1. feladat
Olvasnivaló
1. A tesztelés elmélete
1.1 Tudásszintmérés, tudásszintmérő tesztek
A pedagógiai vizsgálatok egyik leggyakrabban alkalmazott formája, sajátos területe a tudásszintmérés. A tudásszintmérő tesztek is pszichológiai tulajdonságokat mérnek, azok egy sajátos formáját a tudást, azt a tudást, amelyik az iskolai tanulásban szerepet játszik.
A tudásszintmérő teszteket is lehet csoportokba osztani, bár ezek inkább csak lehetséges pólusok:
1.
standardizált tesztek: hivatalos tesztkészítők, specialisták által kidolgozott mérőeszközök. Hosszabb fejlesztési folyamat, többszöri kipróbálás eredményei, a jóságukra vonatkozó mennyiségi mutatókat ismerjük.
a tanárok által készített tesztek: a tanárok maguk készítik általában saját vagy szűk körű használatra, a minőségükre számszerű mutatók nem ismertek.
2.
tulajdonságtesztek: a „jövőbe" tekintenek, előrejelző, prediktív funkciójuk van. Azt vizsgálják, mi várható az adott tulajdonságokkal rendelkező tanulóktól a jövőben.
teljesítménytesztek: a múltban elsajátított tudást mérik fel.
1.2. A normaorientált és kritériumorientált tesztelés
A teszt összpontszámának (az egyes vizsgált személyt) a populáció jellemzőihez való viszonyítási eljárást normaorientált vagy normavonatkozású viszonyításnak
Egy másik viszonyítási eljárás, ha létezik a vizsgált tulajdonságnak valamilyen természetes maximuma, vagy egyéb természetes viszonyítási pontja. Például tudásszintmérő teszt arra vonatkozóan, hogy a tantervben rögzített követelmények hány %-át sajátították el a tanulók.
Ebben az esetben a tanulók viszonyításánál semmiféle szerepet nem játszik az, hogy más tanulók milyen eredményt értek el, tudásukat csak egy külső, előre rögzített, meghatározott kritériumhoz viszonyítjuk. Ezt a viszonyítási megoldást kritériumorientált tesztelésnek nevezzük.
Nemcsak értékeléstechnikai különbségről van szó a normaorientált és a kritériumorientált értékelés között. Mert ha egy külső kritériumhoz viszonyítjuk az adott tanuló teljesítményét, akkor az magában foglal egy további feltételezést: ilyen külső kritériumokat meg lehet adni, hogy mit tekintünk a vizsgálandó tulajdonság 100 %-ának.
A normaorientált teszteket azért használjuk gyakrabban, mert sok pszichikus tulajdonság tekintetében nem tudunk megadni természetes maximumot. Nem lehet megadni azt pl., hogy mennyi az intelligencia 100 %-a, vagy ki 100 %-osan kreatív, mi az a maximum, ami fölé nem mehetünk.
A tudásszintmérő tesztekhez lehet maximumokat, külső kritériumokat kitűzni, például, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy a tanulók milyen mértékben teljesítették a követelményeket, akkor ezeket a kitűzött követelményeket a tanulók különböző mértékben teljesíthetik.
A kritériumorientált tesztelés sajátos tesztkészítési technikát igényel. Középpontja, alapja a tananyag megfelelő elemzése. Csak a tananyag elemzése, szerkesztésének pontos feltárása révén készíthetünk megfelelő teszteket, vagyis csak így érhetjük el azt, hogy tesztünk pontosan leképezze a tananyagot. Ezért pontos képpel kell rendelkeznünk arról, hogy milyen természetű az a tudás, milyen jellegűek azok a rendszerek, amelyek a tanulók pszichikumában kialakulnak. nevezzük.
1.1 Tudásszintmérés, tudásszintmérő tesztek
A pedagógiai vizsgálatok egyik leggyakrabban alkalmazott formája, sajátos területe a tudásszintmérés. A tudásszintmérő tesztek is pszichológiai tulajdonságokat mérnek, azok egy sajátos formáját a tudást, azt a tudást, amelyik az iskolai tanulásban szerepet játszik.
A tudásszintmérő teszteket is lehet csoportokba osztani, bár ezek inkább csak lehetséges pólusok:
1.
standardizált tesztek: hivatalos tesztkészítők, specialisták által kidolgozott mérőeszközök. Hosszabb fejlesztési folyamat, többszöri kipróbálás eredményei, a jóságukra vonatkozó mennyiségi mutatókat ismerjük.
a tanárok által készített tesztek: a tanárok maguk készítik általában saját vagy szűk körű használatra, a minőségükre számszerű mutatók nem ismertek.
2.
tulajdonságtesztek: a „jövőbe" tekintenek, előrejelző, prediktív funkciójuk van. Azt vizsgálják, mi várható az adott tulajdonságokkal rendelkező tanulóktól a jövőben.
teljesítménytesztek: a múltban elsajátított tudást mérik fel.
1.2. A normaorientált és kritériumorientált tesztelés
A teszt összpontszámának (az egyes vizsgált személyt) a populáció jellemzőihez való viszonyítási eljárást normaorientált vagy normavonatkozású viszonyításnak
Egy másik viszonyítási eljárás, ha létezik a vizsgált tulajdonságnak valamilyen természetes maximuma, vagy egyéb természetes viszonyítási pontja. Például tudásszintmérő teszt arra vonatkozóan, hogy a tantervben rögzített követelmények hány %-át sajátították el a tanulók.
Ebben az esetben a tanulók viszonyításánál semmiféle szerepet nem játszik az, hogy más tanulók milyen eredményt értek el, tudásukat csak egy külső, előre rögzített, meghatározott kritériumhoz viszonyítjuk. Ezt a viszonyítási megoldást kritériumorientált tesztelésnek nevezzük.
Nemcsak értékeléstechnikai különbségről van szó a normaorientált és a kritériumorientált értékelés között. Mert ha egy külső kritériumhoz viszonyítjuk az adott tanuló teljesítményét, akkor az magában foglal egy további feltételezést: ilyen külső kritériumokat meg lehet adni, hogy mit tekintünk a vizsgálandó tulajdonság 100 %-ának.
A normaorientált teszteket azért használjuk gyakrabban, mert sok pszichikus tulajdonság tekintetében nem tudunk megadni természetes maximumot. Nem lehet megadni azt pl., hogy mennyi az intelligencia 100 %-a, vagy ki 100 %-osan kreatív, mi az a maximum, ami fölé nem mehetünk.
A tudásszintmérő tesztekhez lehet maximumokat, külső kritériumokat kitűzni, például, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy a tanulók milyen mértékben teljesítették a követelményeket, akkor ezeket a kitűzött követelményeket a tanulók különböző mértékben teljesíthetik.
A kritériumorientált tesztelés sajátos tesztkészítési technikát igényel. Középpontja, alapja a tananyag megfelelő elemzése. Csak a tananyag elemzése, szerkesztésének pontos feltárása révén készíthetünk megfelelő teszteket, vagyis csak így érhetjük el azt, hogy tesztünk pontosan leképezze a tananyagot. Ezért pontos képpel kell rendelkeznünk arról, hogy milyen természetű az a tudás, milyen jellegűek azok a rendszerek, amelyek a tanulók pszichikumában kialakulnak. nevezzük.