Walter Lippman újságíró volt az elsők egyike (1922-ben), aki a sztereotípia kifejezést használta az emberek kategorizációjával összefüggésben. A kifejezés jelentése: leegyszerűsített mentális kép, amely azt ábrázolja, hogy a különböző csoportok tagjai hogyan néznek ki, és mivel foglalkoznak. A fogalom mai használata túlmutat ezen a jelentésen. A sztereotípia a séma egyik fajtája, olyan kognitív struktúra, amely tartalmazza egy csoport tulajdonságait, a tulajdonságok közötti kapcsolatokat, valamint ezek okairól szóló vélekedéseket. A sztereotipizálás kognitív torzítás, amikor az észlelő úgy kezeli a másik személyt, mint egy társas kategória bárkivel felcserélhető tagját, az egyént a csoport tökéletes reprezentációjának tekinti (Fiske 2006).

A sztereotípia inkább arra vonatkozik, hogy milyenek a csoportok, hiszen egy adott csoporthoz tartozás a csoporthoz tartozó tagoknál megnyilvánulhat külső és belső viselkedésmintákban, személyiségjegyekben. Fontos tudatosítani azt is, hogy a sztereotípiák bár megkönnyítik az azonosítást, mégis pontatlanok, könnyen esünk abba a tévhitbe, hogy ezek a csoport minden tagjára egyformán érvényesek.

„A leggyakoribb és legjobban meggyökeresedett sztereotípiák az etnikai, faji és nemzeti jellemzőkkel vannak összefüggésben, és különösen elterjedtek a többnemzetiségű társadalmakban, amilyen például az Egyesült Államok, Ausztrália és Kanada.” (Forgách, 1985, 45). Az imént idézett híres magyar származású szociálpszichológus egy kísérletre utal (Katz és Braly 1933), amelyet az amerikaiak körében végeztek. A kísérletből egyértelműen kiderült, hogy az amerikaiaknak nagyon világos és negatív sztereotípiái vannak a törökökkel, a négerekkel, és a zsidókkal kapcsolatban. A sztereotipizálással kapcsolatos kísérletek egyben azt is megmutatták, hogy az észlelésnél a megkérdezettek egy személyt sokkal inkább faji vagy etnikai jellemzői alapján azonosítanak be, az egyén jellemzőire nagyon sokszor nem is emlékeznek. Brigham és Barkowitz (1978) kísérleti eredményei pedig arra mutattak rá, hogy a fehér kísérleti személyek sokkal könnyebbnek találták fehér személyek fényképeinek felismerését, mint a feketékét, míg a fekete kísérleti személyek számára a fehér emberek tűntek hasonlónak (Forgách, im 45-48).

Egy döbbenetes kísérlet (Razran 1950 cit Forgách im) a személyészlelés során elkövetett súlyos sztereotipizálás következményeiről számol be. A kísérlet két részből állt. Az első alkalommal a kísérleti alanyoknak 30 egyetemi hallgatónő képét vetítették le, akikről a képek alapján azt kellett megállapítani, hogy mennyire szeretetreméltóak, intelligensek, ambiciózusak, szépek, és hogyan milyen lehet a jelleműk. Két hónappal később ugyanezeket a képeket más képek közé keverve ugyancsak meg kellett ítélni a képeket, hasonló szempontok alapján. A változás annyi volt, hogy a második esetben a képek alá névaláírások is kerültek, mégpedig különböző nagyon egyértelműen beazonosítható nevek (ír, zsidó, olasz, angolszász). A csoportsztereotípiák működésbe léptek. A második körben zsidóként beazonosított lány sokkal intelligensebbnek és ambiciózusabbnak, ugyanakkor kevésbé szeretetreméltónak ítéltetett. Azok a tulajdonságok, amelyeket a vizsgálat idejében ugyanis a zsidók tipikus tulajdonságainak tartották, részévé váltak az adott személyről kialakított benyomásoknak (Forgách im, 85) A sztereotípiák társas tanulás útján alakulnak ki. Az első „leckét” szüleinktől, tanárainktól, és társainktól kapjuk. A média nagyon sokszor elfogult üzeneteket közvetít, de pozitívan is formálhatja sztereotípiáinkat.

