Ahogy a mindennapi életben és az irodalomban, úgy a filozófiában is gyakran élnek az építészeti metaforák sokaságával. A vers szavakból épül fel, a szavak építőelemei a hangok, a dekonstrukció szétszedi a versek építményét, és még sorolhatnánk. Bár már korábban is szép számmal voltak jelen az efféle metaforák az irodalomban vagy a nyelvészetben, a dekonstrukció a rombolással ezek számát hatványra emelte. Ha a dekonstrukciónak köszönhetően a nyelvünkben, az irodalomban ennyire megszaporodtak az építészeti metaforák, milyen változás történhetett magában az építészetben? Abban a világban, ahol ténylegesen megvalósulhatnak azok az eszmék, azok az eljárások, amelyeket az irodalomban csak metaforák szintjén, csak képletesen vagy magukon a szavakon valósíthatunk meg.

Az építészek nem csupán metaforikus házakon vihetik végbe a dekonstrukciót, a törést, a gyűrést, a hajtást, a térbeli elrendezés különböző megoldásait.

3. Melléklet