáshoz csatolná.6

Landow a Hypertext. The Convergence of Contemporary Critical Theory and Technology című könyvében külön kiemeli Barthes és Derrida szövegfogalmának jelentőségét a hipertext vizsgálata szempontjából.7 A hipertext struktúráját tekintve ugyanis a Roland Barthes által értelmezett ideális szöveghez hasonlatos. Barthes szerint az ideális szöveg sok-sok hálóból áll, melyek kölcsönhatást gyakorolnak egymásra, kapcsolatuk egymással nem hierarchikus. Az ilyen szövegek a „jelentettek galaxisai", nincs kezdetük vagy irányuk, nem adható meg fő útvonaluk. A szöveg által felkínált kódok a nyelv határtalanságából fakadóan végtelenek.8 Derrida a hipertexttel kapcsolatban „a textuális nyitottságot, az intertextualitást és konkrét szöveg esetében a külső és belső megkülönböztetésének irreleváns voltát emeli ki9".

A hipertext lényege, hogy a szöveg önmagán túlmutat, más szövegekhez irányít úgynevezett linkek segítségével. Ezáltal a szöveg sosem zárul le, nyitott marad. „A hipertext technológiai feltételében látják egy új olvasási lehetőség kialakulását, és ennek az új olvasásnak a kulcsszava az interaktivitás. A hipertext felhívja az olvasót, hogy „működjön közre" az általa olvasott szöveg megkonstruálásában. E felhívás azt jelenti, hogy a hipertext biztosítja számára a szövegalakításhoz szükséges technikai feltételeket. Folyamatosan választási lehetőségeket kínál fel az olvasónak, aki „úgy tud haladni az olvasott szöveben, ha él a választás jogával".10 Umberto Eco Nyitott mű11 c. munkájában azt írja, hogy a nyitott szövegek nagymértékben igénylik az olvasó közreműködését. Az olvasói közreműködés azért lesz itt fontos, mert a szövegek e fajtái Eco szerint adott számú modulból állnak, és az olvasón múlik, milyen sorrendben kíván haladni köztük. A teljes szöveget tehát nem alakíthatja az olvasó, választási szabadsága csupán az elemekre terjed ki. Ez az újfajta olvasási mód meghatározó lesz mind a facebook, mind a youtube olvasási stratégiájára nézve, hiszen mindkettőhöz szervesen hozzátartozik a külső és belső tartalmak közti folyamatos átjárhatóság.


1 Uo.

2 Ropolyi László: Az internet természete.

TcPYIJHHsgaWhcjnCg&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=1&ved=0CDIQ6AEwAA#v=onepage&q=internet%20olvas%C3%A1s&f=false (a letöltés ideje: 2011. május 14.)

3 Müllner András: A hipertext elmélete mint az interaktivitás technológiai ideológiája. In : A császár új ruhája - esszék a könyv és a hipertext kapcsolatáról, valamint más médiumokról. Jószöveg Műhely, Budapest, 2007. 87-119. o., 96. o

4 Kappanyos András: Irodalom a digitális közegben. Literatura, 2003/1. 59-80. 59. o.

5 Georges P. Landow: Hypertext. The Convergence of Contemporary Critical Theory and Technology. Baltimore, Johns Hopkins University Press, 1992. ; Georges P. Landow :"Hipertextuális Derrida, Posztrukturalista Nelson?" http://www.artpool.hu/hypermedia/landow.html,

6 Uo.

7 A hipertextről bővebben ld.: Georges P. Landow: Hypertext. The Convergence of Contemporary Critical Theory and Technology. Baltimore, Johns Hopkins University Press, 1992. ; Georges P. Landow :"Hipertextuális Derrida, Posztrukturalista Nelson?" http://www.artpool.hu/hypermedia/landow.html, Kappanyos András: Irodalom a digitális közegben. Literatura, 2003/1. 59-80. o.

8 Roland Barthes: S/Z, (ford.: Mahler Zoltán), Osiris Kiadó, Budapest, 1997., 16. o. idézi: Müllner András, im. 95. o.

9 Landow, im. E téma természetesen megint csak külön tanulmányt érdemelne.

10 Müllner András, im. 94. o.

11 Umberto Eco: A nyitott mű poétikája. In: Nyitott mű. (ford: Dobolán Katalin) Európa Könyvkiadó, Budapest, 1998. 71-107. o.

A tananyag a követkkező licenc alá esik: Developing Nations 2.0

Mindent megtettünk, azért, hogy a jogvédelem alatt álló ábrák, képek, hivatkozások, források, mozgóképek és animációk közléséhez a jogtulajdonos engedélyét megszerezzük. A kiadó elnézést kér amiatt, ha mégis valami mulasztás történt, továbbá várunk minden ezzel kapcsolatos észrevételt.