Feladatok
1. Országok listája, azokkal kapcsolatban a Hofsteede alkotta dimenziók vizsgálata csoportmunkában.

2. Egy ország találomszerű kiválasztása térképen, az alábbi szempontok szerinti válaszadások:
A vizsgálandó szempontok: Az adott ország kiemelkedő személyiségei, nemzeti hősök, nemzeti himnusz, nyelvhasználat, uralkodó vallás, szent könyvek ismerete, házasságkötés leggyakoribb szertartásai, házasság megítélése, üzletkötés, napi szokásos menetrend, látogatási és ajándékozási szokások, tabuk, női és férfi ruhaviselet általános megkötései, életkorral és nemmel együttjáró előnyök, hátrányok, étkezések szokásos rendje, ajándékozás rendje, szabadidős szokások, étkezéssel együtt járó szabályok, oktatás, iskolai szabályok, fegyelmezés (Boglár-Papp 2007, 130-133).

3. sztereotípiák: nemzetekkel kapcsolatos sztereotípiák gyűjtése. Pro és kontra érvek.
(A sztereotípiákhoz fényképgyűjtemény, ahol az egyes nemzeti, vallási, rasszokkal kapcsolatos sztereotípiák előhívása ellenőrizhető. A tanár egyesével bemutatja a fényképeket, és megkéri a diákokat, hogy írják le azt, ami először eszükbe jut a képen található személyről.)

4. Olvassuk el, és közösen dolgozzuk fel az alábbi – az egyik internetes portálról letöltött – cikket, amely egy közvélemény-kutatás adatait ismerteti. (Melléklet 2.)
(A feldolgozást segítő kérdések: Milyen statisztikai adatokkal szolgált a felmérés a magyar lakosság toleranciájával/intoleranciájával kapcsolatban? Milyen rétegekkel a legelutasítóbbak a megkérdezettek? A nemi arányokat tekintve milyen adatok derültek ki? Volt-e meglepő adat a lekérdezésben? Ha igen, miért volt meglepő?)

5. Az idegen – szituációs játékok (szabadon bővíthető)
Elfogadás-elutasítás⁸
Elfogadás: A csoporttagok összegyűlnek, és sétálnak körbe-körbe a teremben. Egyetlen szabály van: minden invitálást el kell fogadni, senki nem utasítható vissza. A résztvevők valamilyen nemverbális megnyilatkozással jelzik társuknak, hogy beszélni szeretnének vele. Kilépnek a körből, pár mondatot beszélnek, majd visszatérnek a körbe. Mindenkinek mindenkit meg kell invitálni, és beszélgetni kell vele.
Elutasítás:
A lebonyolítás hasonló az előző játékhoz, de a szabály a következő: Mindenki folyamatosan invitálja a többieket (nem verbálisan, mint az előző körben), de minden invitálást el kell utasítani.
A gyakorlat után meg kell beszélni az egyes gyakorlat-részek alatt keletkezett érzelmeket.
„Nem értelek”
A csoportból megkérünk egy önként jelentkezőt, hogy menjen ki, és készüljön fel arra, hogy egy történetet kell elmesélnie a csoportnak. A csoport többi tagját megkérjük, hogy úgy viselkedjen, mintha nem értené azt, amit az illető mond. Ezt lehet nem verbálisan is jelezni, mutogatni, idegen nyelven kérdezni. A cél, hogy a történetet mesélővel azt az élményt tapasztaltassuk meg, hogy milyen egy összetartozó közösségben idegenként lenni.

5. Ajánlott filmek: A misszió, 1492, Farkasokkal táncoló, Út Indiába, A kis szemtanú, A kiválasztott. a kis Buddha, Pocahontas. Mulan.