A tárgyalt etnikum identitásának vizsgálata az utóbbi években hazánkban is megjelent. Számos kutató néz szembe e kérdés kihívásaival, témánk szempontjából az iskoláskorúak körében folytatott vizsgálatok relevánsak. E kutatások az ezredforduló óta hazai és külföldi szerzők tollából is születtek, az alábbiakban néhány releváns tanulmányozási módszerről és eredményről számolok be. Közös jellemzőjük, hogy főként kvalitatív szemléletűek, s a metodikai paradigmaváltáson átesett progresszív kutatói attitűdről tesznek tanúbizonyságot.

Az antropológiai jellegű tanulmányok fő jellemzője, hogy a kutató terepmunkája során beépül az általa vizsgált közegbe, s a résztvevő megfigyelés módszere által gyűjt információkat, von le következtetéseket. A Gandhi Gimnáziumban a közelmúltban két kutató is dolgozott ilyen metodikával. Carr (2003) doktori értekezése témájául választotta a megújuló roma identitás Magyarországon megfigyelhető jelenségeit, Correia (2002) főként a cigányság társadalmi integrációját vizsgálta. A fiatalokat mindketten tanári illetve nevelői szerepkörből ismerték meg elsődlegesen, s mivel szállásuk az intézmény kollégiumában volt biztosított, huzamosabb ideig együtt éltek a diákokkal - így az általuk kutatott területekre vonatkozó információkat kötetlen beszélgetések keretében gyűjthették.

Szintén a gimnáziumhoz köthető egy Pálmainé (2006) által lefolytatott vizsgálat, mely elsősorban az intézmény 24 beás anyanyelvű tanulójának nyelvi identitását vizsgálta, s vetette össze a régió kis településein élő 46 azonos korú - 0-19 éves - beás fiatal nyelvválasztásában megnyilvánuló nyelvi identitásával. E vizsgálat során kérdőíves módszerrel a különböző nyelvi domaineken történő nyelvhasználat gyakoriságának mérésére került sor. A nyelvhasználattal összefüggésben mérhető eredmények a nem a pécsi intézménybe beiskolázottak körében erősebbnek mutatkoztak. E kutatás a más cigány népcsoportokhoz tartozók identitásvizsgálatát nem érintette.

Forray (2004:130-140) a Gandhi Gimnáziumban megrendezett első országos cigány népismereti verseny résztvevői körében végezte vizsgálatát 40 fő 5-6. osztályos illetve 25 fő 7-8. osztályos tanuló felmérésével. Kutatása úttörő jellegű, bár klasszikus szociológiai értelemben nem reprezentatív, hiszen főként tanulásban motivált, a témára tantárgyi keretek között célirányosan felkészített tanulók körében készült. A megjelenő pozitív és negatív attribútumok érzelmi, morális és intellektuális jellemzők mentén kerültek besorolásra. A cigány, roma közösség jellemzése illetve a cigány közösség bemutatása témakörökben készült fogalmazások mentén kirajzolódó roma/cigány önkép a többségi társadalom által közvetített sztereotípiáknak ellentmondó képet fest az érintett etnikumról. E vizsgálat a különböző roma/cigány csoportok heterogenitását, esetlegesen eltérő identitását nem célozta kutatni.

Neményi (2007:84-98) szintén roma gyerekek identitásáról szól, az etnikumon belül megjelenő különbségeket nem vizsgálja. Kutatása országos mintából merít, 274 nyolcadik osztályos magát cigánynak, magyar cigánynak, beásnak, kolompárnak tartó tanuló írásban spontán módon megfogalmazott szövegeiben és az etnicitás kérdéskörét körüljáró interjúkban megnyilvánuló közléseit rögzíti. Vizsgálatának fő konklúziója, hogy e serdülők etnikai önazonosságának meghatározója a többségi társadalom által projektált stigma, s pozitív énkép kialakulása az érintettek számára csupán a teljes asszimiláció árán lehetséges.