Ez a folyamat a Vaux-le-Vicomte-tal már elkezdődött, amit mi sem bizonyít jobban, mint Madeleine du Scudéry korabeli leírása, melyben a Természet már nem a művészet utánzásának puszta tárgya, hanem részben a képzelőerő által jön létre. Ha még nem is csaponghat a maga teljes szabadságban, a képzelőerő alkotó módon járul hozzá a műhez.

„Amint a nagy szögletes medencét elhagyva lejjebb ereszkedünk, egy rendkívül meglepő dolgot tapasztalunk. Valóban, a képzelőerő nem képes ennél hatalmasabbat, kellemesebbet és csodálatosabbat alkotni. A Természet, bármekkora hatalma is legyen, nem képes ily gyönyörűségeset létrehozni. S a művészet, mely gyakorta büszkélkedik azzal, hogy a Természetet utánozza, olykor meghaladja, de mindig díszesebbé teszi, sohasem lenne képes ily csodálatraméltót teremteni. Ezért mondhatjuk azt, hogy amit itt látunk, az a Művészet és a Természet közös mesterműve."¹²⁰

Mindazonáltal Kant már előrevetítette azt a gondolatot, hogy az angolkert a legtöbbet a festészettől kölcsönöz. Mégpedig a francia XVIII. századi festészettől, Claude Lorrain és Nicolas Poussain tájképeitől. A többnyire antik bukolikus történeteket elmesélő festményeken az emberi beavatkozástól mentes természet jelenik meg. (139-140. kép) Claude Lorrain a reneszánsz kert nagy rajongója volt, valójában, írja Parret, a transzpozíciók láncolatával állunk szemben: az itáliai kert hat a francia XVIII. századi festészetre, s e festészet hat az angolkert építészetére.¹²¹

139. kép: Claude Lorrain: Tájkép kecskenyájjal, 1636, olaj és vászon, National Gallery, London

140. kép: Claude Lorrain: Bűnbánó Magdolna, 1636, olaj és vászon, Museo Del Prado, Madrid,

A „szabadon hagyott" Természet fogalmának volt egy másik forrása is, mégpedig a filozófiában. Jean-Jacques Rousseau-nak új naturalizmusa a természetes Természetet a szabadsággal, s a képzelet játékával azonosította. Új Heloise című regényében leír egy kertet, Julie kertjét, Elíziumot. Rousseau szembefordul a francia, úgynevezett klasszicista barokk kerttel elsősorban René-Luois de Gérardin hatására. Elveti a látásnak és a szemnek a privilégiumát, valamint a napot és a perspektívát, mint szervező elvet. Rousseau számára a kert az élvezet (jouissance) terepe, ahol a táj hatalmat gyakorolt az érzékszerveinkre és a lelkünkre. Szerinte a kert a művészet transzpozíciója, a vad táj nem a vadon, hanem sokkal inkább a megművelhető föld. A kert hiposztázisát a munkával állítja szembe. Gérardin 1777-ben írja meg a De la composition de la paysage című értekezését, melyben Le Nôtre nézeteinek éles kritikáját adja. Gérardin a gyakorlatban is igyekszik megvalósítani a gondolatait, s megépíti Ermenonville kertjét a Nonette folyó mentén, mely tartalmazza Rousseau Elíziumának főbb elemeit, a Filozófia Templomát, gótikus tornyokat, obeliszkeket, félbetört oszlopokat, kínai pagodákat.¹²² Gérardin franciakertje fantasztikus mikrokozmosz, mely az angolkert hatását tükrözi, s azon keresztül egyben a kínai kert dramatizált természet-felfogását is.¹²³

141. kép: Gérardin: Ermenonville, 1777

142. kép: Kew Gardens: Pagoda, 1740-50,

143. kép: Stowe Gardens: Chinese House, 1738

144. kép: York House Gardens, Twickenham: Tört oszlop, 1730-40

Gérardin fő érve Le Nôtre-ral szemben az, hogy a kertjei kifárasztják a szemet, s elnyomják a többi érzékszervet. Habár nem borítja fel teljesen az érzékek hierarchiáját, Gérardin bevezeti a szünesztéziát: csak a szinesztetikus élmény válthatja ki a természetes harmónia érzetét a lélekben, melyhez éppen annyira fontos a madárének, a vízesés hangja és látványa, a sziklák érdessége, stb., mint az állandóan megújuló látvány. A kert sohasem látható, csak bejárható. Gérardin célja az „érdekes" kert, a festői hatás (picturesque) elérése, a valódi „festett természet". A kertépítő szem és lélek egyszerre, festő és költő egy személyben. A fantasztikus építészet jelenléte a lélek drámájának színrevitele. S bár a reneszánsz itáliai kert szobrai és grottái megelőlegezik a kert „fantasztikumát", a templomok, pihenők, obeliszkek jelentik Lorrain és Poussain tájképein is a lélek „drámájának" díszleteit. (145-147. kép) Hasonlítsuk össze Lorrain és Lorrain tájképeinek épületeit a York House Gardens tört oszlopával és antikizáló templomával, vagy William Kent Jón templomával Chiswickben (148. kép) és a szintén általa épített Vénusz templommal Stowe-ban (149. kép). Akkor is érezzük Palladio hatását, ha nem ismerjük Stowe-ban az ún. Palladio hidat. (150. kép)

145. kép: Claude Lorrain: Menekülés Egyiptomba,1666, olaj és vászon, Ermitázs, Szent-Pétervár

146. kép: Claude Lorrain: Pásztorjelenet, 1677, olaj és vászon, Kimbell Art Museum, Fort Worth, USA

147. kép: Nicolas Poussin: Kígyómarás, 1648, olaj és vászon, National Gallery, London

148. kép: William Kent: Chiswick Gardens, Jón templom, 1730

149. kép: William Kent: Stowe, Vénusz Templom1731

150. kép: Stowe, Palladio híd, 1738

---

120 Madeleine du Scudéry: Clélie. V. kötet, 3. rész, 1661 (saját fordításomban)

121 vö. Parret (1988): 190.

122 Gérardin a templomot befejezetlenül hagyta, ezzel is jelezve, hogy a világ megismerése nem fejeződhet be sohasem.

123 Ermenonville mellett a francia tájfestészet és az angolkert transzpozícióját mutató további kertek: Raincy (1769-83), de Monceau (1772), Betz (1780-89), Kis Trianon (1774-83).