3. Az integrált oktatás Európában
A sajátos nevelési igényű gyermekek iskolai integrációja az elkülönített gyógypedagógiai
oktatás-nevelés kritikájából fakadóan vált programmá. Egyre többen ismerték fel, hogy az elkülönítés stigmatizál, diszkriminál. A különnevelés a másság érzetét erősíti, emiatt a gyermekkorban szegregáltan élő, tanuló fogyatékos gyermekek felnőtten nehezebben illeszkednek be az épek közösségeibe. Ezek a körülmények elhalványítják a gyógypedagógia egyébként sosem vitatott speciális pedagógiai eredményeit. Olyan gyakorlat kialakítására van egyre határozottabb igény, amely lehetővé teszi, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek lakóhelyükön, többségi iskolában kapják meg az egyénre szabott pedagógiai segítséget.
Egymást támogatva több, az integrációs szemléletet erősítő nézet is kibontakozott. Ezek közös jellemzője a fogyatékosok teljes elfogadásának a szemlélete, amelynek alapelve, hogy minden különbözőt normálisnak tekint. Ez a nézet Dániában az 1950-es években az úgynevezett „normalizációs koncepció"-ban fogalmazódott meg legkifejezettebben. A fogyatékosok ugyanolyan emberek, mint az épek, fogyatékossá a társadalom teszi őket azzal, hogy nem igazítja hozzájuk a feltételeket, és így teljesíthetetlen követelmények elé állítja őket. Amennyiben a környezetet, a tanulási és munkafeltételeket sajátos igényeikhez adaptálva szervezik, megszűnik akadályozottságuk. A legfőbb törekvés a fogyatékos emberek szociális elfogadása - nem korlátaik hangsúlyozása, hanem lehetőségeik szélesítése.
Az együttnevelés tapasztalatai is megerősítik a korai integráció megvalósítását szorgalmazó nézeteket. A társadalmi integráció első láncszeme az együttnevelés. Kutatási eredmények bizonyították, hogy kellő segítséggel a sajátos nevelési igényű tanulók az integrált oktatás keretei között is ki tudják bontakoztatni képességeiket. Az is beigazolódott, hogy - egy csoporton belül, korlátozott számban - az általános iskolák is tudnak fogyatékos tanulókat differenciált eljárásokkal eredményesen fejleszteni.
Az UNESCO salamancai világkonferenciája 9 - amelyen 92 ország képviseltette magát - deklarálta a fogyatékosok integrált nevelésének szükségességét. Hangsúlyozta az egyéni sajátosságokhoz igazodó, az egyéni tanulási szükségleteknek megfelelő oktatást és az esélyegyenlőség megteremtését.
oktatás-nevelés kritikájából fakadóan vált programmá. Egyre többen ismerték fel, hogy az elkülönítés stigmatizál, diszkriminál. A különnevelés a másság érzetét erősíti, emiatt a gyermekkorban szegregáltan élő, tanuló fogyatékos gyermekek felnőtten nehezebben illeszkednek be az épek közösségeibe. Ezek a körülmények elhalványítják a gyógypedagógia egyébként sosem vitatott speciális pedagógiai eredményeit. Olyan gyakorlat kialakítására van egyre határozottabb igény, amely lehetővé teszi, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek lakóhelyükön, többségi iskolában kapják meg az egyénre szabott pedagógiai segítséget.
Egymást támogatva több, az integrációs szemléletet erősítő nézet is kibontakozott. Ezek közös jellemzője a fogyatékosok teljes elfogadásának a szemlélete, amelynek alapelve, hogy minden különbözőt normálisnak tekint. Ez a nézet Dániában az 1950-es években az úgynevezett „normalizációs koncepció"-ban fogalmazódott meg legkifejezettebben. A fogyatékosok ugyanolyan emberek, mint az épek, fogyatékossá a társadalom teszi őket azzal, hogy nem igazítja hozzájuk a feltételeket, és így teljesíthetetlen követelmények elé állítja őket. Amennyiben a környezetet, a tanulási és munkafeltételeket sajátos igényeikhez adaptálva szervezik, megszűnik akadályozottságuk. A legfőbb törekvés a fogyatékos emberek szociális elfogadása - nem korlátaik hangsúlyozása, hanem lehetőségeik szélesítése.
Az együttnevelés tapasztalatai is megerősítik a korai integráció megvalósítását szorgalmazó nézeteket. A társadalmi integráció első láncszeme az együttnevelés. Kutatási eredmények bizonyították, hogy kellő segítséggel a sajátos nevelési igényű tanulók az integrált oktatás keretei között is ki tudják bontakoztatni képességeiket. Az is beigazolódott, hogy - egy csoporton belül, korlátozott számban - az általános iskolák is tudnak fogyatékos tanulókat differenciált eljárásokkal eredményesen fejleszteni.
Az UNESCO salamancai világkonferenciája 9 - amelyen 92 ország képviseltette magát - deklarálta a fogyatékosok integrált nevelésének szükségességét. Hangsúlyozta az egyéni sajátosságokhoz igazodó, az egyéni tanulási szükségleteknek megfelelő oktatást és az esélyegyenlőség megteremtését.