Szómagyarázat
[1] Stéphane Mallarmé, „On a touché au vers”, „La musique et les lettres”, Poésies, Paris, Booking International, 1993, 229.
[2] Mallarmé és Joyce viszonyának értelmezéséhez ld. David Hayman, Joyce et Mallarmé, I-II. Paris, Lettres Modernes, 1956.; William Carpenter, Death and Marriage: Structural Metaphors for the Work of Art in Joyce and Mallarmé, New York and London, Garland Publisching, Inc. 1988.
[3] A Tel Quel folyóirat és Derrida viszonyának értelmezéséhez ld. Jacques Derrida, Positions, 93-112, 123-126, Jacques Derrida et Geoffrey Bennington, Jacques Derrida, Paris, Seuil, 1991. 305-306, Jacques Derrida, „Le lieu: dit Strasbourg”, Jacques Derrida, Jean-Luc Nancy, Philipphe Lacoue-Labarthe, Lucien Braun, Martin Heidegger, Francis Guibal, Isabelle Baladine Howald, Jakob Rogozinski, Gérard Bensussen, Joseph Cohen, Penser à Strasbourg, Paris, Galilée, 2004. 45, Benoît Peeters Derrida (Paris, Flammarion, 2010) című biográfiájának “Derrida et Tel Quel” című fejezetét, valamint az ezzel párhuzamosan írt „Trois ans avec Derrida, Les carnets d’un biographie” (Paris, Flammarion, 2010) „ -címen kiadott jegyzeteket. A Tel Quel és Derrida kapcsolatához pedig Julia Kristeva Les Samouraïs (Paris, Librairie Arthème Fayard, 1990) című regényét, Philippe Sollers Un vrai roman. Mémoires (Paris, Plon, 2007) címen megjelent visszaemlékezéseit,
valamint Angyalosi Gergely, “Derrida-rezisztenciák” című szövegét (Beszélő, 2005. 1. http://beszelo.c3.hu/cikkek/derrida-rezisztenciak).
[4] Philippe Sollers „tetralógiájának” elemzéséhez ld. Jacques Derrida „A disszemináció” című szövegét. Jacques Derrida, A disszemináció, Pécs, Jelenkor, 277-352. 1998. 232.
[5] Raymond Queneau (ed.), „Écriture textuelle”, in Histoire des littératures 3, Littératures françaises, connexes et marginales, Paris, Encyclopédie de la Pléiade, 1978. 1373-1375.
<<Vissza<<
[6] Arlette Elkaïn-Sartre, „Présentation”, In. Jean-Paul Sartre, Mallarmé. La lucidité et sa face d’hombre, Paris, Gallimard, 1986. 9.
[7] Jean Roudaut, „Sartre et la tentation mallarméenne”, Magazine Littéraire n°368, 1998. 54-56.
[8] Paul de Man, „Criticism and Crisis”, Blindness and Insight, Essays in the Rhetoric of Contemporary Criticism, Minneapolis, University of Minnesota Press, (1971) 1983, 3.
[9] http://www.pileface.com/sollers/article.php3?id_article=745
Robert Greer Cohn Mallarmé-értelmezéseihez, amelyekre Derrida is, Barbara Johnson is hivatkozik ld.,
[10] Robert Greer Cohn, Mallarmé’s Un coup des dés: an exegesis, Payne ans Lane, 1949, Robert Greer Cohn, Mallarmé’s Masterwork, Paris, Mouton and Co., 1966, Robert Greer Cohn, Mallarmé’ Prose Poems. A Critical Study, Cambridge, Cambridge Univesity Press, 1987, R.G.Cohn (ed), Mallarmé in the Twentieth Century, London, Associated University Presses. 1998., Robert Greer Cohn, Mallarmé’s Divagations. A Guide and Commentary, New York, Bern, Frankfurt am Main, Paris, Peter Lang, 1990, Robert Greer Cohn, „Mallarme's Wake”, New Literary History - Volume 26, Number 4, Autumn 1995, pp. 885-901.
