4.3. Kritikus periódus az idegennyelv-tanulás során
Olvasnivaló
4.3. Kritikus periódus az idegennyelv-tanulás során
A kritikus periódus elméletéről az anyanyelv elsajátítása során már volt szó, ám egy másik biológiai sorompó is létezik az idegennyelv-tanulás területén, amit a serdülés időszaka jelez. Számos vitát generál az a kérdés, hogy mikor érdemes, kell a második nyelv tanulását elkezdeni.
Mint tudjuk, a nyelvi kritikus periódus fogalma Eric Lennebergtől (1967) származik. Szerinte a prepubertás kora előtt könnyű nyelvet elsajátítani. Lenneberg (1972:177, 217) hangsúlyozza, hogy a kiejtés elsajátítása idegen nyelven anyanyelvi beszélőhöz hasonlatos módon, úgy tűnik, a prepubertás után kezdő nyelvtanulóknál már nem lehetséges.
Steven Krashen (1975, 1985) is a serdülőkor idejére helyezi a változást, mely a szenzitív periódus jellegű időszak lezárását jelenti, de Lenneberggel szemben ő intellektuális és szociális okoknak tudja be a változást. A gyermekek felszabadultabban, gátlások nélkül sajátítják el a nyelvet, míg később, a pubertás után a felnőtt az idegen nyelvek tanulásakor analizálva, mindig egy nyelvi szint tanulásának áll neki. A monitoring (önkontroll funkció) is megerősödik, a serdülő tart attól, hogy nevetségessé válik, tehát az affektív szűrők is - ellentétben a kisgyermekekkel - lassíthatják az elsajátítás folyamatát.
Nikolov Marianne (2004) hangsúlyozza, hogy a serdülőkor után megkezdett idegennyelv- elsajátítás esetében is lehetséges anyanyelvi szintű nyelvi jártasság (native-like proficiency) megszerzése, melyre korábbi vizsgálata esettanulmányt is bemutat. Kiemeli, hogy gyermekek esetében a nyelvtanulás folyamata lényegesen lassabb, mint idősebb nyelvtanulók esetében, de nem is ez lenne a cél, hanem a motiváció, a pozitív nyelvi attitűdök, valamint a szóbeli készségek, a nyelvi folyamatosság kialakítása (Nikolov, 2007).
A Max Planck Intézet neuropszichológiai csoportjának kutatói projektjükben, melyet olyan felnőttekkel végeztek, akik pubertás koruk után tanultak meg egy idegen nyelvet (a németet), azt vizsgálták, hogy agyuk hogyan képes azt feldolgozni. A kísérleti személyeknek mondatvariánsokat olvastak fel, amelyek tartalmát és nyelvtani szerkezetét fokozatosan változtatták az értelmestől az értelmetlenig. EEG segítségével megfigyelték, hogy az agy mely területei aktivizálódnak. Az agynak ugyanannyi időre volt szüksége egy korrekt mondat értelmezéséhez a második nyelven, mint egy értelmetlen számára az első nyelvben. Megállapították, hogy a nyelvtani feldolgozó folyamatok idegen nyelvűek számára nem automatizált folyamatok, ami az idegen nyelv elsajátítását megnehezíti, hogy ezt a problémát kiegyenlítsék, lexikai szinten igyekeztek a mondat jelentését értelmezni (www.cns.mpg.de/institut/wissenschaft/bilingu d.xml2004).
„A nyelvelsajátítással kapcsolatos kutatás az idegen nyelv tanulásának vizsgálatára terjedt ki, megállapította, hogy a grammatika elsajátítása életkorhoz kötött. Minél korábban kezdi valaki tanulni, annál könnyebben és gyorsabban tudja a nyelvtani szabályokat elsajátítani.... Az anyanyelv elsajátításakor a nyelvtani információk feldolgozása a bal agyféltekében zajlik. A második nyelv tanulásánál ebben a folyamatban mindkét félteke részt vesz. Az agy aktivitásának ez a fajta változása arra készteti az agyat, hogy a második nyelv tanulásakor a nyelvtan elsajátításához más stratégiát használjon. Az ellenőrző vizsgálatok rámutattak továbbá arra, hogy azoknak a kísérleti személyeknek, akiknek mindkét féltekéjük aktivitást mutatott, a nyelvtan helyes használata szignifikánsan nehezebbnek bizonyult. Más szóval, mindkét félteke működése ebben az esetben valószínűleg nehezítette a tanulást. A szemantikai tanulás tanulható, és folyamatosan tanuljuk egész életünkön át, elsajátítása életkorhoz nem köthető. A nyelvtan tanulásával kapcsolatos kutatások éppen úgy szolgáltatnak példákat a szenzitív periódus gondolatának alátámasztására, mint a tapasztalatfüggőére. A későbbi elsajátítás során a nyelvtantanulás hatékonysága és alapossága nem csökken, csak nehezebb a tanuló számára, mivel abban a biológiailag meghatározott életkori szakaszban nem jutott hozzá azokhoz a releváns tapasztalatokhoz, amelyek megkönnyíthetnék azt" (www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=oecd-Schuttler-Agy).
