Szómagyarázat
A szöveg korábbi változata „Derrida két hangra” címen Kondor Ádám koncertjén hangzott el 1997. május 13-án, Budapesten, Boros János és Orbán Jolán előadásában, majd 2009. szeptember 29-én Szabadkán, a Csányi Erzsébet által Zene-beszéd-irodalom címen rendezett konferencián, és minkét alkalommal az együtt-gondolkodásnak és együtt-játszásnak azzal az örömével és felelősségével, amelyet Cs. Gyímesi Éva szövegei és személyes barátsága révén megtapasztalhattam. Ez alkalommal is köszönet érte.
A szöveg korábbi változata megjelent konferencia-kötetben: Orbán Jolán, „Zene-írás-irodalom. Négykezesek – Derrida, Eisenman, Mallarmé, Adami” In. Csányi Erzsébet (szerk) Mediális átlelkesítés, Zene-beszéd-irodalom, Újvidék, 2010. 37-53.)
[181] J. Derrida: „Pourquoi Peter Eisenman écrits de si bons livres (1986)”, Psyché, Inventions de l’autre, Paris: Galilée, 499-500. 503.
[182] Jean-Luc Nancy, „Comment s’écoute la musique”, Il Particolare 15-16. Marseille, 2006.
[183] Marie-Louise Mallet, „La musique et le Nom. ‘Comments ne pas parler’?”, Le passage des frontiers, Autour du travail de Jacques Derrida, Paris: Galilée, 1994, 515-528.
[184] Peter Szendy, Écoute, une histoire de nos oreilles, précédé de Ascoltando par Jean-Luc Nancy, Minuit, 2001.
[185] Marcel Cobussen, Deconstrucion in Music: www.cobussen.com
[186] Michaël Lévinas, „L’Instrumental – Fusion et hybridation. « Préfixes »„, Marie-Louise Mallet (ed.) Le passage des frontiers, Autour du travail de Jacques Derrida, Paris: Galilée, 1994, 161-163., Kondor Ádám, „Notes disséminées”, Orbán Jolán (szerk.), Déli Felhő (Derrida különszám), 2000/1. 108-113., Marcel Cobussen: www.cobussen.com.
[187] J. Derrida: „Pourquoi Peter Eisenman écrits de si bons livres (1986)”, Psyché, Inventions de l’autre, Paris: Galilée, 495-408. 599.
!supportFootnotes]-->[189] Jacques, Derrida, „Visszaszolgáltatások – a cipőméretben rejlő igazságról”. Enigma, 1999. 18, 1999. 57. (ford. Simon Vanda)
<<Vissza<<
[190] Jacques Derrida, Feu la cendre, Paris, Des fammes, 1987. A hangfelvétel 1987-ben készült kazetta formájában, 2004-ben CD-ként is kiadták.
[191] Jacques Derrida, Feu la cendre, Paris, Des fammes, 1987. 12.
[192] Carole Dely, „Jacques Derrida : le „peut-être” d’une venue de l’autre-femme. La déconstruction du „phallogocentrisme” du duel au duo (2006): www.sens-public.org/spip.php?article297
[193] Hélène Cixous - Jacques Derrida, Voiles, Paris, Galilée, 1998., Jacques Derrida - Catherine Malabou, La contre-allée, Collection Voyger avec ..., 1999.
[194] Jacques Derrida, „Pourquoi Peter Eisenman écrits de si bons livres (1986)”, Psyché, Inventions de l’autre, Paris: Galilée, 495-408. 499.
[195] A „Chorégraphies” és „Voice II” című interjúkban Derrida az önéletrajzírás személytelenségig személyes tonalitásában tér vissza erre a kérdésre: „Ami engem érdekel, az írás a hangban, a hang mint differenciális vibrálás, azaz a nyom. (...) például a kedvenc gyönyörűségem, nem az, hogy publikálás céljából írjak; nem is szeretek publikálás céljából írni, inkább az író pozíciójából szeretek beszélni; amit csinálni szeretek (...) hangot adni abban amit írok, a hang egy bizonyos pozíciójának, amikor a hang és a test nem választható el egymástól; és ez a szájon keresztül történik természetesen; nincs hajlamom csak erre a hajlamra, végtére is arra, ami nyelvekkel íródik, a szájról a fülre, szájról szájra, szájról ajakra ...” Jacques Derrida, „Voice II”(1985), Points de suspension, Paris: Galilée, 1992, 167-183. 150.
[196] Jacques Derrida, „Pourquoi Peter Eisenman écrits de si bons livres (1986)”, Psyché, Inventions de l’autre, Paris: Galilée, 499-500.
[198] S. Mallarmé, Művészi eretnekségek. – Művészet mindenkinek. Im. 77-81. ford. Maár Judit. „Minden szent dolog, kivált, ha meg is akarja őrizni szent voltát, titokzatosságba burkolózik. A vallások titkok fátylait vonják maguk köré, és csak a kiválasztott nyerhet mögéjük betekintést – a művészetnek is megvannak a maga kiválasztottai. …Jó példát kínálhat erre a zene. Lapozzunk csak bele óvatlanul Mozart, Beethoven vagy Wagner egy művébe és fussuk át az első oldalakat, tapasztalni fogjuk, hogy szinte vallásos áhítat kerít hatalmába bennünket a megközelíthetetlen, szűzies, idegenszerű jelek sorainak láttán. És bezárjuk a kottát, mely érintetlen minden megszentségtelenítő gondolattól. (77)
[199] Barbara Johnson, Défiguration du langage poètique, La seconde révolution Baudelairienne, Flammarion, 1979. 173-211.
