Ahogy ezt a korábbiakban láttuk, az idegennel, a másikkal való találkozás veszélyes vállalkozás. Ez a vállalkozás az érzelmek szintjén komoly reakciókat válthat ki az emberekből. Ezeknek a reakcióknak a vizsgálatára vállalkozott Bill Gudykunst, aki létrehozott/megalkotott egy modellt, amelyben azt vizsgálja, hogy mi történik akkor, amikor egy adott kulturális csoport tagjai és a csoporttól különböző emberek („idegenek”) találkoznak. A szorongás- és bizonytalanságkezelés nevet viselő elmélet egy adott kulturális csoport tagjai és az idegenek közti találkozásokkal foglalkozik. Griffin bár könyvének a kultúraközi kommunikációról szóló fejezetében mutatja be az elméletet, fontosnak tartja megjegyezni, hogy a szorongás és bizonytalanság kezelésére vonatkozó elméletet Gudykunst érvényesnek tartja minden olyan helyzetben, amikor az emberek közötti különbségek kétségeket és félelmeket szülnek, vagyis nemcsak kultúraközi találkozások keretében belül. Hangsúlyos azonban, hogy Gudykunst feltételezése szerint két kultúra találkozásakor legalább egy személy idegennek minősül. A találkozás kezdeti pillanataiban a másik kultúra szempontjából idegennek minősülő személy a szorongás és a bizonytalanság érzését élik át, hiszen nincsenek támpontjaik arra vonatkozóan, hogy hogyan kell viselkedniük, hogyan fogadják majd kommunikációjukat. „Bár az idegenek és az adott közösség tagjai minden új interperszonális helyzetben tapasztalnak némi szorongást és bizonytalanságot, amikor különböző kultúrákhoz tartozó személyek ténylegesen kapcsolatba kerülnek egymással, az idegenek sokkal inkább tudatában vannak kulturális különbözőségüknek. Az individuális különbségek jelentőségének rovására hajlamosak túlhangsúlyozni a kulturális identitás hatását az idegen kultúra tagjainak viselkedésében.” (Griffin im 402) Gudykunst állítása szerint a kommunikáció minőségének javításával – ő ezt hatékony kommunikációnak hívja – lehet csökkenteni a félreértéseket. Két idegen kommunikációja akkor hatékony, ha mindketten egyaránt előre kiszámíthatnák és megmagyarázhatnák egymás viselkedését, mégpedig olyan mértékben, amilyen mértékben ezek a cselekedetek megbeszélésüket érintik. Más szóval, ha nem okoznának egymásnak nagy meglepetéseket (vö Griffin im 402).

Gudykunst szerint a félreértés csökkentése nem könnyű feladat, különösképpen akkor, ha az idegen egy teljesen eltérő kultúra tagja. A találkozás érzelmi oldala a szorongásban ragadható meg, míg a kognitív oldal a bizonytalansággal kapcsolatos jellemzőkben. Gudykunst harminchét különálló axiómával határozza meg a szorongás és bizonytalanság szintjét befolyásoló tényezőket. Alaptételeit úgy próbálta megfogalmazni, hogy azok tükrözzék, mit kell egy idegennek tennie a hatékonyságot veszélyeztető félelem és tudatlanság csökkentése érdekében. Az axiómákat lehet bizonyos a megismerésben fontos kategóriák alá sorolni. Az egyik ilyen szempont a motivációs tényezők figyelembevétele, hiszen a megismerésben, a másik kultúrájának elfogadásában fontos szerepe lehet annak, hogy akarjuk-e ezt a folyamatot, szándékunkban áll-e a másik megismerése. Az ismereti tényezők arra vonatkoznak, hogy megkeressük a személyes hasonlóságokat önmagunk és az idegenek között. Minél kevesebb a különbözőség, annál alacsonyabb lesz a szorongás szintje. A készségnek is fontos szerepe van a közeledésben, hiszen minél jobban tolerálja valaki a félreérthetőséget, annál könnyebben lesz úrrá a szorongásán, illetve hajlandó előre végig gondolni a cselekvéseit (vö Griffin im 401-412).