Tartalom
Más megfogalmazás szerint a szakmódszertant nevezik: szakdidaktikának, tantárgy pedagógiának, szakmetodikának is (bár van finom eltérés az elnevezések tartalma között, de nem követ el szerintem, durva hibát az, aki felcseréli ezeket. Magyarországon a szakmódszertan és a tantárgy pedagógia nevek terjedtek el.
A definíció az alábbiak szerint hangzik: ,,Valamely tantárgy tanításának- tanulásának és a kapcsolatos nevelési feladatok ellátásának módszereivel foglakozó pedagógiai tudományág”
A pedagógia valamint a tantárgy alapját képező tudomány (matematika, fizika, irodalom, nyelvtudomány stb.) vagy művészet (ének, zene, rajz) közötti határterület. A szakmódszertan a pedagógusképzés súlyponti egyben specifikus része, a pedagógus munkáját alapvetően meghatározza a szakmódszertani felkészültsége és kulturáltsága.
A szakmódszertan értelmezése nagyon sokrétű:
Értelmezhető tantárgycsoportokra (pl. a agrár mérnöktanár mesterképzésben: Szakmai törzsanyag (Állattartási technológiák. fejlesztésének műszaki alapjai, Takarmánynövények integrált termesztése, Takarmányozástan, Baromfinemesítés és termék-előállítás ….. Állattenyésztési ágazatok gazdaságtana stb. Szakalapozó tárgyak. (Alapozó tárgyak ) Állatnemesítés, Állattenyésztési biokémia, Állattenyésztési stratégiák, Állatvédelem és állati jólét, Élelmiszerkémia, Molekuláris biológia és biotechnológia, Termelésélettan.
Értelmezhető műveltségi területekre (pl. általános műveltségi tárgyak vagy társadalomtudományi tárgyak (irodalom, nyelv, történelem stb.) természettudományos műveltségi tárgyak (fizika, kémia, biológia).
Értelmezhető iskolatípusokra (általános iskola alsó tagozatos oktatás módszertana, középiskolák, szakoktatás, felnőttképzés módszertana), fejlődés-lélektani szakaszokra (óvodáskorúak nevelésének módszertana, felnőttoktatás módszertana) stb.
Értelmezhető konkrét tantárgyra, ezen belül a tantárgy egészére vonatkozó általános részre (pl. tudománytörténet, alapelvek stb.) és a tantárgy tudományos alapjait taglaló konkrét részre, amely az alaptudomány logikáját illetve törvényszerűségeit követi.
Értelmezhető a tanítás-tanulás szervezeti és munka formáira, szervezeti formák közül pl. az osztálytanítás- tanulás módszertana, a tanórai tanítás-tanulás módszertana, a tanórán kívüli tanítás módszertana (tanulmányi látogatás, kirándulás stb.) szakköri (önképzőköri) munka módszertana, az önművelődés módszertana stb. Vagy értelmezhetem munkaformákra mint: frontális osztálymunka, csoportmunka, egyéni munka szervezésének módszertana.
A német pedagógiai irodalom a szakmódszertan fogalmát (szakdidaktikáról beszél) az általánosból deduktív úton a didaktikából vezeti le, amelyet feloszt szakterületi didaktikára (tantárgycsoportos, vagy műveltségi terület módszertana) , és tovább bont szakmódszertanra a konkrét tantárgy vagy didaktikai feladat (ismeretközlés, ismétlés, gyakorlás, ellenőrzés – értékelés stb.) módszertanára.
Magyarországon a tantárgy-pedagógia elnevezés az ismertebb (a felsőoktatásban használjuk mindkettőt) azzal a megjegyzéssel, hogy oktatunk általános szakmódszertant (ezt esetenként pedagógus mesterségnek hívják) is (főleg a neveléstudományi tanszékek), a konkrét tantárgy módszertanát (pl. a kémia tanítás módszertana stb.) a tantárgy szaktanszéke oktatja, vagy külön vagy a tantárgy tanításába beágyazva.
A klasszikus besorolás szerint a neveléstudomány feloszlik: a neveléstörténet, neveléselmélet, didaktika, összehasonlító pedagógia és szakmódszertan (tantárgy pedagógiák) ágazatokra. Ezt a besorolást az idő már jelentősen meghaladta. Sokkal finomabb besorolást tesz lehetővé Zrinszky László által összefoglalt rendszer, mely szerint a szakmódszertan: egyfelől határtudomány (szubdiszciplina) a szaktudomány és a pedagógia határán helyezkedik el, másfelől az empirikus illetve praktikus felosztás szerint praktikus diszciplina. Kétségtelenül hogy a deskriptív (leíró) és experimentális (cselekvő, élmény stb.) pedagógiák közül az utóbbihoz tartozik. A neveléstudomány tudomány rendszertani beillesztésének problémája igaz a szakmódszertanra is, a viták a különböző pedagógiai iskolák (nézetek) között és a pedagógia tudományjellegét is tagadók között zajlik. Ennek a vitának szélsőséges megnyilvánulása az, hogy mivel a pedagógia nem tudomány hanem gyakorlat, ezért ezt száműzni kell a tanárképzésből (a tanszékkel és oktatókkal együtt) csak a tantárgy pedagógiára (szakmódszertanra) van szükség amit az adott szaktárgyi oktatónak kell tanítani a képzés folyamatában.
Hogy a szakmódszertan szerteágazó értelmezését - a definíció megfogalmazásán túl - kezelni tudjuk szerintem el kell indulni a ,,kályhától” a pedagógiai módszerfogalomtól.