„…. mélységesen és aggályosan szintaktáló vagyok” - írja Mallarmé Maurice Guillemot-hoz címzett levelében^[66]. A szintaktálás az eldönthető jelentésre, a szó egységére épített retorika megkérdőjelezését vonja maga után. A szintaxis szerepe a hagyományos megközelítésben az volt, hogy eldönthetővé tegye a jelentést, a mallarméi szintaxis szerepe ezzel ellentétben éppen az, hogy eldönthetetlenné tegye azt. „Mallarmé szövegei oly módon szervezettek – érvel Derrida --, hogy legerősebb pontjain, a jelentés eldönthetetlen marad; ettől kezdve a jelölő többé nem hagyja, hogy átvágjanak rajta, marad, ellenáll, létezik és felhívja magára a figyelmet. Az írás munkája többé nem egy átlátszó éter. Megragadja a figyelmünket és arra kényszerít, mivel nem vagyunk képesek arra, hogy egy egyszerű gesztussal túllépjünk rajta abba az irányba, amit ‘jelent’, hogy megálljunk előtte és vele dolgozzunk. A Les mots
anglais-ből kölcsönözzük az állandóan figyelmeztető formulát: „Olvasó, ami a szemed előtt van, az egy írott szöveg”^[67].

Az eldönthetetlenség fenntartásának több módja is van Mallarmé szövegében. Az ige hiánya például egyike ezeknek, különösen a létigének a játékkal való felváltása, amint erre Scherer és Derrida utal.^[68] A másik stratégia az, hogy olyan több jelentéssel bíró szavakat választ, és úgy ékeli a mondatba, hogy a mondat alapján eldönthetetlen a jelentés, így például az or, a hymen, az offre, a parjure esetében. „Itt az eldönthetetlenség – érvel Derrida - többé már nem a jelentések sokaságához, a metaforikus gazdagsághoz, a megfelelések rendszeréhez tartozik. Történik valami, valami, ami ‘több’ vagy ‘kevesebb’, mint amit valaki szeretne, mindenesetre egy megjegyzés szöge, ami megakadályozza a poliszémiát abban, hogy horizontja legyen: egysége, teljessége, jelentése legyen.”^[69] Derrida a disszemináció kifejezést kínálja erre a történésre, melyet szintén Mallarmé szövegére - Le mistère dans les lettres – rájátszva használ.^[70]

Az eldönthetetlen Derrida szerint megkérdőjelezi a szó, a név és a megnevezés dominanciáját. A szó így Mallarmé számára „többé nem a nyelv elsődleges eleme. Ennek pedig messzemenő következményei vannak”^[71] szerinte a nyelvfelfogás, a referencia, a szubjektum és az írásmód kérdésére vonatkozóan. A Les most anglais (1877) nyelvfelfogásának megfelelően „a Szó úgy jelenik meg, magánhangzóival és kettőshangzóival együtt, mint a hús; mássalhangzóival pedig, mint egy finoman boncolgatható csontváz.”^[72] Derrida arra a következtetésre jut e szövegrész alapján, hogy „Mallarmé tudatában volt annak, hogy a szón végrehajtott ‘művelet’ egy test felboncolása: egy szétbontható testé, amelynek minden része hasznos lehet máshol”, és ebben a műveletben „egész szavak azonossága tűnik el egy olyan játékban, amely mindazonáltal nem hagyja őket érintetlenül.”^[73] Ez az érintés kihat a szavak és a dolgok viszonyára, amennyiben Mallarmé szerint „a dolgok léteznek, nekünk nem kell őket megalkotnunk; csak a viszonyokat kell megragadnunk; és ennek a viszonynak a szálai azok, amelyek a verset és a koncertet alkotják.”^[74] A Correspondance leveleiben pedig arra figyelmeztet, hogy „... ne a tárgyat fesd le, hanem a hatást, amit kivált”^[75]. Ez vezet oda Derrida szerint, hogy a „‘szó’ dekompozíciójának vagy újrabeíródásának részei-, anélkül, hogy valaha is azonosíthatók lennének egyes számú jelenükben, végső soron csak a maguk játékára összpontosítanak, és nemigen mozdulnak el valami más irányába. A dolog belefoglaltatik, mint a dolog hatása a nyelvnek ebbe a hosszú idézetébe.”^[76] A szubjektum-felfogást is érinti ez a „művelet”, „a szöveg ‘alanya’, ha itt még beszélhetünk alanyról, ez a szó, ez a betű, ez a szótag lenne, a szöveg, amelyet viszonyuk hálójába beleszőnek.”^[77] A beleszövés aktusa az írás aktusa, de ebben az aktusban Mallarmé, aki Derrida szerint „majdnem mindig egy szövegre ír - ilyen a referens - alkalmanként éppen a maga szövegére, ennek korábbi változatára”^[78], ráhagyatkozik a szöveg játékára. A szöveg-játék Mallarmé esetében nem egy egyes szám első személyű alany intencionális aktusa, hanem a jól működő retorikai-gépezetet kizökkentő szöveg-esemény. Ebből a szempontból Mallarmé legnagyobb dobása a Kockadobás.