2. Kreativitásteszt

A gondolkodási képességek vizsgálatára a pszichológiában hosszú évtizedekig az intelligenciateszteket használták. Ezek azonban éppen az alkotó gondolkodás, a kreativitás legfontosabb tényezőit hagyták figyelmen kívül. Az intelligenciatesztek ugyanis egyetlen lehetséges helyes választ igénylő megoldása a konvergens gondolkodás vizsgálatára alkalmas. Az alkotó, divergens gondolkodás vizsgálatára speciális tesztek létrehozására volt szükség.

2.1. Guilford

A kreativitás olyan faktorokat jelent, amelyek nem egy jó megoldást kínáló, klasszikus konvergens jellegű feladatoknál jelennek meg, hanem olyanoknál, ahol a feladat nyitottsága révén nincs egyetlen vagy kisszámú jó megoldás. A teljesítmény jellemezhető:

• a megoldások számával,
• a megoldási csoportok közötti váltással,
• és a megoldások eredetiségével.

A kreativitásvizsgálatok túlnyomórészt a divergens gondolkodás mérésére irányulnak. Ezen belül Guilford eredetileg nyolc faktort különített el (később egy sor összevonásra került):

• originalitás
• érzékenység
• redefiniáció
• adaptív és spontán hatékonyság
• könnyedség, folyékonyság
• kidolgozottság
• értékelő gondolkodás

2.2. Torrance-teszt

A legismertebb kreativitásteszt. Verbális és képi feladatokat tartalmaz.

Verbális feladatai:

1-3. Kérdezz és találgass: bizonytalan tartalmú képről kell kérdéseket feltenni (1), találgatni az események okát (2), végül a következményeit (3). Ezek a kíváncsiságra, mint a kreativitás fontos faktorára irányulnak, a hipotézis formáló, analizáló és szintetizáló képesség vizsgálatára alkalmasak.

4. Tárgyjavítás: kitömött játékállatokat kell gondolatban alakítani úgy, hogy minél érdekesebb játék legyen. Megoldásához az „én érdekében történő regresszió" szükséges, ez csökkenti a belső akadályokat, megkönnyíti a megszokottól való elszakadást. A játékosság alapvető kreativitási tényező, a gondolkodás szabadságát, nem-konzekvencionális irányultságát jelzi.

5. Szokatlan használat: szokatlan felhasználási módok gyűjtése megszokott tárgyakhoz. Megoldásához le kell küzdeni a merev, rögzült gondolati sémákat, funkcionális kötődéseket.

6. Szokatlan kérdések: A szokatlan használatban megadott hívószavakra kell olyan kérdéseket gyűjteni, amelyek felkeltették az érdeklődést az adott tárgy iránt. Cél: divergens erő vizsgálata.

7. Feltételezés: abszurd szituáció „a lehetetlen lehetőségének" elfogadása, a különböző lehetőségek elképzelése.

Figurális feladatok:

1. Képszerkesztés: megadott színes papír-figura felhasználásával kell képet szerkeszteni. A feladat az önálló alkotóerőt, tervező képességet, vizuális eredetiséget mozgatja meg. Fontos szerepe van a problémamegoldó érzékenységnek.

2. Hiányos ábrák: az alaklélektan szerint a hiányos ábra feszültséget okoz, ezért a vizsgálati személy arra érez késztetést, hogy azt a legkézenfekvőbb, legegyszerűbb módon egészítse ki. Az eredeti válaszokhoz viszont az kell, hogy az egyén kontrollálja a benne levő feszültséget és késleltesse a megoldást kereső periódus lezárását.

3. Ismételt figurák: párhuzamos vonalakat, illetőleg köröket kell rajzokká bővíteni. Itt az inger mindig ugyanaz.

2.3. Barkóczi-Klein standardizált feladatsora a kreativitás mérésére

Ez a feladatsor a következő feladatokból áll:

szokatlan használat: megadott köznapi vizsgálati tárggyal (gyufa) kapcsolatban annyiféle - a megszokottól eltérő, de adekvát - használati lehetőséget kell felsorolni, amennyi az eszünkbe jut.

konzekvenciavizsgálat: új és szokatlan helyzet lehetséges következményeit (minél többet) kell elképzelni és leírni.

mondatbefejezés: egy megkezdett mondatot minél többféleképpen kell befejezni.

távoli asszociációs feladatok: 10 egymástól igen távol eső szópár között asszociációs kapcsolatokat kell találni.