3.1 Használjunk multiszenzoros technikákat!

Sok kézikönyv ajánlja multiszenzoros technikák alkalmazását a diszlexiások nyelvoktatása során. A multiszenzoros tanítás tulajdonképpen a vizuális, auditív és kinesztetikus (mozgással kapcsolatos) csatornák szimultán használatát fejezi ki. Minden tanulónak megvan a preferált csatornája, amelyen keresztül a legkönnyebben fogadja be és dolgozza fel az információt. A három fő csatornára (vizuális, auditív, kinesztetikus) egy-egy tanulási stílus is épül, mely azt írja le, hogy a diák milyen formában tudja leghatékonyabban feldolgozni a tananyagot. Bár mindhárom csatornán keresztül képesek vagyunk információ befogadására, mégis a domináns csatorna és a domináns tanulási stílus használata nyújtja a legjobb eredményt (Gyarmathy, 2007). Egy tanulócsoportban a diákok tanulási stílusa sosem mutat egységes képet, ezért ha csak egy csatorna bevonásával tanítunk, akkor ez bizonyos tanulóknak kedvez, míg másoknak nem. A diszlexiásoknak általában erős a kinesztetikus csatornájuk, míg az auditív és/vagy vizuális információfeldolgozás gyakran nehézséget jelent (Hatt és Nichols, 1995) [Lásd a feladatgyűjtemény 1/b, 3/a és 5/a feladatait]. Sajnálatos módon a hagyományos oktatási rendszer épp ezt a két csatornát részesíti előnyben a kinesztetikus csatorna rovására (Gyarmathy, 2007). Ha viszont tanítási gyakorlatunkban kombináljuk a különböző csatornákat és tanulási stílusokat, akkor ezzel minden tanulónak kedvezünk, mert tudják használni a domináns tanulási stílusukat, és egyúttal fejleszthetjük is a gyengébb információ-feldolgozási csatornáikat (Schneider és Crombie, 2003).

Teszt a domináns tanulási stílus megállapítására: http://www.diszlexia.hu/Modalitas.doc
Teszt a domináns tanítási stílus megállapítására: http://www.diszlexia.hu/Tanstil.doc

A multiszenzoros tanítási módszerek nagy előnye, hogy nemcsak a bal agyféltekét aktiválják, hanem a jobb agyféltekét is megmozgatják. Ez különösen kedvez a diszlexiás nyelvtanulóknak, ugyanis náluk általában a jobb agyféltete fejlettebb, mint a bal (Gyarmathy, 2007). Természetesen a multiszenzoros technikák alkalmazása nemcsak a diszlexiás nyelvtanulóknak kedvez, hanem más tanulóknak is, akiknek hozzájuk hasonló a tanulási stílusuk. Ám fontos megjegyezni, hogy míg a nem diszlexiás nyelvtanulók esetében a multiszenzoros technikák hatékonyabbá és élvezetesebbé teszik a tanulást, a diszlexiás nyelvtanulóknál elengedhetetlen ezeknek a módszereknek az alkalmazása. Íme néhány ötlet a multiszenzoros módszerek nyelvtanításba való beépítésére:

a. Használjunk szó vagy mondatkártyákat, melyeknek egyik oldalán van a magyar, a másikon az angol szó vagy mondat. A magyar és angol szavak különböző kártyákon is lehetnek. Az ismert memóriajátékot ezekkel a kártyákkal is játszhatjuk, mely kitűnő, multiszenzoros gyakorlás, főleg, ha a szavak képekkel is kiegészülnek [lásd 1. Ábra]. A szavak, kifejezések és a helyes szórend megjegyzése, felidézése sok nehézséget okozhat a diszlexiás nyelvtanulóknak, és ez az egyszerű, de nagyszerű technika sokat segíthet ezeknek a problémáknak a legyőzésében.

KÉP 1
1.Ábra

b. Használjunk színkódolást a nyelvtani magyarázatokhoz!
A diszlexiás tanulóknak gyakran gondot jelent a sorozatok megjegyzése. Ezen kívül néhányuknak az olyan alapvető nyelvtani kategóriák, mint a főnév, ige, alany, állítmány, jelző jelentése sem feltétlenül tiszta. Ezért nagy könnyebbséget jelenthet, ha a mondatrészeket színekkel azonosítjuk. Mivel az angol nyelvben a mondatoknak elég fix a szórendje,a diszlexiásoknak sokszor nehézséget jelent a helyes sorrend megjegyzése. A nyelvtani elemek színkódolása egy egyszerű, nem sok plusz energia befektetést igénylő módszer, mely segít a helyes szórend felidézésében és reprodukálásában.
[Lásd a feladatgyűjtemény 4/b feladatát]

Egy példa:
I live in London.
_ _ in London.
Where do you live?
Where _ _ _ ?

c. Tanácsoljuk diákjainknak, hogy készítsenek rajzokat, illusztrációkat a szótárukba a szavak mellé! Ez elősegíti a szótanulással kapcsolatos szorongás oldását, illetve a szavak memóriából való előhívását és a szótárban való tájékozódást is könnyebbé teszi.

d. Színkódoljuk a szótárban és szólistákban a magánhangzókat és a mássalhangzókat. A mássalhangzókat lehet kékkel vagy feketével jelölni, a magánhangzókat pedig pirossal. Leegyszerűbb ha a diák leírja magát a szót, majd átírja pirossal vagy más élénk színnel a magánhangzókat.
[Lásd a feladatgyűjtemény 1/a feladatát]

Például:
MESSAGE

e. Szavak/betűk rajzolása a padra vagy a levegőbe (Nijakowska, 2001).
Lehet, hogy segít a diáknak a nehéz szavak helyesírásának elsajátításában, ha a problémás szót vagy a szó problémás részét az ujjával leírja a levegőbe vagy a padra. Például a „message" (üzenet) szónál gyakran nehéz a tanulóknak a magánhangzók sorrendjét („e-a-e") megjegyezni. Az "eae" levegőbe írása segíthet abban, hogy a diák később elő tudja hívni emlékezetből a „message" szó pontos alakját.

f. Használjunk diktafont a szavak és mondatok memorizálásának megkönnyítésére.
A diszlexiás tanulóknak nehézséget jelenthet, ha nyomtatott listák alapján kell megtanulniuk a szavakat, kifejezéseket. Ez különösen az angol nyelv esetében igaz, ahol a szavak kiejtése nem mindig következtethető ki a helyesírásukból. De segíthetünk a diáknak azzal, ha diktafonra (vagy okostelefonra) felvesszük a szavakat.

« Előző | Következő »