A formális oktatás elvárt „hozott" tudásra építi a tanulási-tanítási folyamatot, meghatározott bemeneti, illetve kimeneti követelményeket szabva meg. A formális tanulás jellemzője a curriculáris vagy tantervi tervezettség. Így a képzésre jelentkező számára is egyértelmű és előre tervezhető az iskolapadban eltöltendő idő, a követelmények és tudáselemek. A formális tanulás az iskolarendszerben tantárgyak szerint strukturálódik, az iskolarendszeren kívül általában tantárgy- vagy modulrendszerben épül fel. A formális rendszerek közötti átjárás igen nehézkes, hiszen a képzési formák felvételi vizsgákat, szintméréseket, a tanulási folyamat közben és/vagy végén zajló értékelési periódusokat foglalnak magukba. Ezért nem lehet pl. különbözeti vizsgák vagy előzetes tudásmérés nélkül csatlakozni egy szakképző tanfolyamhoz annak félidejénél.

A formális tanulás alapvető jellemzője az ellenőrzés, értékelés: azaz a tanulási-tanítási folyamatba mindig beépül a számonkérés egy vagy több adott formája (szóbeli, írásbeli vizsga, tesztek, gyakorlati feladatok stb.) A kimeneti oldalon viszont széles körben elismert végzettségek, bizonyítványok, tanusítványok szerezhetőek (iskolai végzettség, államilag elismert szakképesítés, jogosítvány, nyelvvizsga stb). Az értékelés a minőségbiztosítás egyik eszköze is: mivel sokszor államilag elismert végzettségekről van szó, a jelölt tudásának ellenőrzése a bizonyítvány kiadásának feltétele. (Lényeges például, hogy minden jogosítvánnyal rendelkező a szükséges szinten ismerje a KRESZ rendelkezéseit.)

A formális tanulás jellemzője a meghatározott tanulási cél. Mind a képző, mind a résztvevő oldaláról: a képző célja a meghirdetett képzési programban minél több résztvevőt sikeresen eljuttatni a kimenetig (pl. minél több jelenkező jusson el a szakképesítés megszerzéséig), a résztvevő célja pedig az, hogy minél könnyebben és sikeresebben végezze el a tanfolyamot vagy az iskolát (pl. megszerezze a munkahelye megtartásához szükséges érettségi bizonyítványt). A felnőtt tudatosan választja ki a számára megfelelő formális képzést, hiszen az itt szerzett tudást és végzettségeket a mindennapokban és/vagy a munka világában hasznosíthatónak ítéli (ld. 2.1 fejezet, stabilizációs funkció). A felnőtt a formális oktatásban való részvételt jellemzően befektetésként éli meg, az itt megszerzett kompetenciákért tudatosan hoz áldozatokat (anyagilag, időszerkezete átalakításával, energiaráfordítással stb), a későbbiekben viszont stabilabb, vagy jövedelmezőbb munkaerőpiaci státuszt remél.

A formális oktatásban való részvétel általában huzamosabb ideig tart és rendszerességet követel: a felnőttek iskoláiban levelező tagozaton havonta néhány napon, a munkahelyen hétfőtől szerdáig 8 és 16 óra között, a nyelviskolában kedden és csütörtökön 17-19 óráig vannak foglalkozások. Így a formális tanulás hatással van a felnőtt időszerkezetére is, hiszen annak stabil átstrukturálására van szükség a tanulás sikerességéhez. (ld. 4.2 fejezet)

Példák formális oktatásra: iskolarendszerű felnőttoktatás (pl. felnőttek általános iskolája, gimnáziuma), iskolarendszeren kívüli OKJ-s szakképzések, a munkahelyi képzések jelentős része (pl. betanítás), az autóvezetői tanfolyamok, nyelvvizsgával záruló nyelvtanfolyamok stb.