Szómagyarázat
[112] Mallarmé, “Mimusjáték”, J. Derrida, A disszemináció, fordította Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán, Pécs, Jelenkor, 1998. 173.
[113] Jacques Derrida, Glas, Paris, Galilée, 1974.
[114] Iván Fónagy „Motivation et remotivation. Comment se dépasser?, Poétique 11. 415-431.
[115] Iván, Fónagy „Les bases pulsionnelles de la phonation”, Revue Française de Psychanalyse, 1970. 34. 101-135; 1971. 35. 543-591.
[116] Vö. Jacques Derrida, „Des Tours de Babel (1980)”, Psyché. Invention de l’autre, Paris, Galilée, 1987. 203-237. 209. 211. A fordítás kérdéséhez ld. még Ulysse gramophone. Deux mots pour Joyce, Galilée, 1987; „Transfert Ex Cathedra: Le langage et les institutions philosophiques”, Du droit à la philosophie, Paris, Galilée, 1990. 283-397.
[117] Jacques Derrida, Glas, Paris, Galilée, 1974. 107.
[118] Jacques Derrida, Glas, Paris, Galilée, 1974. 173.
[119] Ch. Baudelaire, Oeuvres complètes, II. Ed. Claude Pichois, NRF. Bibl. De la Pléiade, Paris, Gallimard,1976. 274.
[120] S. Mallarmé, Oeuvres complètes,ed. Henri Mondor et G.Jean-Aubry, NRF. Bibl. De la Pléiade, Paris, Gallimard. 1945. 1513.
[125] S. Mallarmé, Correspondance, 1862-1871. I. ed. H. Mondor et Lloyd James Austin, Paris, Gallimard, 1959. 137.
[126] S. Mallarmé, „Sur l’évolution littéraire”, S. Mallarmé, Oeuvres complètes, ed. H. Mondor et G. Jean-Aubry, Paris, Gallimard-Pléiade, 1945. 871.
[127] S. Mallarmé, „Les mots anglais” (1877), Oeuvres complètes, 901.
[128] S. Mallarmé, „Bevezetés René Ghil Értekezés a szóról című tanulmányához, (1886)” Maár Judit, Ádám Anikó (szerk.) Nyelv, költészet, titok, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995. 145. ford. Maár Judit. Mallarmé nyelvfelfogásához és költészetfelfogásához ld. Maár Judit és Ádám Anikó bevezetését, uo. 7-19.
[129] S. Mallarmé, „Előszó” (1897), Kockadobás, ford. Tellér Gyula, Budapest, Helikon, 1985. 59-60.
[130] Julia Kristeva, La révolution du langage poétique, Paris, Seui, 1974; Julia Kristeva, The revolt of Mallarmé, R. G. Cohn (ed), Mallarmé in the Twentieth Century, London, Associated University Presses. 1998. 31-52.
[131] Barbara Johnson, Défigurations du langage poétique, La seconde révolution Baudelairienne, Paris, Flammarion, 1979. 173-211.
[132] A Glas intertextuális hálójának Mallarmé-szálához ld. M. Riffaterre, „Az intertextus nyoma”, Helikon, 1996/1-2.67-82. fordította Sepsi Enikő.
[133] Jacques Derrida, “Kosok. A félbeszakítatlan párbeszéd: két végtelen között, a költemény”, Jelenkor, 2005. október. 962-974. ford. Orbán Jolán.
