A mondatszerkezet kialakulásának ismert menete az egyszavas, majd a kétszavas mondatok egymásutánisága, amit aztán követnek az egyre hosszabb, bonyolultabb mondatok, ám milyen elvek alapján zajlik le ez a folyamat:

A szókincs fejlődése igen érdekes kutatási témája a pszicholingvisztikának, amely ma a szókincsvizsgálatokat helyezi a kutatás fókuszába. A gyermekek megszólalását (kb. 12 hónaposan) egy csöndes szakasz előzi meg, aminek a nyelvelsajátítás szempontjából igen fontos szerepe van. Mielőtt a gyermek kimondaná az első szót, komoly kognitív tevékenységek során összekapcsolta a jelölőt és a jelöltet. Tomasello (2002) szerint az anya tekintetét követi a gyermek, és feltételezi, mi járhat anyja fejében, amikor az anya egy tárgyra mutat, és azt megnevezi. A gyermekek első szavai azokra a személyekre, játékokra, tárgyakra vonatkoznak, amelyek a környezetükben vannak, amelyekkel gyakran érintkeznek (mama, papa, vau-vau, stb.). Jellemző, hogy a főnevek - mert ezek jelennek meg legelőször - , alakját a gyermekek torzítják. Szívesen kettőzik a szóvégi szótagokat, a szó elejét, vagy végét mondják ki stb. A 2. évben, az úgynevezett szókincsrobbanást követően a gyermekek felfedezik, hogy mindennek neve van (Bühler, 1967).

Pléh (2006:774) hangsúlyozza, hogy a szókincs fejlődése „dinamikus és kontextusból merítő folyamat", amely egész életünk során elkísér, csak forrása változik. Nem az anya lesz az első számú forrás, hanem majd az iskolában az olvasásnak jut jelentős szerep. Ám ma egyre erőteljesebben jelen van a televízió, számítógép, egyéb elektromos eszközök, amelyek gyakran az olvasást helyettesítik.

A második sokat vitatott és népszerű kérdéskör, hogy mikortól is beszélhetünk nyelvelsajátításról: a gyermek születése előtti időszakra, vagy az azt követő időszakra tehető ez a tevékenység. A Butzkamm fivérek (2008) szerint a hallgatás, odahallgatás, odafigyelés korszaka születés előtt 3 hónappal elkezdődik. 6-7 hónaposan a születés előtt képes a baba az alapstruktúrájában már kialakult belső fül segítségével zajokra reagálni, ahogyan ezt ultrahangfelvételek igazolják. Természetesen nem a szavak jelentését fejtik meg, sokkal inkább a nyelv dallama, fonotaktikája, intonációja, a hangmagasság ingadozása, a nyelv prozódiája alapján képesek az újszülöttek leendő anyanyelvüket más nyelvektől megkülönböztetni (Eimas et al, 1971).

Három hónapos koruktól aktívan részt vesznek kapcsolat kialakításában.

Csecsemők odafordulási reakcióideje a hangforráshoz anyanyelven és idegen nyelven ( Mehler és Christophe, 1996.)

A baba a 0-6 hét között vegetatív hangadásra képes, mint a sírás, a böfögés, a csuklás és a szopás. Ha újszülötteknek ugyanazt a szótagot ismétlik állandóan, és ezzel egy idejűleg egy cumisüvegen végzett szopási reflexet feljegyzik, majd egy másik szótag következik, akkor megfigyelhető, hogy felgyorsul a cumizás frekvenciája. Ennek alapján elmondható, hogy a babák néhány héttel születésük után jelentős információk kihallására képesek. Új vizsgálatok mutatják, hogy az újszülöttek a fenti tevékenységek során ugyanazokra az agyi területekre támaszkodnak, mint a felnőttek (Herrmann-Fiebach, 2007).

6 hetesen kezdődik a gőgicsélés korszaka. 3 hónaposan képes a baba aktív kapcsolatfelvételre, ránevet az édesanyjára, és képes „társalogni", még mielőtt valójában beszélni tanult volna. Örömöt okoz neki saját hangjának hallása. Játszik saját hangjával. Ekkor jelentkezik az elsődleges interszubjektivitás, amely lehetővé teszi, hogy viselkedésüket egy másik személyhez igazítsák, illetve hogy élményeiket közvetlenül interakcióban megosszák (Cole, 2000).
A 6. hónaptól elkezdődik a gagyogás időszaka, amikor valódi szótagok jelennek meg kezdő anyanyelvi karakterrel, amelynek során az anyanyelv mint szűrő működik, amely egyes jellemző hangzókat átenged, míg másokat kiszűr. Képesek különbséget tenni a mondathatárok között ritmikai és prozódiai jellegzetességek alapján (Herrmann-Fiebach, 2007).