[200] Mallarmé idézett szövegei magyarul a Maár Judit és Ádám Anikó által szerkesztett kötetben jelentek meg: Maár Judit-Ádám Anikó (szerk.) Nyelv, költészet, titok, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995. 73-77., 77-81. ford. Maár Judit.
[201] Stephan Mallarmé, Oeuvres complétes, ed. H. Monor et G. Jean-Aubry, Paris, Gallimard-Pléiade, 1945.
[202] Mallarménak a művészetekhez való viszonyához ld. Judit Maár, De l’oeuvre parfaite au fragment, Budapest, Eötvös Univ.Press, 2008. 276-285.
[203] Philippe Lacoue-Labarthe, Musica Ficta. Wagner-olvasatok, Debrecen, Latin Betűk, 1997.71.
[204] Alain Badiou Mallarmé- értelmezéséhez ld. Alain Badiou, Petit manuel d’inesthétique, Paris, Seuil, 1996., az esemény értelmezéséhez pedig, Alaid Badiou, L’être et l’événement, Paris, Seuil, 1988.
[205] Marchel Duchamp és Mallarmé, A Nagy könyv és a Nagy üveg közötti viszony elemzéséhez ld. : Házas Nikoletta, A dobozba zárt gondolat. Marcel Duchamp, Budapest, L’Harmattan, 2009. 47-49. Hantaihoz pedig ld. Berecz Ágnes, “A szövegek ismerete című könyv elé”, Enigma, 2002.32. 5-11., Házas Nikoletta, “Hajtásról hajtásra (Hantai a Pompidou Központban)”:
http://tranzit.blog.hu/2009/07/14/hajtasrol_hajtasra_hantai_a_pompidou_kozpontban
[206] Jean-Luc Nancy, Être singulier pluriel, Paris, Galilée, 1996.
[207] Jean-Luc Nancy, „The Technique of the Present”, http://www.usc.edu/dept/comp-lit/tympanum/4/nancy.html
[208] Jean-Luc Nancy, „Comment s’écoute la musique”, Il Particolare 15-16. Marseille, 2006.
[209] Ehhez a kérdéshez ld. Grábócz Márta, Zene és narrativitás, Pécs, Jelenkor, 2004, Benoît Aubigny, Márta Grabócz (dir.), Sens et signification en musique, préface de Daniel Charles, Paris, Hermann Editeurs, 2007.
[210] Marie-Louise Mallet, „La musique et le Nom. ‘Comments ne pas parler’?”, Le passage des frontiers, Autour du travail de Jacques Derrida, Paris: Galilée, 1994, 515-528.
[211] Jacques Derrida, Feu de cendre, Paris, De femmes, 1987, 9. 11.
[212] Jacques Derrida, „Ce qui reste à force de musique (1979) », Psyché, Inventions de l’autre, Paris: Galilée, 1987, 102-103.
[213] Jacques Derrida, A disszemináció, Pécs, Jelenkor, 1998. 7-59., 170., 275.
[214] Jacques Derrida, Glas, Paris, Galilée, 1974
[215] Jacques Derrida, „Ce qui reste à force de musique (1979)”, Psyché, Inventions de l’autre, Paris: Galilée, 1987, 95-105. 97.
[216] Jacques Derrida, La vérité en peinture, Paris, Flammarion, 1978. 171.
[217] A festészet körül járás ritmikus mozgása a zene-értő Derrida- szakértőknél is visszhangra talált. Marie-Louise Mallet az általa szervezett konferencia és kötet címében emeli ki az „autour” kifejezést: Le passage des frontiers, Autour du travail de Jacques Derrida (Paris: Galilée, 1994)., Marcel Cobussen pedig ötször járja körül a dekonstrukció és a zene kérdését: www.cobussen.com.
[218] Jacques Derrida, La vérité en peinture, Paris, Flammarion, 1978. 3-4.
[222] Adami Concerto a quattro mani című alkotását Derrida a következőképpen értelmezi: „Concerto a quattro mani-t kétszer játsszák, megfordítva a kezek irányát: tükör előtt, tükör alatt, tükör mögött. A különös manufaktúra megdönti a spekulációt, azt mutatja, ami őt mutatja, a tükör mögött, a borítón. Ez utóbbi önmaga része, egy olyan tárca része, amely ahhoz, hogy egyszerre kívül és belül lehessen, egy olyan tárggyal manipulál több regiszteren, mely azért elrejti…. És tetteti, hogy egy nem reprezentatív hangszert reprezentál (például egy zongorát).” Im. 175.
[223] Adami alkotása az interneten megtekinthető, sőt a Derrida szövegének címében - „+ R (par-dessus le marché)” - benne rejlő irónia ironikus játékaként akár meg is vehető: http://images.google.hu/imgres?imgurl=http://www.artenovance.com/images/
[224] Jacques Derrida, La vérité en peinture, Paris, Flammarion, 1978. 180.
[228] Peter Szendy, Écoute, une histoire de nos oreilles, précédé de Ascoltando par Jean-Luc Nancy, Minuit, 2001.
[229] Marcel Cobussen, „A vendégszeretet zenei újraértelmezése” (megjelenés előtt)
[230] Cs. Gyímesi Éva, Álom és értelem, Bukarest, Kriterion, 1990. 132.
A tananyag a követkkező licenc alá esik: Developing Nations 2.0
Mindent megtettünk, azért, hogy a jogvédelem alatt álló ábrák, képek, hivatkozások, források, mozgóképek és animációk közléséhez a jogtulajdonos engedélyét megszerezzük. A kiadó elnézést kér amiatt, ha mégis valami mulasztás történt, továbbá várunk minden ezzel kapcsolatos észrevételt.