Holmstrand (1982:54) vizsgálatai szerint az idegennyelv-tanulás képessége idősebb korban fokozható, azaz szintaktikai és morfológiai struktúrákat idősebbeknek hamarabb sikerül elsajátítani, mint fiatalabbaknak.
Stern (1976) szerint nem az életkor kérdése a fontos, hanem hogy hogyan lehet olyan környezetet kialakítani, amely az effektív nyelvtanulást lehetővé teszi. Elsősorban a nyelvi input mennyiségének és minőségének kérdése, tehát „learning by doing", azaz nemcsak hallani, hanem beszélni. (Zongorázni is csak úgy lehet megtanulni, ha gyakorlunk a hangszeren, autót vezetni is hasonlóképpen.) Fontos az erős motiváció, és a tevékenység a nyelvtanulás során, hangsúlyozza Rogers (1973:52).
Oksaar (2003:60) kiemeli, hogy a biológiai faktor önmagában nem elégséges magyarázatként a nyelvtanulás sikerességére a kor függvényében, fontos emellett a szociális, pszichológiai, társadalompolitikai tényezők vizsgálata is.
Konzekvenciaként elmondható, hogy felnőttek is képesek egy idegen nyelv magas szintű elsajátítására, de sokkal nagyobb fáradsággal, mint a gyermekek. Pléh (2002:19) szerint az elsajátítás végbemehet a szenzitív periódus lezárulta után is, „csak verejtékesebben, sokkal lassabban." Friderici (2003) éppen ezért javasolja gyermekek kétnyelvű nevelését.
A kritikus periódus elméletéről az anyanyelv elsajátítása során már volt szó, ám egy másik biológiai sorompó is létezik az idegennyelv-tanulás területén, amit a serdülés időszaka jelez. Számos vitát generál az a kérdés, hogy mikor érdemes, kell a második nyelv tanulását elkezdeni.
Mint tudjuk, a nyelvi kritikus periódus fogalma Eric Lennebergtől (1967) származik. Szerinte a prepubertás kora előtt könnyű nyelvet elsajátítani. Lenneberg (1972:177, 217) hangsúlyozza, hogy a kiejtés elsajátítása idegen nyelven anyanyelvi beszélőhöz hasonlatos módon, úgy tűnik, a prepubertás után kezdő nyelvtanulóknál már nem lehetséges.
Steven Krashen (1975, 1985) is a serdülőkor idejére helyezi a változást, mely a szenzitív periódus jellegű időszak lezárását jelenti, de Lenneberggel szemben ő intellektuális és szociális okoknak tudja be a változást. A gyermekek felszabadultabban, gátlások nélkül sajátítják el a nyelvet, míg később, a pubertás után a felnőtt az idegen nyelvek tanulásakor analizálva, mindig egy nyelvi szint tanulásának áll neki. A monitoring (önkontroll funkció) is megerősödik, a serdülő tart attól, hogy nevetségessé válik, tehát az affektív szűrők is - ellentétben a kisgyermekekkel - lassíthatják az elsajátítás folyamatát.
Nikolov Marianne (2004) hangsúlyozza, hogy a serdülőkor után megkezdett idegennyelv- elsajátítás esetében is lehetséges anyanyelvi szintű nyelvi jártasság (native-like proficiency) megszerzése, melyre korábbi vizsgálata esettanulmányt is bemutat. Kiemeli, hogy gyermekek esetében a nyelvtanulás folyamata lényegesen lassabb, mint idősebb nyelvtanulók esetében, de nem is ez lenne a cél, hanem a motiváció, a pozitív nyelvi attitűdök, valamint a szóbeli készségek, a nyelvi folyamatosság kialakítása (Nikolov, 2007).