[11] Paul de Man és Derrida Mallarmé-értelmezéseihez ld. Horváth Györgyi, „Kockadobás: Jacques Derrida versus Paul de Man? A dekonstrukció ambivalens Mallarmé-értelmezése”, Déli Felhő, 2000/1. 54-65.
[12] Hugo Friedrich, Gadamer, a Immanente Ästhetik, Ästhetische Reflexion, Lyrik als Paradig ma der Moderne (Poetik und Hermeneutik, 1964) kötetben megjelenő szövegek Mallarmé-értelmezéseihez ld. Görföl Balázs, „Költői nyelv, referencialitás, értelem - Mallarmé lírája mint a költészetelméletek provokációja”, Literatura, 2007/2. 178-202.
[13] Jacques Derrida, „Kettős ülés”, A disszemináció, Pécs, Jelenkor, 1998. 171-273.
[14] http://www.pileface.com/sollers/article.php3?id_article=745
[15] Jean-Paul Sartre, Mallarmé, La lucidité et sa face d’ombre, Gallimard, Arcades, 1986. 9. „A Kockadobás káprázatba ejt (kétségbevonhatatlanul egzisztencialista költemény ... ) (írja Simone de Beauvoir-nak 1948-ban, idézi Arlette Elklaïm-Sartre).
<<Vissza<<
[16] Philippe Lacoue-Labarthe, Musica Ficta. Wagner-olvasatok, Debrecen, Latin Betűk, 1997.71. Alain Badiou eseményfogalmához ld. L’Être et l’Événement, Paris, Seuil, 1988, Mallarmé-értelmezéséhez pedig: Petit manuel d’inesthéthique, Paris, Seuil, 1998.
[17] Jacques Rancière, Mallarmé : La politique de la sirène, Paris, Hachette, 1996.; La chair des mots: politiques de l’écriture. Galilée. 1998.
[18] Maurice Blanchot, Le livre à venir, Paris, Gallimard. 1957.
[19] Paul de Man, „Impersonality in Blanchot”, Blindness and Insight, Essays in the Rhetoric of Contemporary Criticism, Minneapolis, University of Minnesota Press, (1971) 1983. 73.
[20] http://www.pileface.com/sollers/article.php3?id_article=745
[21] Jean-François Lyotard, „Figure de la pensée”, Discours, figure, Paris, Klincksieck, 1971. 63.
[22] Roland Barthes, „A szerző halála (1968)”, A szöveg öröme, Budapest, Osiris, 1997. 51.
[23] Roland Barthes, „A szerző halála (1968)”, A szöveg öröme, Budapest, Osiris, 1997. 53. Az amerikai kontextusban Paul de Man, Shoshana Felman és Barbara Jonhson értelmezi újra Austin nyelvszemléletének és az irodalmi nyelvhasználatnak az egymáshoz való viszonyát: ld. Paul de Man, Az olvasás allegóriái, Szeged, Ictus, 1999, Shoshana Felman, The Literary Speech Act. Don Juan with J. L. Austin, or Seduction in Two Languages, New York, Cornell University Press, 1983, Mallarmé performatív nyelvhasználatához ld. Barbara Johnson, Défigurations du langage poétique, La seconde révolution Baudelairienne, Paris, Flammarion, 1979. 173-211., Barbara Johnson, „Költészet és performatív nyelv. Mallarmé és Austin”, Literatura, 1994/2. 139-153.
[24] Julia Kristeva, La révolution du langage poétique, Paris, Seuil, 1974.
[25] Julia Kristeva, The revolt of Mallarmé, R.G.Cohn (ed), Mallarmé in the Twentieth Century, London, Associated University Presses. 1998. 31-52. 33.
[28] Bertrand Marchal, „Introduction”, Paris, Édition Gallimard, 1998. x.
[30] Daniel Oster, L’Individu littéraire, P.U.F., 1997. 227. idézi Bertrand Marchal, im. xi.
