Mielőtt a tényleges szakaszokat elemeznénk, két kérdés köré szerveződött kutatási csomópontot emelünk ki. Az egyik, amely a nyelvtanulás során is szerepet játszik, és amire a későbbiekben még részletesebben kitérünk, a kritikus periódus kérdése.

Lenneberg (1967) vette át a kritikus periódus kifejezést az embriológia és az etológia szakterületéről, és alkalmazta a nyelvelsajátítás folyamatára. Ennek alapján a nyelv elsajátítása könnyen megy végbe 4 éves kor előtt, illetve a pubertás kora előtt könnyű egy új (második) nyelvet elsajátítani.

A kritikus periódus létezését az úgy nevezett „vad gyerekekről" szóló történetekkel is igyekeznek alátámasztani. Általánosságban elmondható, hogy azoknak a gyermekeknek volt esélyük valamilyen szinten nyelvet elsajátítani a kritikus periódus után, akik kommunikációs folyamat részesei lehettek (pl: jelnyelv).

A kritikus periódus fogalma alatt olyan életszakaszokat értünk, amelyek során - az azokat megelőző, vagy azokat követő periódusokkal összehasonlítva, - a bekövetkező speciális tapasztalatok maximálisan pozitív vagy negatív hatást fejtenek ki (Oerter-Montada, 1987:38). Amennyiben egy tevékenység később jelenik meg, mint ahogy a biológiai előfeltétel rendelkezésre áll, az adott tevékenység kivitelezésének színvonala a lehetséges szint alatt marad. Lenneberg (1972) (idézi Kühne, 2003) szerint a gyermek nyelvelsajátító képessége érésének következménye. Kezdetét az alacsony szintű érettség, végét pedig az agyban az új képződmények kialakulása, valamint az alkalmazkodóképesség elvesztése jelzi, különös tekintettel a neurofiziológiai folyamatok topográfiai kiterjedésére.

A kritikus periódus egy másik fontos aspektusa az elsajátított, megtanult tartalmak, struktúrák hosszú hatóereje. Ez a kijelentés igaz mind pozitív, mind negatív értelemben. Az időben fejlesztett gyermekek nem maradnak le az adott életkorban velük szemben állított elvárásokkal szemben, míg az elhanyagolt gyerekeknél fennáll annak a rizikója, hogy olyan deficiteket szereznek, amelyeket nehezen, vagy egyáltalán nem lehet visszafordítani. A neurológia nem a kritikus periódus kifejezést használja, hanem az időablak fogalmát (Kühne, 2003).

John L. Locke (1993) véleménye szerint a kritikus periódus kifejezés helyett az ún. szenzitív periódus megfogalmazást kellene használni, ezzel utalva arra, hogy a kifejezés egy olyan időszakot jelöl, mely a legoptimálisabb a 'nyelvi-behangolás' ('tuning') szempontjából. Az agy ez idő alatt a legalkalmasabb a grammatikai szerkezetek elsajátítására, de ezen a perióduson túl sem veszíti el teljesen azt a képességét, hogy alkalmazkodjon. A szenzitív perióduson túl tehát a nyelvi fejlődés sokkal lassabb, nehézkesebb, és az elért eredmény tökéletlenebb lesz, de nem lehetetlen. A szenzitív periódus hozzátartozik a kritikus periódus fogalmához, ami alatt a fejlődés egy-egy speciális időszakát értjük, amikor az érés egy tevékenység megjelenéséhez az előfeltételeket „biztosította".