A Max Planck Intézet neuropszichológiai csoportjának kutatói projektjükben, melyet olyan felnőttekkel végeztek, akik pubertás koruk után tanultak meg egy idegen nyelvet (a németet), azt vizsgálták, hogy agyuk hogyan képes azt feldolgozni. A kísérleti személyeknek mondatvariánsokat olvastak fel, amelyek tartalmát és nyelvtani szerkezetét fokozatosan változtatták az értelmestől az értelmetlenig. EEG segítségével megfigyelték, hogy az agy mely területei aktivizálódnak. Az agynak ugyanannyi időre volt szüksége egy korrekt mondat értelmezéséhez a második nyelven, mint egy értelmetlen számára az első nyelvben. Megállapították, hogy a nyelvtani feldolgozó folyamatok idegen nyelvűek számára nem automatizált folyamatok, ami az idegen nyelv elsajátítását megnehezíti, hogy ezt a problémát kiegyenlítsék, lexikai szinten igyekeztek a mondat jelentését értelmezni (www.cns.mpg.de/institut/wissenschaft/bilingu d.xml2004).
„A nyelvelsajátítással kapcsolatos kutatás az idegen nyelv tanulásának vizsgálatára terjedt ki, megállapította, hogy a grammatika elsajátítása életkorhoz kötött. Minél korábban kezdi valaki tanulni, annál könnyebben és gyorsabban tudja a nyelvtani szabályokat elsajátítani.... Az anyanyelv elsajátításakor a nyelvtani információk feldolgozása a bal agyféltekében zajlik. A második nyelv tanulásánál ebben a folyamatban mindkét félteke részt vesz. Az agy aktivitásának ez a fajta változása arra készteti az agyat, hogy a második nyelv tanulásakor a nyelvtan elsajátításához más stratégiát használjon. Az ellenőrző vizsgálatok rámutattak továbbá arra, hogy azoknak a kísérleti személyeknek, akiknek mindkét féltekéjük aktivitást mutatott, a nyelvtan helyes használata szignifikánsan nehezebbnek bizonyult. Más szóval, mindkét félteke működése ebben az esetben valószínűleg nehezítette a tanulást. A szemantikai tanulás tanulható, és folyamatosan tanuljuk egész életünkön át, elsajátítása életkorhoz nem köthető. A nyelvtan tanulásával kapcsolatos kutatások éppen úgy szolgáltatnak példákat a szenzitív periódus gondolatának alátámasztására, mint a tapasztalatfüggőére. A későbbi elsajátítás során a nyelvtantanulás hatékonysága és alapossága nem csökken, csak nehezebb a tanuló számára, mivel abban a biológiailag meghatározott életkori szakaszban nem jutott hozzá azokhoz a releváns tapasztalatokhoz, amelyek megkönnyíthetnék azt" (www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=oecd-Schuttler-Agy).
Holmstrand (1982:54) vizsgálatai szerint az idegennyelv-tanulás képessége idősebb korban fokozható, azaz szintaktikai és morfológiai struktúrákat idősebbeknek hamarabb sikerül elsajátítani, mint fiatalabbaknak.
Stern (1976) szerint nem az életkor kérdése a fontos, hanem hogy hogyan lehet olyan környezetet kialakítani, amely az effektív nyelvtanulást lehetővé teszi. Elsősorban a nyelvi input mennyiségének és minőségének kérdése, tehát „learning by doing", azaz nemcsak hallani, hanem beszélni. (Zongorázni is csak úgy lehet megtanulni, ha gyakorlunk a hangszeren, autót vezetni is hasonlóképpen.) Fontos az erős motiváció, és a tevékenység a nyelvtanulás során, hangsúlyozza Rogers (1973:52).
Oksaar (2003:60) kiemeli, hogy a biológiai faktor önmagában nem elégséges magyarázatként a nyelvtanulás sikerességére a kor függvényében, fontos emellett a szociális, pszichológiai, társadalompolitikai tényezők vizsgálata is.
Konzekvenciaként elmondható, hogy felnőttek is képesek egy idegen nyelv magas szintű elsajátítására, de sokkal nagyobb fáradsággal, mint a gyermekek. Pléh (2002:19) szerint az elsajátítás végbemehet a szenzitív periódus lezárulta után is, „csak verejtékesebben, sokkal lassabban." Friderici (2003) éppen ezért javasolja gyermekek kétnyelvű nevelését.