2. Olvassa el egyénileg a Hagyományos (értékelési) módszerekről szóló alábbi szöveget!

Olvasás közben az INSERT (Jelölés) (Bárdossy, Dudás, Pethőné Nagy és Priskinné Rizner, 2002. 329. o.) technikával készítsen széljegyzetet a lap margóján!

Alkalmazza a következő jeleket:

Tegyen „√" (pipát) a margóra, ha az olvasottak megegyeznek előzetes ismereteivel vagy feltételezéseivel, illetve ha az Ön számára ismert információkat tartalmaznak!

Tegyen „-" (mínusz) jelet, ha valami olyasmit olvas, ami ellentmond előzetes ismereteinek vagy feltételezéseinek, illetve eltér azoktól; vagyis az információ nem illik bele eddigi tudásába!

Tegyen „+" (plusz) jelet a margóra, ha olyan új információval találkozik, amelyik beleillik eddigi tudásába!

Tegyen „?" (kérdőjelet) a margóra, hogyha valamely információ ellentmondásosnak tűnik, ha nem ért valamit vagy további kérdései vannak egy szövegrésszel kapcsolatban!

Tegyen „*" (csillag) jelet oda, ahol a szöveg tartalma emlékezteti Önt valamire, eszébe jut róla valami!

HAGYOMÁNYOS MÓDSZEREK

Nem jelentenek valamiféle maradit, elavultat. Ezek továbbra is a leggyakrabban alkalmazott módszerek maradnak.

A megfigyelés

A pedagógusok ellenőrizhetik a tanulók felkészültségét és viselkedését megfigyeléssel. Megállapítható így a tanulók tanuláshoz való viszonya, az hogy kik a szorgalmasak, a figyelők és kik a lusták, a munkából távol maradók, és milyen a tanulók egymáshoz való viszonya.

A tanuló magatartásának rendszeres megfigyelése a tanítási-tanulási folyamatban a következő eszközökkel történhet:

a) folyamatos megfigyelési lap
b) rangskála
c) ellenőrzési lista
d) pszichopedagógiai jellemzési lap

Ezek az eszközök lehetővé teszik mind a folyamat értékelését, mind a tanulás „termékeinek" értékelését. A megfigyelést gyakran szóbeli minősítés követi.

A folyamatos megfigyelési lap a gyermek különböző helyzetekben megnyilvánuló magatartására vonatkozó adatokat tartalmazza. Ez segítséget nyújt mind a tanítónak mind a szülőnek a gyerek megismeréséhez. A lap segíti a tanuló fejlődésére vonatkozó következtetések megfogalmazását, amelyet a tanító majd a standardizált pszichopedagógiai jellemzési lapra vezet be minden iskolai ciklus végén.

A rangskála hasznos eszköz a tanuló tanulással szembeni magatartásának megfigyelésénél.

Pl. Milyen mértékben vesz részt a tanuló a beszélgetésekben?

Soha    ritkán    néha    gyakran    mindig

Milyen mértékben kapcsolódtak a tanuló megjegyzései a beszélgetés témájához?

Soha    ritkán    néha    gyakran    mindig

(a jellemző aláhúzandó)

Ez a skálatípus felhasználható mind az egyéni megfigyelési lapban, mind a ciklusvégi jellemzési lapban.

Az ellenőrzési lista. Míg a rangskála a gyermek magatartásában jelentkező bizonyos attitűd gyakoriságát jelzi, addig az ellenőrzési lista csupán egy tevékenység /magatartás jelenlétét/ hiányát jelzi bizonyos helyzetben.

Pl. Tevékenység/magatartás                        Igen            Nem

    Követi az utasításokat
    Segítséget kér, ha szükséges
    Együttműködik másokkal
    Megosztja eszközeit másokkal
    Kipróbál új tevékenységeket
    Befejezi az elkezdett feladatot
    Helyre teszi használat után eszközeit
    Rendben tartja munkaasztalát

A pszichopedagógiai jellemzési lap standardizált formájú, minden iskolai ciklus végén el kell készíteni, követi a tanulót a felsőbb iskolafokozatba.

A szóbeli feleltetés

Gyakori ellenőrzési mód. Meg lehet állapítani a tanuló tudásának színvonalát, azt, hogy milyen hiányosságok vannak ismereteiben. A szóbeli feleltetést úgy kell megszervezni, hogy ne csak az ismeretek mennyisége, hanem azok minősége is kiderüljön. Memóriát és gondolkodást ellenőrző kérdések egyaránt szerepelnek. A felelő tanulók szabadon kell hogy előadják a leckét vagy a leckének egyik részletét. A tanuló saját szavaival kell hogy rendszerezze és megfogalmazza mindazt, amit a témáról tud. Nem helyes a folyamatos egyéni felelést kérdések végtelen sorával felváltani. Az osztály minden tanulójának figyelemmel kell követnie a feleletet úgy, hogy bárki az osztályból bármikor folytathassa vagy véleményt tudjon mondani a feleletről. Természetesen, ha a felelő tanuló megakad, a tanár kisegítő kérdést tesz fel neki. Hogy kizárjuk a mechanikus tanulás (magolás) lehetőségét, a felelőnek mindig új és más példákkal kell példáznia feleletét, illetve új kreatív szempontot is kell érvényesítenie a tananyag előadása során.

