2.4 Az angol-e a megfelelő idegennyelv a diszlexiásoknak?
Sokan gondolják, hogy rendhagyó helyesírása miatt az angol nyelv nem a legjobb választás a diszlexiás nyelvtanulóknak, ami részben igaz is. Az angol úgynevezett mély helyesírású nyelv, ami azt jelenti, hogy a szavak helyesírása nem tükrözi a kiejtést. Az angol ábécé 26 betűt tartalmaz, de ezt a 26 betűt 44 fonéma jelölésére használják. Selikowitz (1994) szerint összesen 577 graféma─fonéma (írott betű és hang) kapcsolat lehetséges az angol nyelvben, ami elég elrettentő szám. Emiatt az angol helyesírás elsajátítása nagy kihívás a diszlexiásoknak, míg a szabályosabb helyesírású nyelvek, mint például a német vagy az olasz, sokkal kevesebb nehézséget jelent nekik. Ugyanakkor nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy az angol egyáltalán nem diszlexia-barát nyelv, mert más tekintetben viszont könnyebb a diszlexiások számára, mint más nyelvek. Például az alapvető nyelvtana elég egyszerű, nem rendelkezik bonyolult igeragozással. A német ilyen szempontból például sokkal nehezebb a diszlexiásoknak. A másik érv az angol mellett az, hogy a munkaerőpiacon nagy előnyt jelent, sőt a legtöbb helyen már elvárás, hogy a jelöltek folyékonyan beszéljenek angolul. Ezen készség hiánya jelentősen leszűkíti a diszlexiások lehetőségeit a munkaerőpiacon. Végül fontos megjegyezni, hogy számos tanulmány számol be olyan diszlexiás nyelvtanulókról, akik sikeresen megtanultak angolul, így tudjuk, hogy ez elérhető cél számukra (Kormos, Sarkadi & Kálmos, 2010).