3.  A korai keresztény nevelés

Henri Pirenne belga történész, az Annales iskola képviselője – szemben a marxista történetírással, mely a középkor kezdetét 476-hoz, a Nyugat-Római Birodalom bukásához köti – a VII-VIII. századot tekintette korszakhatárnak. Pirenne szerint 476 után a birodalom gazdasági egysége nem szűnt meg, a római pénznem, az aranysolidus, még évszázadokon át a mediterrán térség fizetőeszköze maradt. A Nyugat-Római Birodalom igazi bukását az arab hódítás idézte elő. A korai keresztény szellemű nevelés tehát ezer szállal kötődik az antik (görög és római) gyökerekhez. Egyrészt már 476 előtt is, a Kr. u. II. században működtek a keresztény szellemű nevelést megvalósító ún. kathekéta iskolák. (A kathetéka a keresztény gyülekezetbe belépett felnőttek oktatója volt.) Ilyen híres kathetéka iskola működött Alexandriában a Kr. u. II-III. században, melynek egy ideig a keleti egyháztanító Origenész volt a vezetője. Origenész tanításában igyekezett összhangot teremteni a klasszikus antik (hellén) műveltség és a keresztény teológiai gondolkodás között. Kezdetben nem volt nehéz az antik műveltségeszmét és a keresztény értékeket összekapcsolni, a későbbiekben, főként a korai egyházatyák tanításaiban azonban élesen bírálni kezdték az emberközpontú humanizmusra épülő, a földi létet középpontba állító pogány műveltséget. A klasszikus kultúra elítélői közé tartozott a keresztény etika kiemelkedő képviselője, Szent Ágoston (354-430), Hippó püspöke. Ágoston műveltségét pogány iskolákban szerezte, fiatal korában maga is kicsapongó életet élt. Később egy látomás hatására áttért a keresztény hitre és a IV. század végétől a nyugati keresztény egyház egyik legelismertebb vezetője lett. Szent Ágoston a görög kozmoszfelfogással szemben a világegyetemet nem öröknek, hanem Isten alkotásának, az embert pedig Isten képmásának tekintette. Szent Ágoston szerint két ember él bennük, a lelki és a testi. A lelki ember az örök igazságok keresésére képes, a testi ember tudása az evilági (földi) dolgokra irányul. Szent Ágoston szerint a tudás, a tudományok elsajátítása csak abból a szempontból fontos, hogy a megszerzett tudás mennyire szolgálja a Biblia megértését. A megértéshez persze elengedhetetlenül fontos a héber és görög nyelvtudás, a természettudományos ismeret, az asztronóma, a történelmi tudás, vagy a retorikai ismeretek. Tanításába így tudatosan építette be az antik műveltség számos elemét.