Orsós munkájának célja hogy „feltárja azokat a bonyolult hatásmechanizmusokat, melyeket az oktatás hoz egy roma fiatal egyetemi hallgató életében" (2008:1). Hipotézise, hogy „az egyén mobilitása nem eredményezheti egy elítélt, sztereotipizált népcsoport pozitív, kollektív helyváltoztatását a társadalmi ranglétrán" (2008:5), mivel az identitásválságból fakadó „lebegő helyzet" megakadályozza a társadalmi elvárásoknak való megfelelést. Érdeklődésének fókuszában álló dilemmát a szerző így írja körül: „A tanult fiatal birkózzon meg azzal a feladattal, hogy a családja, népe kiveti magából, s tanulja meg a roma kultúrát egyesíteni a megszerzett tudásával, s fogadja azt is el, hogy a társadalom hiába kínálta fel számára a felemelkedés lehetőségét, mégsem fogadják be. Sem ide, sem oda nem tartoznak, lebegő helyzetbe kerültek." (Orsós 2008:45)

A dolgozat cigány származású egyetemi hallgatókkal készített célzott és félig strukturált interjúk elemzését is tartalmazza. Orsós tíz interjú alanya között a Gandhi Gimnázium első két évfolyamán érettségizett hallgató nem található, mivel a kutató kizárólag olyan adatközlőkkel szándékozott együttműködni, akikhez nem fűzte személyes ismeretség. Vizsgálatában öt férfi és öt nő, négy beás cigány, öt oláh cigány, három romungró - szociálpolitika, szociális munkás, szociológia, romológia-pedagógia, biológia, angol, történelem szakos - hallgató vett részt, akiknek többsége 1980 után született, a Gandhi Gimnáziumban végzett, illetve más támogató programban vett részt.

Az interjú idézetek között több olyan megnyilatkozással is találkozhatunk, melyek alátámasztják a Gandhi Gimnázium pozitív roma/cigány identitás-erősítő szerepét, s a már többször hivatkozott alapítói célt - népéhez és kultúrájához kötődő cigány értelmiségi réteg megteremtése - visszaigazolni látszanak:

„Egyértelmű volt mindig számomra, hogy cigány vagyok, de a romaságról kialakult identitásomat a pécsi Gandhi Gimnáziumban szereztem meg. Ott tanultam meg, hogy a roma hagyományok sokszínűek, szépek és értékesek..."

„... Aztán 12 évesen kerültem a Gandhiba, ahol mindent megtanultam... Itt tudtam meg, hogy mely cigány csoport tagja vagyok, itt sajátítottam el a nyelveket. Ennek köszönhetően családunkban is erősödött a roma identitás, édesapám tud kivel beszélni..."

„... sokat gondolkodtam azon, hogy mi vezérelt a szociális szféra iránt. Azt hiszem, genetikailag van belénk kódolva az, az üzenet, hogy feladatunk segíteni a romákon, a közösségünkön. A Gandhi, ha nem is tudatosan, de erre rátett egy lapáttal. Mindig kiválasztottként kezeltek bennünket (s talán azok is vagyunk), s e miliő készített bennünket arra, hogy a romákról kialakult társadalmi kép megváltoztatására nekünk van esélyünk..."

(Orsós 2008: 38-40)

Orsós visszaemlékezése szerint (2008:44) a Gandhi Gimnáziumban gyermekként olyan dolgokkal is találkozik a cigány származású fiatal, mely a „magyar" [középosztálybeli] normarendszert közvetíti felé - példaként a fogmosás rendszerességét, a személyes zóna-határok mértékét említi.

„... több számítógépes termet alakítottak ki, a könyvtárba is helyeztek ki gépeket, melyeket a diákok bármikor igénybe vehetnek. Órák keretében biztosítják nekik a számítógépes ismeretek elsajátítását, és napközben bármikor internetezhetnek. Már az egyetemi létre is felkészítik a diákokat, hiszen vannak órák, ahol gépelt házi dolgozatokat kell leadni, vagy az internet segítségével kell kidolgozniuk egy-egy feladatot. Egy szociológus társam volt diákként meglátogatta az iskolát, és néhány végzős diákkal készített mély interjút. Mindegyik diák elmondta, hogy a kapott számítógépes ismereteknek köszönhetően magabiztosabbak, informáltabbak lettek, nem félnek az egyetemi léttől, hiszen tudják kezelni a számítógépet".

(Orsós 2008: 51)

Az ifjú szociálpolitikus szakdolgozatának következtetéseit azzal a kritikai megjegyzéssel vonja le, hogy mivel az általa vizsgált fiatalok bentlakásos intézményben folytatták középiskolai tanulmányaikat, korai leszakadásuk a családról torzíthatta identitás-meghatározásaikat. Javasolja az általa folytatott vizsgálat elvégzését szélesebb körben, országos mintán, középiskolások és második esély típusú oktatási formákban résztvevő cigány származású felnőttek körében is „annak érdekében, hogy szociálpolitikai és társadalompolitikai koncepciók hatékonyabbak lehessenek" (Orsós 2008:55).

Erikson (1991) pszihoszociális én-fejlődést modellező szakaszai sorában a Gandhi Gimnázium esetében középiskolás-korként felfogható 12-20 éves életkor etnikai hovatartozástól függetlenül az identitás, avagy szerepkonfúzió periódusa. A serdülők ekkor Erikson szerint egyfajta személyes identitást alakítanak ki a társas csoport részeként, vagy összezavarodnak abban a tekintetben, hogy kik ők, és mit akarnak az életben. Úgy tűnik, ez a kettősség a cigány értelmiségi fiatalok körében nem az Erikson által meghatározott hozzávetőleges korban zárul, hanem az egyetemi tanulmányok befejezése után is folyamatosan fennáll, s így feltorlódnak a későbbi életszakaszok jellemző pszichikai küzdelmei, feladatai - az intimitás vagy izoláció (társválasztás) illetve az alkotókészség vagy stagnálás (tevékeny magán- és szakmai életpálya megteremtése) - mellé. Orsós Anna szakdolgozatának jelentősége, hogy rámutat e szociálpolitika által kevéssé fókuszált pszichológiai dimenzió problematikájára. Legfontosabb következtetéseiként az alábbiakat fogalmazza meg:

„1. Az értelmiségi lét eredményeként a romák paradox módon az integrálódás helyett egy „lebegő helyzetbe" úgymond, a senki földjére keveredtek. Ennek okát az identitásuk ön-meghatározásában, az idegenként való meghatározásukban, a csoporttudat hiányában lelhetjük fel.

2. A senki földjére való kerülés megakadályozásának egyik lehetséges módja, a társadalmi tagság biztosításának feltétele, ha felelevenítjük az elismerés politikáját, s ezen elmélet tükrében dolgozunk ki olyan programokat, szociálpolitikai programokat, amelyek figyelembe veszik az identitás mibenlétét.

3. A roma értelmiségi lét válságai miatt az egyénre terhelt társadalmi elvárások teljesíthetetlenek.

4. A szociálpolitikai ágazati szemléletben, demográfia, oktatás, lakás-, egészségügyi helyzetet nem elegendő pusztán anyagi-szociális-szegénységi problémának tekinteni. Fontos az előítéletek miatt, a romakérdést etnikai dimenzióban végiggondolni, hiszen az integráció, vagy a multikulturalizmus sikeressége ebben rejlik."

(Orsós 2008:54-55)