A 9. hónaptól már megjelenik a mutatás képessége, miközben szemkontaktust létesít a baba a másik személlyel. Ennyi idősen jut el a baba a másodlagos interszubjektivitás szintjére, ami a nyelvelsajátítás alapvető feltétele. Ekkor anya és gyermek figyelmének középpontjában egy harmadik tárgy, személy áll (Tomasello, 1992, Cole, 2000). Körülbelül ekkortól képesek a babák a szóhatárok identifikációjára, illetve az észlelt morfémákhoz jelentést hozzárendelni (Herrmann-Fiebach, 2007).
Körülbelül a 10-18 hónap között megjelennek az egyszavas kijelentések (mama, papa, vauvau stb.): ez az úgy nevezett holofrasztikus szakasz, amelynek során egy-egy egyszavas mondat, holofrázis egész mondatot rejthet magában (Cole, 2000). Greenfield (1994) szerint nem mondatról van szó, hanem a valóság egy szeletkéjét igyekszik a gyermek kifejezni. Passzív szókincsük 60 szót foglal körülbelül magába (Herrmann-Fiebach, 2007).

A lenti táblázat azt tárja elénk, hogy a gyermekek hány százalékban, hány hónapos korukban mondják az első szavukat (Butzkamm, 2008):

18 hónaposan a gyermekek nagy többségénél megjelennek a kétszavas kijelentések. Ezt általában megelőzi egy időszak, amikor a szavakat még külön ritmusegységben, de már egymás mellett használják (Bakk-Miklósi, 2009). Az első kérdések megjelenésének korszakára jellemző a szókincs nagy mértékű fejlődése. A valódi szavak mellett érthetetlen alakok is fellelhetők. Pléh (2006) 10-15 szavas expresszív szókincset jelöl meg, míg Butzkamm (2008) szerint rendelkezhetnek a gyermekek akár 50 aktív, továbbá 200-300 passzív szó ismeretével is. A kezdeti korszakra jellemző, hogy a gyermekek elméjében közeli kapcsolat van a szavak és cselekvések, valamint a megnevezett tárgyak között, és ez képeződik le gondolkodásukban, majd beszédükben (Greenfield, 1994). A gyermekek ekkortól kezdik anyanyelvük szintaxisát megérteni (Herrmann-Fiebach, 2007:69).

2 évesen a telegrafikus beszéd korszaka következik, amikor a gyermek 300 szavas szókinccsel rendelkezik, kételemes utasításokat is végre tud hajtani, és a családon kívül is többen megértik. Ez a nyelvtan elsajátításának időszaka, avagy a termékeny hibák korszaka. A nyelvtani szerkezetek elsajátításához, tökéletesítéséhez elengedhetetlen a szókincs folyamatos gyarapodása (Butzkamm, 2008).

3 évesen a gyermek 3-4 szavas mondatokat elismétel. Expresszív szókincse 900-1000, míg receptív szókincse 2000-3000 szóra tehető (Pléh, 2006). Használja a többes számot és névmásokat is. A verbális mámornak (Gósy, 1984) nevezett időszak során az igék használata dominál. Már nem ritkák a többszörösen összetett mondatok sem (Gósy, 1999). Megjelennek a párbeszédek is, és a 3. év végére képes 4-5 elemből álló mondatok képzésére is.

4 évesen elérkezünk az úgynevezett második kérdező korszakba (miért), amikor a gyermek már megért bizonyos absztrakt fogalmakat. A többes számot és a névmásokat következetesebben használja. Expresszív szókincse 1500-2000 szóra tehető (Pléh, 2006). A mondatok nyelvtanilag helyesebbek és bonyolultabbak. Az artikuláció fejlődik, de néhány hang kiejtése még nehéz. A 4. év végéig képes beszédpartnerként viselkedni, társalgást kezdeményezni, a hallgató igényeit, szempontjait figyelembe véve (Cole, 2000).

5-6-7 évesen tökéletesednek a képességek, de lehetnek még artikulációs problémák. Első osztályos korukra kb.2500 szót ismernek a gyermekek (Pléh, 2006).

9 évesen jellemző a gyors és teljesen automatikus nyelvi feldolgozás, a felnőttekéhez hasonlóan a nyelvtan további kiépülése, valamint az irónia és a tréfa megértése (Butzkamm, 2004, Pléh, 2006 ).

A következő diagramok a nyelvi fejlődés szakaszait demonstrálják az egyes kiragadott nyelvi szinteken: a szókincs növekedését, az alanyegyeztetés hatékonyságát, a „fókusz szórend", a főnév ragozás, a szókincs, valamint a mondathossz növekedését az egyes életkorokban

(www.cogsci.bme.hu/~babarczy/Orak/Szeged2005/Gyereknyelv.ppt ). Továbbá a lányok és fiuk szókincsgyarapodását ((Herrmann-Fiebach, 2007:69).