[31] Henri Meschonnic, „Libérez Mallarmé” címen a Magazin Littéraire Mallarmé-számában, 1998. 63-66. 63. A Mallarméval kapcsolatos vitákhoz ld. Jean-Marie Gleize, „Ce n’est qu’un débat, Mallarmé continue”, Im. 61-63.
[37] Meschonnic ritmus értelmezéséhez ld. Le signe et le poème, Paris, Gallimard, 1975, Critique du rythme, Anthropologie historique du langage, Paris, Verdier, 1982, Politique du rythme, politique du sujet, Paris, Verdier, 1995. A képzőművészet és a ritmus kérdéséhez pedig ld. Le rythme et la lumière avec Pierre Soulage, Paris, Odile Jakob, 2000.
[38] Dominique Combe, „L’’idéalisme’ mallarméen”, In. A. Guyaux (ed), Actes de colloque de la Sorbonne du 21 novembre 1998, Paris, Press de l’Université de Paris-Sorbonne.
[39] Albert Thibaudet, La Poésie de Stephane, Paris, Gallimard, 1926, Mallarmé, Guy Michaud, Mallarmé, Paris, Hetier, 1958; Jean-Pierre Richard, L’univers imaginaire de Mallarmé, Paris, Seuil, 1961.
[40] Yves Bonnefoy, La poétique de Mallarmé, Paris, Gallimard, 1975; Bertrand Marchal, La réligion de Mallarmé, Paris, José Corti, 1988.
[41] Judit Maár, Mallarmé, De l’oeuvre parfait au fragment, Budapest, Eötvös Univ-Press, 2008. 5-6.
[42] André Stanguennec, Mallarmé et l’éthique de la poésie, Vrin, Paris, 1992. Stanguennec Mallarmé-értelmezéséhez ld. André Stanguennec, Penser les arts et la politique, choix de textes de Mallarmé avec Préface et Notes, Nantes, Éditions Cécile Defaut, Coll. La chose à penser, 2008.
[43] André Stanguennec, Mallarmé et l’éthique de la poésie, Vrin, Paris, 1992. 7.
[46] Ehhez a kérdéshez ld. Paul Bénichou, Le temps des Prophétes, Paris, Gallimard, 1977. Bénichou Mallarmé-értelmezéséhez ld.: Paul Bénichou, Selon Mallarmé, Paris, Gallimard, 1995, Paul Bénichou : sens et obsurité selom Mallarmé, propos recuillis par Jean-Luc Steimetz, Magazin Littéraire, 1998. 56-60.
[47] André Stanguennec, Im. 9-10.
[48] Jean-Marie Gleize, „Ce n’est qu’un débat, Mallarmé continue”, Magazin Littéraire, 1998. 61-63.
[49] Derrida legelső szövegeitől kezdve utal Mallarméra, de mindössze három szöveget ír róla. A kettős ülést, amely két ülés ugyan, de egy szöveg, egy Mallarméról szóló részt, a Tableau de la littérature française: De Madame de Staël à Rimbaud című kötet számára (Paris: Gallimard, 1974.), valamint egy Jacques Derrida, „Le livre à venir”, Papier Machine, Paris, Galilée, 2001. 15-31.
[50] Jacques Derrida, A disszemináció, Pécs, Jelenkor, 1998. 188. „Kétségtelen, hogy ezt a rendet látszólag vitatták, illetve megfordították a történelem folyamán, több menetben. De utánzott és utánzó abszolút megkülönböztethetőségét, sem az előbbi elsődlegességét az utóbbihoz képest nem mozdították el soha egy metafizikai rendszer segítségével. A ‘kritika’ vagy a költői mesterség területén ugyan hangsúlyozták, hogy a művészet mint utánzás (megjelenítés, leírás, kifejezés, elképzelés stb.) nem lehet ‘szolgai’ (ez az állítás tagolja a poétika húsz évszázadát), és hogy következésképpen a művészet ebben a szabadságban, amelyet a természettel élvez, alkothat, teremthet olyan műveket, amelyek többet érnek, mint amit utánoznak. De mindezen származtatott szembeállítások ugyanarra a tőre mennek vissza.”
