A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 2009-ben egy alapképzésben résztvevő magyar szakos hallgató szakdolgozatában a Gandhi Gimnáziumban tett „pedagógiai és szociolingvisztikai vizsgálódásait" összegezte. A dolgozat „különösen nyelvi vonatkozásban" vizsgálja, hogy „mik az előnyei avagy hátrányai egy cigány nemzetiségű iskolának, ahol célul tűzték ki maguk elé a roma kultúra ápolását", valamint „hogy miért jelentkeztek a Gandhi Gimáziumba járó diákok olyan iskolába, melynek egyik specifikuma a cigány nyelvek tanítása, és hogyan viszonyulnak az ott tanuló diákok a cigány nyelvek oktatásához" (Szőrös 2009:7-8).

Az ifjú kutató kérdőíves és interjús technikával folytatott vizsgálatot - igen szűk körben -,¹¹ hipotézise, hogy „a tanulók többsége azért jelentkezett cigány nemzetiségű iskolába, mert fontosnak tartja a kultúra ápolását és [valamelyik] cigány nyelv megtanulását" (Szőrös 2009:9). Cigány fiatalként Szőrös fontosnak tartja, hogy a gimnázium a nemzetiségi nyelvek tanítása által hozzásegíti diákjait a nyelv megőrzéséhez. Kiemeli, hogy a nemzetiségi kultúra fenntartásában hangsúlyt kapnak a tanórán kívüli tevékenységek: „a gimnáziumban művészeti oktatás is folyik, a Fund Cigány Alapfokú Művészetoktatási Intézménnyel, illetve az Eck Imre Alapfokú Művészetoktatási Intézménnyel együttműködésben" (Szőrös 2009: 29). Üdvözli, hogy a Gandhi Gimnáziumban tanuló diákok részesülhetnek nemzetiségi tánc- és zenei képzésben egyaránt. E nemzetiségi mutatók kiemelése egyértelműnek tűnhet, ugyanakkor visszaigazolja, hogy melyek azok a nemzetiségi értékek, melyek megőrzését egy egyetemista cigány fiatal fontosnak tart.

Bár Szőrös nem reprezentatív kutatást végzett, vizsgálata azt mutatja, hogy az általa kérdezett végzős tanulók fele motivált a nyelvtanulásra: azért tanulnak cigány nyelveket, mert fontosnak tartják a cigány kultúra ápolását, illetve céljuk a nyelvvizsga megszerzése valamelyik cigány nyelvből. A kérdezettek többsége fontosnak tartja a cigány nyelvek tanulását, a diákok fele számára könnyebb valamelyik cigány nyelv használata, mint a magyaré, annak ellenére, hogy mindannyian magyar anyanyelvűnek vallják magukat. A cigány nyelveket azok a tanulók is használják családi körben és baráti társaságukban, akik direkt kérdésfeltevéskor nem hangsúlyozzák e nyelvtudásuk jelentőségét, továbbá „céljuknak tekintik családról családra átörökíteni azt a nyelvet, melyet a sajátjuknak tekintenek" (Szőrös 2009:35).

A kérdezett tanulók iskolaválasztásának okait csoportosítva elmondható, hogy a legtöbben pszichológiai okokkal magyarázták azt (nem érzik magukat diszkriminálva), többen hangsúlyozták az iskola nemzetiségi voltát, s akadtak olyan tanulók is, akik a szociális juttatásokhoz való hozzáférés lehetőségét nyomatékosították. Nem jellemző, hogy a tanulók az iskola továbbtanulásra felkészítő voltát hangsúlyozzák - holott ez a mutató az alapítói és fenntartói célok között prioritást élvez.

Szőrös kérdőíves vizsgálata és interjúi a szülők vélekedését is mutatják: „a Gandhiba járó diákok szülei már rájöttek arra, hogy először szakmát kell tanulni gyerekeiknek ahhoz, hogy később a munkaerő-piacon el tudjanak helyezkedni. A megkérdezett tanulók szülei fontosnak tartják az iskolázottságot. Az iskola és a család ellentétei itt nem annyira kiélezettek..., egy cigány nemzetiségű iskolához a szülők máshogyan állnak, mint egy nem cigány nemzetiségű iskolához. Tudják azt, a cél többek között a nyelv megőrzése, és ha ők teljes mértékben nem is, de az iskola átadja majd nekik [gyermekeiknek, azaz a gimnázium diákjainak] ezeket az ismereteket" (Szőrös 2009:34).