Az írásbeli feleltetés

A félévi dolgozatokat előre rögzítik. Több tanult témából íratnak rendszerint egy szintézis jellegű témát. Egy-két óra a tanulók rendelkezésére álló idő. A félév vége felé íratják őket az egész addig tanult félévi tananyagból. Rendszerint ismétlő-rendszerező, esetleg gyakorló óra előzi meg. A dolgozatokat külön órán értékelik és javítják. Ezen az órán a tanár az észlelt tipikus hibák kiküszöbölésére hivatott gyakorlatokat, feladatokat végeztet az érintett tanulókkal. A félévi dolgozatra olyan feladatokat állítunk össze, melyek feltételezik, hogy a tanulók képesek legyenek az elsajátított tudásanyagot új helyzetekben hasznosítani, ne a bevésett anyag szó szerinti visszaadása legyen a cél.

A röpdolgozat a szóbeli felelésnek írásbeli formája. Célja leginkább a tömeges érdemjegyadás rövid idő alatt. Értékelési rendszere nem kidolgozott, nincs tekintettel a válaszok súlyára, fontosságára. Rendszerint kevéssé átgondolt kérdéseket és feladatokat is tartalmaz, és nem ad elég időt a tanulóknak a feladatok elvégzésére. Mégis széles körben alkalmazzák. Feladatai rendszerint csak a tankönyvből hevenyészve összeírt kérdéshalmazok, nem vagy csak részben elégítik ki azt az igényt, hogy a tanulók lényeges ismereteiről áttekintést adjon, és alig szolgálja a tanulók gondolkodásának, készségeinek, fejlődésének felmérését. Ráadásul az is előfordul, hogy egyik - másik pedagógus megtorló fegyelmezőeszköznek tekinti a röpdolgozatot. Így íratásuk többnyire depresszív légkörben történik, ami károsan befolyásolja a tanulók teljesítményét. Nem csoda, ha ezek erősen torz képet adnak a tanulók tudásáról.

A munkalap nem mérőeszköz, jóllehet tükrözi a tanulók tudását, sőt az ismeretek kialakulásának folyamatát is. Szerepe azonban nem a mérésben, hanem az ismeretszerzésben van. Szerkezete is más, mivel az ismeretek alkalmazását, megszilárdítását szolgáló feladatokból áll. Ezért feladatlapnak is hívják.

A feladatlap már kimondottan tudásszintmérő eszköz. Örvendetes lenne, ha átvenné a röpdolgozatok szerepét. Jól szerkesztett, alaposan átgondolt és ellenőrzött kérdésekből és feladatokból áll, értékelési rendszere differenciált. Minden pedagógus készíthet saját használatra ilyeneket.

A mérőlap többszörösen ellenőrzött, kipróbált mérőeszköz, amely az értékeléshez reprezentatív méréssel előállított országos mutatókat tartalmaz. Nyomtatott formában hozzák forgalomba, így állandóan használható. Mérőlappal nagyobb tananyagegységekben elért tudásszintet mérünk. A mérőlapos felméréseknek a következő fajtáit különböztetjük meg:

témazáró mérést végezhetünk minden egyes tantárgy minden nagyobb témájának befejezése után. Ilyenkor totális mérest végzünk, vagyis a tananyaggal összefüggő minden ismeretet és tevékenységet ellenőrizzük (évente kb. 4-8 alkalommal kerülhet sor ilyen mérésre).

Funkciói:

Tanévzáró mérést az egész évben elsajátított ismeretek és tevékenységek fejlettségi szintjének megállapítására végzünk. Ez már nem lehet totális, de az előbb felsorolt funkciókat betölti, és fontos szerepe van a tantárgyi érdemjegy megállapításában.

Cikluszáró méréssel egy iskolafokozat végén (pl. az alsó ciklus befejezésekor) azt állapítjuk meg, hogy megvannak-e a tanulóknál a továbbtanulás szempontjából legfontosabb ismeretek, és eléggé fejlettek-e a készségek.

Iskolafokozat záró mérést egy-egy iskolatípus utolsó osztálya végén (pl. az általános iskola VIII. osztályában) végzünk. Itt megmutatkozik az illető iskolatípus egész tanulmányi idejének eredménye. Ilyen szerepet tölt be pl. az érettségi vizsga, ha úgy lehetne irányítani, hogy kielégítse a mérés követelményeit.

