A törzsi kultúrák általában nem ismerik a határvonal tériesített megnyilvánulását. Az átmeneteket a Természet időbeli ciklusaihoz kötődő rítusokban fejezi ki. Az ún. átmeneti rítusoknak négy legfontosabb típusa: a születés, a nemlétből az életbe való átmenet, a felnőtté válás, a biológiai érettségbe való átlépés, a nász, a párválasztás és a temetés, az életből a halálba való visszatérés pillanatát keretezi el. Ugyanakkor a szakrális térnek a mindennapi (profán) tértől való elválasztása megteremti a maga térbeli formáit, a téri átmenet nem válik különálló elemmé. A nomád népeknél például a sátor tetején található nyílás a Nappal, mint életadó forrással köt össze, az újszülött gyermek e nyílás felé felemelten kapja meg nevét, s ezáltal kapcsolatot alkot a különböző létszférák között, de ezt a kapcsolatot fizikai tárgyi mivoltában jeleníti meg. Hasonlóképpen válhat azonossá a ház középoszlopa a világtengellyel, mely a földi világot az alsó és a felső világgal fűzi össze, de egyben a sámán „utazását" is lehetővé teszi. Az ilyen és ehhez hasonló téri elemek kettős (ambivalens) ontológiai státussal rendelkeznek a törzs számára: egyrészt a földi világhoz tartoznak, másrészt „átnyúlnak" a másik világba, akárcsak Jákob lajtorjája. Azonosságuk azonban rituális, s nem térbeli értelemben határozandó meg. Ambivalens természetüket az eljátszott rítustól kapják. Elvben bármilyen tárgy felruházható ilyen ambivalens tulajdonsággal.¹⁰³

103 Ennek egyik legszebb példája Werner Herzog Ahol a zöld hangyák álmodnak című filmjében látható. Az ausztrál bennszülöttek az ősi földjükért való bírósági tárgyalás során a tulajdonlás legfőbb bizonyítékaként egy hosszú lapos fadarabot mutatnak be a bírónak. Az érvük lényege, hogy aki ezzel az ősi időkből megőrzött fával rendelkezik, az a föld jogos tulajdonosa. Fontos látnunk azt is, hogy a rituális azonosságon alapuló ambivalencia különbözik a gyermekek szerepjátékaiban megfigyelhető „reprezentációs stratégiától", amikor tulajdonképpen bármilyen tárgyat használhatnak a játékban elképzelt tárgy helyett. Így lehet egy doboz például autó, babaház vagy éppen vár. A gyerekek számára a doboz úgy működik, mint egy minimalista színpadi díszlet vagy pantomimes gesztus, amelynek jelentése a rituális és a szimbolikus jelentés között helyezhető el.