[51] Jacques Derrida, „Mallarmé”, Tableau de la littérature française: De Madame de Staël à Rimbaud, Paris: Gallimard, 1974. angol fordítás Derek Attridge (ed), Acts of literature, New York, Routledge, 1992. 113.
[52] Jacques Sherer, Le « Livre » de Mallarmé, Paris, Gallimard, 1957.
[53] Jean-Pierre Richard, L’univers imaginaire de Mallarmé, Paris, Seuil, 1961.
[54] Jacques Derrida, „Mallarmé”, Tableau de la littérature française: De Madame de Staël à Rimbaud, Paris, Gallimard, 1974. angol fordítás Derek Attridge (ed), Acts of literature, New York, Routledge, 1992. 113.
[55] Jacques Derrida, „Mallarmé”, Tableau de la littérature française: De Madame de Staël à Rimbaud, Paris, Gallimard, 1974. angol fordítás Derek Attridge (ed), Acts of literature, New York, Routledge, 1992. 113.
[56] A szöveg partitúraként történő olvasása a hatvanas évek legkülönbözőbb diskurzusaiban tér vissza, így a strukturalisták és poszt-strukturalisták - Claude Lévi-Strauss, Derrida, Barthes -, valamint a recepció-esztétika képviselőinek - Hans Robert Jauss – szövegeiben is.
[57] H. Mondor, E. Lefébure. Sa vie, ses lettres a Mallarmé, Paris, Gallimard, 1951. 341. „ ... je n’ai créé mon oeuvre que par ‘elimination’, ‘la Destruction fut ma Béatrice.” Derrida ugyan nem idézi ezt a szövegrészt, de a kortárs Mallarmé-olvasatok annál inkább, így például Julia Kristeva és Jean-François Lyotard is. ld. Julia Kristeva, The revolt of Mallarmé, R.G.Cohn (ed), Mallarmé in the Twentieth Century, London, Associated University Presses. 1998. 31-52. 33. Jean-François Lyotard, „Figure de la pensée”, in Discours, figure, Paris, Klincksieck, 1971. 63.
[58] Derridával egyidőben Ricoeur is újraértelmezi a mimészisz kérdését. ld. Paul Ricoeur, „A hármas mimézis”, Válogatott irodalomelméleti tanulmányok , Budapest (Osiris) 1999, 255-309. Ford. Angyalosi Gergely; Derrida az Economimésis című szövegében visszatér a mimésziszhez: Jacques Derrida, „Economimésis”, In. Agacinski, Derrida, Kofman, Lacoue-Labarthe, Nancy, Pautrat (eds), Mimesis. Des articulations. Flammarion, 1975. 58-93.
[59] Jacques Derrida, A disszemináció, Pécs, Jelenkor, 1998. 191.
[60] Jacques Derrida, „Mallarmé”, Tableau de la littérature française: De Madame de Staël à Rimbaud, Paris, Gallimard, 1974. angol fordítás Derek Attridge (ed), Acts of literature, New York, Routledge, 1992. 114.
[61] Jacques Derrida, A disszemináció, Pécs, Jelenkor, 1998. 188.
[62] Jacques Derrida, A disszemináció, Pécs, Jelenkor, 1998. 189.
[65] Christophe Bident a „Le mime disséminé”, In. Magazin Littéraire, Juin 2010. 70-72. 70.
[67] Jacques Derrida, „Mallarmé”, Tableau de la littérature française: De Madame de Staël à Rimbaud, Paris, Gallimard, 1974. angol fordítás Derek Attridge (ed), Acts of literature, New York, Routledge, 1992. 121.
[68] Jacques Derrida, A disszemináció, Pécs, Jelenkor, 1998. 211.