Fejlődésmérésről beszélünk akkor, ha egyes tevékenységek, készségek, jártasságok, képességek, ismeretek alakulását mérjük egy iskolafokozat egymást követő osztályaiban vagy az egész iskolarendszerben. Végezhető úgy, hogy egy évfolyam fejlődését kíséri végig tanévről tanévre. Ez a megoldás csak iskolán belül célravezető, országos szintek megállapítására azonban nem alkalmas, mivel nagyon sokáig tart, és közben sok mutató elévülhet. Országos fejlődésmutatók kialakítására minden osztályban, minden fokozaton egyidejűleg elvégzett, azonos tartalmú mérés alkalmas. Ez úgy hajtható végre, hogy a reprezentatív mintába eső iskolák minden osztályában egyidejűleg végzik el ugyanazt a mérést, pl. a helyesírási készség fejlettségi szintjének megállapítására ugyanazt a helyesírási feladatot oldatjuk meg minden tanulóval. Az így nyert eredmények, mutatók különbsége jelzi az egymást követő évfolyamokon végbement fejlődést. Az egyszer megállapított standard szint nem öntörvényű. A tanügyben végbemenő fokozatos fejlődés következtében szükséges bizonyos időközönként megismételni.

Gyakorlati próbák

Általa a kísérleti és gyakorlati tartalmakat ellenőrizzük, azt próbáljuk felmérni, hogy a tanulók milyen mértékben képesek elméleti ismereteiket a gyakorlatban is alkalmazni. Bár nem kizárólag akkor kellene alkalmazni, amikor nincs más lehetőségünk a felmérésre; leginkább olyan tantárgyakon belül alkalmazzuk, mint pl. kézimunka, testnevelés, rajz, ének.

1.1. Töltse ki a margóra írt jelek alapján az alábbi táblázatot!

√	+	-	?	*
már tudom, ismerem	új információ a számomra, és beleillik eddigi tudásomba	új információ, de ellentmond eddigi tudásomnak: értelmeznem kell	kérdések merültek fel bennem az olvasottakkal kapcsolatban	emlékeztet arra, hogy... eszembe jutott még...

1.2. Gondolkozzanak el a munkájukon és INSERT táblázatuk alapján beszéljék meg párjukkal az olvasottakat! A beszélgetésben térjenek ki arra is, hogy:

1.3. Vizsgálják meg, hogy a szöveg egyértelmű választ adott-e felmerülő problémáikra, kérdéseikre, vagy ezek megválaszolásához egyéb információkra is szükségük van!

1.4. Tegyék közzé a Hagyományos (értékelési) módszerek értelmezésével kapcsolatos tapasztalataikat!

2. Olvassa el a megadott szövegrészt, majd értelmezze! Magyarázza el társainak az olvasott fogalom lényegét, tanítsa meg nekik! (Mozaik módszerről lásd: Bárdossy, Dudás, Pethőné Nagy és Priskinné Rizner, 2002. 374. o.)

ALTERNATÍV MÓDSZEREK

Az invesztigáció: Lehetőséget biztosít a tanuló számára, hogy kreatív módon alkalmazza ismereteit, és új tanulási helyzeteket fedezzen fel/próbáljon ki. A tanulónak egy konkrét munkafolyamatot kell megvalósítania, s ennek révén a gyakorlatban bizonyítja be, hogy mennyire komplex ismeret- és képességrendszer birtokában van. Menete: A tanuló konkrét utasításokkal ellátott feladatot kap. Ez széles ismeret- és képességskálát ölel fel, amelyeket a tanulónak kreatívan kell alkalmaznia új tanulási helyzetekben.

A projekt módszer: A projekt egy terv önálló vagy csoportos kidolgozását jelenti megadott témakörben. Lehetővé teszi a tanulás komplexebb, árnyaltabb minősítését, valamint a tanulók egyéni képességeinek felfedezését és értékelését. Jól motiválja a tanulókat, annak ellenére, hogy sok munkát igényel, még iskolán kívüli tevékenységeket is. Magasrendű ismereteket és képességeket mér fel: tudományos kutatási módszerek alkalmazása, könyvészeti anyag összegyűjtése és felhasználása, laboratóriumi eszközök használata, szótár-lexikonhasználat, eredeti megoldási ötletek találása, az anyag elrendezése, rendszerezése, a probléma és megoldási mód általánosítása, következtetések bemutatása stb.

A portfólió: A portfólió (tárca). Legtágabb meghatározása: a tanuló munkáinak gyűjteménye. Bemutatja készítőjének erőfeszítéseit, fejlődését és eredményeit egy vagy több területen. Összeállításakor kettős célt követünk: egyfelől a tanulást akarjuk elősegíteni, másfelől értékelési a cél. Ha a tanár a tanulást akarja elősegíteni, rendszeres visszajelzést ad a tanulóknak a portfólió tartalmára vonatkozóan, így megvalósítja a formatív értékelést. Ha az értékelés az elsődleges célunk, a tanár a portfólióban elhelyezett tanulói munkák révén sokoldalúbb szummatív értékelést valósíthat meg.

Típusai: három portfóliótípust szoktak elkülöníteni:

Egy portfólió lehetséges összetétele: