2. Befogadás vagy másképpen inklúzió
Ebben az esetben a befogadó iskola teljes mértékben fel van készülve a sajátos nevelési igényű tanulók fogadására, tehát az iskola életét, értékeit, módszereit, személyi és tárgyi feltételeit úgy alakítják, hogy valamennyi érintett gyermek szükségleteit maximálisan figyelembe veszik. Rendkívül fontos az egyéni differenciálás, minden egyes gyermek egyedi igényeihez, szükségleteihez való maximális igazodás. A pedagógus együttműködő, segítő partnere lesz a gyógypedagógus, optimális esetben akár egy tanítási órán belül is.
Az integráció eredményességét előrejelző tényezőket Vargáné Mező Lilla (2004)7 több aspektusból vizsgálta. Szerinte a szülők részéről az elfogadó magatartás, a helyzet reális értékelése nagy szerepet kap. Fontosnak érzi, hogy a szülők legyenek tájékozottak a gyermekük sérültségi fokával kapcsolatosan, pontosan ismerjék gyermekük személyiségét, állapotát, tudjanak a szükséges beavatkozásokról, pontosan legyenek tisztában a kezelésekkel és azok várható eredményességével. Nagy jelentőséget tulajdonít a szülők és a pedagógusok, illetve szakorvosok közötti együttműködésnek is.
Vargáné a pedagógusok részéről a sikeresség érdekében az empatikus hozzáállást, speciális pedagógiai felkészültséget, az innovatív magatartást emeli ki, de megjegyzi: szükséges a pluszmunka vállalása, és nagyon fontos a gyermekek és a pedagógus szakma szeretete.
A sikeres integrációért a befogadó szemléletű iskola részéről a tárgyi feltételek létrehozása kiemelkedő szerepet kap: a taneszközök biztosítása, speciális segédeszközök beszerzése, de elsősorban kiemelkedő jelentőséggel bír az akadályoktól mentesített környezet kialakítása.
Az inkluzív pedagógia az ép és a fogyatékos gyermekek nevelési eszményeinek egyenértékűként elfogadása, míg az integratív pedagógia az ép és fogyatékos gyermekek együtt képzése, oktatása, illetve együttnevelése.
Az inklúzió pedagógiai szempontból az integráció magasabb fokaként értelmezhető. Nem csupán a sérültek és épek közösen végzett tanulását, hanem az adott iskolai közösségbe történő teljes befogadását, optimális fejlesztését jelenti. Az intézmény vezetése és a teljes tantestület támogatja a folyamatot, azonosul az integráció gondolatával.
Az inkluzív iskola fő jellemzői között meg kell említeni, hogy a pedagógusok felkészültsége, a tanítási programok, a tárgyi feltételek biztosítottsága által alkalmazkodni tud a gyermekek különböző személyiségjegyeihez, haladási üteméhez, tanulási stílusához.
Az inklúzió során a fogyatékos és nem fogyatékos gyermekek együttnevelésén, fejlesztésén túl az érintett tanulót szociálisan is befogadja az intézmény gyermek- és felnőtt közössége, s ez a diszkrimináció elleni küzdelem és a hatékonyság fokozásának a feltétele.
Az inklúzió a sajátos nevelési igény teljes mértékű kiszolgálását jelentő törekvés, s ennek megfelelően a tanterv, a szervezeti keret átalakításával jár. Ezek alapján elkerülhetetlenül szükséges az egyéni differenciálás alkalmazása. (HOFFMANN J-MEZEINÉ I.M, 2006). 8
A differenciálás ebben az esetben nem a tanulók homogén teljesítménycsoportokra történő felosztását jelenti, hanem azt, hogy az egyes gyermekek számára a várható egyéni teljesítmények függvényében eltérő célokat kell kitűzni. Az ismereteket eltérő módszerekkel és mennyiségben kell számukra elérhetővé tenni. Fontos tényező lehet az egyénhez igazított tanulási folyamat szerkezete, tempója, eszközei. A gyakorlási helyzeteket praktikusan, az életszituációkban is előforduló formában kell kialakítani, az elsajátított ismeretanyag kontrollja és ellenőrzése nagy fontosságú. A differenciáló szándék hátterében tehát az a törekvés húzódik meg, hogy minden tanuló a neki megfelelő egyéni oktatásban, nevelésben részesüljön optimális fejlődése érdekében.
Az integráció eredményességét előrejelző tényezőket Vargáné Mező Lilla (2004)7 több aspektusból vizsgálta. Szerinte a szülők részéről az elfogadó magatartás, a helyzet reális értékelése nagy szerepet kap. Fontosnak érzi, hogy a szülők legyenek tájékozottak a gyermekük sérültségi fokával kapcsolatosan, pontosan ismerjék gyermekük személyiségét, állapotát, tudjanak a szükséges beavatkozásokról, pontosan legyenek tisztában a kezelésekkel és azok várható eredményességével. Nagy jelentőséget tulajdonít a szülők és a pedagógusok, illetve szakorvosok közötti együttműködésnek is.
Vargáné a pedagógusok részéről a sikeresség érdekében az empatikus hozzáállást, speciális pedagógiai felkészültséget, az innovatív magatartást emeli ki, de megjegyzi: szükséges a pluszmunka vállalása, és nagyon fontos a gyermekek és a pedagógus szakma szeretete.
A sikeres integrációért a befogadó szemléletű iskola részéről a tárgyi feltételek létrehozása kiemelkedő szerepet kap: a taneszközök biztosítása, speciális segédeszközök beszerzése, de elsősorban kiemelkedő jelentőséggel bír az akadályoktól mentesített környezet kialakítása.
Az inkluzív pedagógia az ép és a fogyatékos gyermekek nevelési eszményeinek egyenértékűként elfogadása, míg az integratív pedagógia az ép és fogyatékos gyermekek együtt képzése, oktatása, illetve együttnevelése.
Az inklúzió pedagógiai szempontból az integráció magasabb fokaként értelmezhető. Nem csupán a sérültek és épek közösen végzett tanulását, hanem az adott iskolai közösségbe történő teljes befogadását, optimális fejlesztését jelenti. Az intézmény vezetése és a teljes tantestület támogatja a folyamatot, azonosul az integráció gondolatával.
Az inkluzív iskola fő jellemzői között meg kell említeni, hogy a pedagógusok felkészültsége, a tanítási programok, a tárgyi feltételek biztosítottsága által alkalmazkodni tud a gyermekek különböző személyiségjegyeihez, haladási üteméhez, tanulási stílusához.
Az inklúzió során a fogyatékos és nem fogyatékos gyermekek együttnevelésén, fejlesztésén túl az érintett tanulót szociálisan is befogadja az intézmény gyermek- és felnőtt közössége, s ez a diszkrimináció elleni küzdelem és a hatékonyság fokozásának a feltétele.
Az inklúzió a sajátos nevelési igény teljes mértékű kiszolgálását jelentő törekvés, s ennek megfelelően a tanterv, a szervezeti keret átalakításával jár. Ezek alapján elkerülhetetlenül szükséges az egyéni differenciálás alkalmazása. (HOFFMANN J-MEZEINÉ I.M, 2006). 8
A differenciálás ebben az esetben nem a tanulók homogén teljesítménycsoportokra történő felosztását jelenti, hanem azt, hogy az egyes gyermekek számára a várható egyéni teljesítmények függvényében eltérő célokat kell kitűzni. Az ismereteket eltérő módszerekkel és mennyiségben kell számukra elérhetővé tenni. Fontos tényező lehet az egyénhez igazított tanulási folyamat szerkezete, tempója, eszközei. A gyakorlási helyzeteket praktikusan, az életszituációkban is előforduló formában kell kialakítani, az elsajátított ismeretanyag kontrollja és ellenőrzése nagy fontosságú. A differenciáló szándék hátterében tehát az a törekvés húzódik meg, hogy minden tanuló a neki megfelelő egyéni oktatásban, nevelésben részesüljön optimális fejlődése érdekében.
7 HOFFMANN Judit - MEZEINÉ DR. ISÉPY Mária (2006): Gyógypedagógiai alapismeretek. Comenius Kiadó Bt., Pécs.
8 VARGÁNÉ MEZŐ Lilla (2004): Sajátos nevelési igényű tanulók együttneveléséről pedagógusoknak, intézményvezetőknek. Új Pedagógiai Szemle. http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=egyuttneveles-Vargane-Pedagogus (letöltés: 2011.03.03.)
8 VARGÁNÉ MEZŐ Lilla (2004): Sajátos nevelési igényű tanulók együttneveléséről pedagógusoknak, intézményvezetőknek. Új Pedagógiai Szemle. http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=egyuttneveles-Vargane-Pedagogus (letöltés: 2011.03.03.)