[134] Ferdinand de Saussure, Bevezetés az általános nyelvészetbe, Budapest, Corvina, 1997. 94. ford. B. Lőrinczy Éva. „A hangutánzó és hangulatfestő szavakra hivatkozva azt mondhatná valaki, hogy a jelölő megválasztása nem mindig önkényes. Ezek azonban sohasem szerves elemei egy nyelvi rendszernek. Számuk egyébként sokkal kisebb, mint hiszik. Olyan szavak, mint a fouet vagy a glas, megüthetik egyeseknek a fülét jellegzetes hangzásukkal; ahhoz azonban, hogy lássuk: ez nem eredeti sajátságuk, elég latin alakjukhoz visszamenni (a fouet a fagus, ‘bükkfá’-ból ered, a glas=classicum); jelenlegi hangjaik minősége, vagy inkább amit nekik tulajdonítunk, a hangfejlődés véletlen eredménye. (…) A hiteles hangutánzó és hangulatfestő szavak ( a glou-glou, tic-tac stb. típusúak) nemcsak csekély számúak, hanem bizonyos mértékben már megválasztásuk is önkényes; nem mások, mint bizonyos zajoknak megközelítő és félig már konvencionális utánzásai (vö. a francia ouaoua-t és a német wauwau-t). Azonkívül ezek, ha már egyszer bekerültek a nyelvbe, többé-kevésbé belevonódnak abba a hangtani, alaktani stb. fejlődésbe, amelyen a többi szó átmegy (vö. pigeon, a vulgáris latin pipio-ból, amely maga hangfestő szóból ered). Mindez világosan bizonyítja, hogy az ilyen elemek elvesztettek valamit elsődleges karakterükből, és magukra öltötték a motiválatlan nyelvi jel általános sajátosságait.”
[135] Jacques Derrida, A disszemináció, Pécs, Jelenkor, 1998. 173.
[136] François Sauvagnat, “Fónagy Iván és a Párizsi miliő”, BUKSZ, 2000. Tavasz. 46. ford. Takács Mónika. Fónagy nyelv- és költészetfelfogásához ld. Pór Péter, “Egy régimódi tudós köszöntése”, im. 40-46., Kulcsár-Szabó Zoltán, “A nyelv a távolban”, im. 47-50., Tolcsvai Nagy Gábor, “Az emberközpontú nyelvértelmezés egy lehetősége”, im. 50-55.
[137] Iván Fónagy „Motivation et remotivation, Comment se dépasser?, Poétique 11. 415-416.
[140] Vö. J. Derrida, De la grammatologie, Paris, Minuit, 1967. 235-379.
[141] Vö. J. Derrida, Marges de la philosophie, Paris, Minuit, 1972. 165-184. 369-381.
[144] Derrida nem adja meg pontosan e Fónagy-szöveg bibliográfiai adatait. Amint már jeleztem a Revue Française de Psychanalyse folyóirat 1970. 34-es számában, „Les bases pulsionnelles de la phonation” címen találtam meg a szöveg első részét, az 1971. 35-ös számában „Bases pulsionnelles de la phonation” címen a folytatását. Ezek közül egyik sem tartalmazza a fent idézett szövegrészt. Feltételezem, hogy van a szövegnek egy harmadik része is, melyet még nem sikerült megtalálnom. Így az idézetet Derrida szövegéből veszem. E szövegrész részletesebb változata megtalálható Fónagy Iván A költői nyelv hangtanából (1959) című könyvében ( 2. javított kiadás, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1989. 13-14.)
[145] Derrida olyannyira lényegesnek tartja ezt a mozzanatot, hogy kétszer is idézi ezt a szövegrészt a Glas-ban. A 112. oldalon azt állítja, hogy Fónagy ezzel a megállapításával „bonyolítja, sőt kockáztatja, vagy kompromittálja előzetes állításait.” „És mi történne akkor – teszi fel a kérdést Derrida –, „ha az ösztönök (miről is van szó?), nem elégednének meg azzal, hogy egyazon fonikus vagy akusztikus „reprezentáción” belül gazdaságosan egy célra törnek, hanem megosztódnának, sőt belső ellentmondásukban meghatározhatatlanná válnának? (Glas, 112)
[146] Nicolas Abraham, „Traduire Babits”, „Babits fordításáról”, Somlyó György (szerk.) Arion 14. Budapest, Corvina. 1983. 124. ford. Timár György.
[147] Edgar Allan Poe, „A harangok”, fordította Babits Mihály, Edgar Allan Poe Válogatott Művei, válogatta Borbás Mária és Kretzoi Miklósné, Budapest, Európa, 1981, 763-766.
[148] Idézi Rába György, A szép hűtlenek (Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád versfordításai), Budapest, Akadémiai Kiadó, 1969. 52.
