1.1 Formális, nonformális és informális tanulás

A tanulási színterek és formák sokszínűvé válásával azok dimenziói is definiálásra, újragondolásra szorultak. A formális-nonformális-informális tanulás fogalomhármasát Philip H. Coombs (Coombs és mtsai, 1973.) alkotta meg a hetvenes években, amikor az UNICEF megbízásából vizsgálta a már akkor is válságban lévő formális oktatási rendszereket. A Coombs által bevezetett megközelítés lényege, hogy a formális oktatási rendszerekben a tanulási folyamatoknak csupán töredéke zajlik, és léteznek egyéb olyan dimenziók is, melyekben ismereteket, készségeket sajátítunk el. Értelmezésében a formális oktatás lényegében megegyezik a hagyományos értelemben vett iskolarendszerű oktatással. Nonformális (vagy nem formális) oktatás alatt Coombs az iskolarendszeren kívül történő, szervezett keretek között zajló, határozott céllal történő tanulási formákat érti, míg az informális tanulás változatos színtereken - családban, közösségi szinten -, kötetlen formában történik, és lényege az információszerzés, valamint a képességfejlesztés. Coombs azt is kiemeli, hogy ebben a hármas felosztásban a formális oktatás lényegében háttérbe szorul abból a szempontból, hogy ismereteink, tudásunk meghatározó részét nem ebben a hierarchikusan felépített, zárt rendszerben szerezzük meg. Emellett a nonformális és informális oktatás/tanulás pedig történetileg is megelőzte a formális rendszerek kialakulását. A Coombs féle megközelítés lényege abban rejlik, hogy a tanuló és a tanulás központba helyezésével szakít a hagyományos tanár- és oktatáscentrikus felfogással (ld. aufklerista kontra liberális felfogás, 4.1 fejezet), megerősítve az egész életen át tartó tanulás paradigmájának tanulásközpontúságát.

A formális-nonformális-informális fogalomhármas azóta számos megközelítésben létezik, bár részben eltérő értelmezésekkel. A problémáról szemléletes és alapos összefoglalást ad Pordány Sarolta. Kiemelte, hogy a tanulás liberális megközelítésének elterjedésében lényeges szerepet játszott az Európai Bizottság 2000-ben megjelentetett Memorandum az egész életen át tartó tanulásról c. dokumentuma, mely megerősíti a nonformális-informális tanulási színterek kiemelt fontosságát.

A Memorandum az alábbi definíciókat adja:

„A céltudatos tanulási tevékenységnek három alapkategóriája van.
  • A formális tanulás oktatási és képzési alapintézményekben valósul meg, és elismert oklevéllel, szakképesítéssel zárul.
  • A nem formális tanulás az alapoktatási és képzési feladatokat ellátó rendszerek mellett zajlik és általában nem zárul hivatalos bizonyítvánnyal. A nem formális tanulás lehetséges színtere a munkahely, de megvalósulhat civil társadalmi szervezetek és csoportok (pl. ifjúsági szervezetek, szakszervezet, politikai pártok) tevékenységének a keretében is. Megvalósulhat olyan szervezetek vagy szolgáltatások révén is (pl. képzőművészeti, zenei kurzusok, sportoktatás, vagy vizsgára felkészítő magánoktatás), amelyeket a formális rendszerek kiegészítése céljából hoztak létre.
  • Az informális tanulás a mindennapi élet természetes velejárója. A formális és nem formális tanulási formákkal ellentétben, az informális tanulás nem feltétlenül tudatos tanulási tevékenység, és lehetséges, hogy maguk az érintettek sem ismerik fel tudásuk és készségeik gyarapodását." 1

A fenti fogalomhármas a magyar andragógia-elméletben nem jelent igazán új megközelítést. Csoma Gyula (Csoma, 1985.) a felnőttek tanulásának didaktikai kategorizálását már a fenti logika mentén alkotja meg. Iskolarendszerű (ezt nevezzük jelenleg formálisnak), tanfolyamrenszerű (nonformális) és kötetlen (informális) tanulást különít el, melyek megfelelnek a fenti, ma használatos fogalomrendszernek. Figyeljünk azonban arra, hogy ebben a felosztásban az „iskolarendszerű" tanulás nem azonos a ma iskolarendszerűként meghatározottal, hanem több annál, hiszen minden formális tanulási processzust magába foglal!

A következőkben tehát az alábbiak szerint értelmezzük a felnőttkori tanulás egyes dimenzióit.

 

1 Memorandum az egész életen át tartó tanulásról (2000). Európai Közösségek Bizottsága, Brüsszel, 2000. október 30. 1832. p. 9.
http://www.okm.gov.hu/doc/upload/200506/memorandum_tanulas.pdf (2009. 06. 21.)


« Előző | Következő »