A rendszerelméletek az utóbbi 2-3 évtizedben jutottak el odáig, hogy a ritmikus változást egy nagyon általános szinten egy adott rendszer állapotváltozásainak tekintsék, amelyekhez különböző valószínűségi értékek rendelhetőek. Minden rendszer morfogenetikus változása jellemezhető a lehetséges állapotaival, azok valószínűségével egy többdimenziós topologikus téren belül, ahol az egyes dimenziók a rendszer releváns paramétereit jelentik. E paraméterek száma az egytől a végtelenig változhat, következésképpen az adott rendszer szabadságfokát jelenti. Az inga esetében két paraméterről, a kilengés nagyságáról és impulzusáról, a közlekedési lámpa esetében pedig négy paraméterről (a piros, a zöld és a kétféle sárga) beszélhetünk, míg mondjuk, a biciklizésnél tíz változó elem (kormány, a tengely-lánc-hátsó kerék együttese, első kerék és a két pedál helyzete és impulzusa) található.¹⁰ Zenei példával élve a hang meghatározott számú releváns tulajdonsággal rendelkezik: magasság (frekvencia), időtartam, hangerő, dinamika (intenzitás), (a felhangok által befolyásolt) hangszín (tónus). Ezekhez az egyargumentumú tulajdonságokhoz hozzáadódnak a releváns többargumentumú tulajdonságok,¹¹ úgymint a (hangok) torlódása és nyújtása, egymáshoz viszonyított időbeliségük (időmérték) és hangsúlyozás (súlyok leosztása egy hangsor hangjai között), a dallamban és harmóniarendszerben való szerepük (ugyanaz a hang többféle hangnemhez, idegen szóval, móduszhoz tartozhat, és meghatározott más hangokkal szólalhat meg egyszerre). A zenéhez képest a film vagy mozgókép sokkal több releváns paraméterrel rendelkezhet, hiszen mind a (hangos)kép fizikai tulajdonságai (fény/árnyék, színek, kameraszög, képkivágat, képmélység, hangsáv, stb.), mind a képen ábrázolt jelenet tulajdonságai (a személyek, tárgyak térbeli elrendezése, a helyszín, a látható dolgok fizikai tulajdonsága, mint nagyság, alak, textúra, stb.) releváns módon változhatnak. Ugyanakkor a zenéhez hasonlóan a különböző filmkészítési eljárások, stílusok a releváns paraméterekkel jellemezhetőek: az expresszionista stílus alapvetően a fény/árnyék és a kameraszög sajátos „morfogenezise", azaz két paraméter, a fényesség eloszlása és a dolgok látszólagos alakjai (kitakarásuk) változásának íve a topológiai térben (modellben).

10 vö. Delanda (2002): 16. Természetesen a paraméterek számának növekedésével a morfogentikus változások topológiai modellálása igen bonyolulttá válik. Továbbá azért kell hangsúlyoznunk, hogy releváns paramétereket vizsgálunk, mert egy tárgy, mint az inga vagy bicikli például össze is törhető vagy felolvasztható, ami ugyanúgy a tárgy megváltozását jelenti , de nem aszerint, ahogyan a fenti értelemben rendszerként működnek.

11 Az argumentumszám a tulajdonsághoz kapcsolódó individuumok számát jelenti. Így a „sír", „bámészkodik", „fél", stb. egyargumentumú vagy egyelemű ('(x) F', ahol 'F' egy adott predikátu, míg 'x' az alany, akihez a tulajdonság hozzárendelhető), míg a „szeret", „nagyobb", kétargumentumú ( '(x,y) F'), a „valaki beszél valakinek valamiről" pedig három ((x,y,z) F). A zene esetében egy ütem például mindig a hangsúlytalanhoz képest mondható hanglyúsosnak, így a predikátum ('hangsúlyos') kételemű.