A legészrevétlenebb, de életünk során a leggyakrabban előforduló tanulási forma. Szinte bárhol és bármikor megtörténhet velünk: utazás közben hallgatva a rádiót, kötetlen beszélgetések során, magazinokat lapozgatva. Az informális tanulás lényege annak tervezetlenségében rejlik. Ezeket az ismereteket nem tudatosan keressük: véletlenül „szippantjuk fel” őket. Az informális tanulás jellemzően kísérőtevékenységként van jelen az életünkben (komponensként végbemenő tanulás), vagyis ebben az esetben a tanulás nem közvetlen célunk: beszélgetés, újságolvasás közben, az utcán sétálva, háttértévézéssel vagy az interneten szörfözve jutunk új információkhoz. A formális és nonformális dimenziókkal szemben itt a tanulás járulékos tevékenység, ezért az informális tanulás nem kötődik intézményrendszerhez, és általában nem is tudatosodik bennünk („Nem is emlékszem már, hol olvastam…”) annak ellenére, hogy életünkben ez a leggyakoribb tanulási forma. A formális és nonformális tanulást általában informális is kíséri.