<<Vissza<<
[150] A “The Bells” szövegváltozatai közül a J változatot használom. Edgar Allan Poe, ‘The Bells”, The Works of the Late Edgar Allan Poe, vol. II. 1850. 23-26. A különböző szövegváltozatokat ld. www.eapoe.org/works/poems/bellsj.htm
[152] Szegedy-Maszák Mihály „Fordítás és kánon”, Kabdebó Lóránt, Kulcsár Szabó Ernő, Kulcsár-Szabó Zoltán, Menyhért Anna (szerk.) A fordítás és intertextualitás alakzatai, Budapest, Anonymus, 1998. 66-92, 82-83.
[153] Kulcsár Szabó Ernő, “A saját idegensége”, Kabdebó Lóránt, Kulcsár Szabó Ernő, Kulcsár-Szabó Zoltán, Menyhért Anna (szerk.) A fordítás és intertextualitás alakzatai, Budapest, Anonymus, 1998. 93-111.
[154] Miként az irodalom, úgy a műfordítás értelmezőjére nézve is érvényesnek tekinthető, hogy „valamely irodalmárt elsősorban a kimondatlan előföltevései minősítenek, ezek közül pedig majdnem a legfontosabb arra vonatkozik, hogyan is szemléli a nyelvet.” Szegedy-Maszák Mihály, Minta a szőnyegen, Budapest, 1995, 26. (Kulcsár Szabó Ernő hivatkozása)
[155] Kulcsár Szabó Ernő, im. 98.
[156] Rába, im. 29. (Kulcsár Szabó Ernő hivatkozása)
[157] Kulcsár Szabó Ernő, im. 99.
[161] Rába, 57. Rába a lábjegyzetben Jakobsonra és Lévi-Straussra hivatkozik. Vö. uo. 55. lábjegyzet.
[162] http://knowingpoe.thinkport.org/library/source_life.asp
[163] A harangok első megjelenése Magyar Szemle, (1906. aug.30. 550-551), majd megjelenik A Hétben (1909. jan. 24.4. (985) sz. 54-55. Babits felveszi a Pávatollak (Műfordítások) kötetbe (Budapest, Táltos, 1920. 54-58). Az itt megjelenő változat Halld, mint pendül, kondul, csendül (54), a kötet végén található hibajavító csak egy vesszőjavítást jelez, ami arra enged következtetni, hogy a korábbi kiadásokban is “mint” szerepel, akárcsak a későbbi kiadásokban. Eltérést csak az írásjelek és a nagy- és kisbetűk használatában találtam, illetve a Pávatollakban megjelent változat esetén a II. versszak utolsó előtti sorában a Gingalang elhelyezésében. A Pávatollakban megjelent változatban a soroknagybetűvel kezdődnek, az 1961-ben megjelenő kiadásban (Babits Mihály, Versfordításai, Budapest, Európa Könyvkiadó, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961. 59-62.) csak a mondatok kezdődnek nagybetűvel. Az általam idézett 1981-ben megjelenő változatban a sorok ismét nagybetűvel kezdődnek. A vers különböző megjelenéseihez ld. még Stauder Mária és Varga Katalin, Babits Mihály Bibliográfia, Budapest, Argumentum Kiadó-Magyar Irodalom Háza, 1998.
[164] Fónagy nem adja meg a Babits fordítás bibliográfiai forrásait, a magyar szövegében is a „mind” szerepel. Vö. Fónagy Iván, A költői nyelv hangtanából (1959), 2. javított kiadás, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1989. 13.
[165] Fónagy Iván magyar szövegének javított kiadása nem tartalmazza sie/sir elírást, ami arra enged következtetni, hogy vagy már kijavították, vagy Derridától származik.
A tananyag a követkkező licenc alá esik: Developing Nations 2.0
Mindent megtettünk, azért, hogy a jogvédelem alatt álló ábrák, képek, hivatkozások, források, mozgóképek és animációk közléséhez a jogtulajdonos engedélyét megszerezzük. A kiadó elnézést kér amiatt, ha mégis valami mulasztás történt, továbbá várunk minden ezzel kapcsolatos észrevételt.