[69] Jacques Derrida, „Mallarmé”, Tableau de la littérature française: De Madame de Staël à Rimbaud, Paris, Gallimard, 1974. angol fordítás Derek Attridge (ed), Acts of literature, New York, Routledge, 1992. 115.
[70] Jean-Pierre Richard is utal erre a kifejezésre, de megpróbál „a jelentés disszemináció helyett, melyet szerencséjére [Mallarmé] az igazságban vélt felfedezni” egy szerencsésebb kifejezést találni. ld. Jean-Pierre Richard, L’univers imaginaire de Mallarmé, Paris, Seuil, 1961. 380.
[71] Jacques Derrida, „Mallarmé”, Tableau de la littérature française: De Madame de Staël à Rimbaud, Paris, Gallimard, 1974. angol fordítás Derek Attridge (ed), Acts of literature, New York, Routledge, 1992. 117.
[72] Stéphane Mallarmé, Oeuvres complètes, Text établi et annoté par H. Mondor et G. Jean-Aubry, Paris, Gallimard, 1945. 888-1053. 901.
[73] Jacques Derrida, „Mallarmé”, Tableau de la littérature française: De Madame de Staël à Rimbaud, Paris, Gallimard, 1974. angol fordítás Derek Attridge (ed), Acts of literature, New York, Routledge, 1992. 117.
[74] Mallarmé, „Sur l’évolution littéraire”, in St. Mallarmé, Oeuvres complétes, ed. H. Monor et G. Jean-Aubry, Paris, Gallimard-Pléiade, 1945. 871.
[75] Mallarmé, Correspondance. 1862-1871. I. ed. H. Mondor et Lloyd James Austin, Paris, Gallimard, 1959. 137.
[76] Jacques Derrida, „Mallarmé”, Tableau de la littérature française: De Madame de Staël à Rimbaud, Paris, Gallimard, 1974. angol fordítás Derek Attridge (ed), Acts of literature, New York, Routledge, 1992. 121.
[79] Mallarmé, „Előszó”, Kockadobás, Bp., Helikon, 1985. 59.
[80] Jacques Derrida, „Le
livre à venir”, Papier Machine, Paris, Galilée, 2001. 15-31. A
diszkusszióban Roger Chartier és Bernard Stiegler vettek részt.
[81] Jacques
Derrida, Ulysse gramophone, Deux mots
pour Joyce, Paris, Galilée, 1987; Philippe Sollers, Lois, Paris, Gallimard,
1972; Jacques Lacan, „Le sinthome”, Séminaire 75-76, Ornicar? 1975-1976/ 6-11; „Joyce le Symptome”, J. Aubert et M.
Jolas (ed.) Joyce Paris,
1902....1920-1940....1975, Publications de l’Université de Lille
III/C.N.R.S., 1979,13-17, Hélène Cixous, L’Éxile
de James Joyce ou l’art du remplacement, Paris, Bernard Grasset, 1968;
Joyce: „The (r)use of writing”, Derek Autridge and Daniel Ferrer (ed.), Post-Structuralist Joyce, Cambridge
University Press, 1984, 15-29; Umberto Eco,”De la ‘Somme’ à ‘Finnegans Wake’
Les poétiques de James Joyce”(Opera
Aperta,1962), L’oeuvre ouverte,
Paris, Seuil, 1965, 169-305; The Middle
Ages of James Joyce: The Aesthetics of Chaosmos (Le poetiche di Joyce, 1966),
London, Hutschinson Radius, 1989; Ihab Hassan, (-): Finnegans Wake and the Postmodern Imagination”, The Postmodern Turn, Ohio State
University, 1987, 99-118.
A tananyag a követkkező licenc alá esik: Developing Nations 2.0
Mindent megtettünk, azért, hogy a jogvédelem alatt álló ábrák, képek, hivatkozások, források, mozgóképek és animációk közléséhez a jogtulajdonos engedélyét megszerezzük. A kiadó elnézést kér amiatt, ha mégis valami mulasztás történt, továbbá várunk minden ezzel kapcsolatos észrevételt.