6. A középkor gyermekképe
6. A középkor gyermekképe
Míg az ókorban a gyermeket nagy becsben tartották, a középkor évszázadaira ebben a tekintetben nagy visszafejlődést tapasztalunk. A járványoknak, a közegészségügy alulfejlettségének köszönhetően nagy volt a gyermekhalandóság. A gyermek halálát a középkori ember meglehetősen nagy apátiával vette tudomásul. Nem is beszélhetünk önálló gyermekkorról, a középkor első századaiban a gyermeket miniatűr felnőttnek tekintették. A csecsemőt sokszor dajkára bízták, aki nem a legnagyobb gondossággal látta el a rá bízott gyermeket, nem volt ritka, amikor a dajka a csecsemőt szorosan bepólyázta, ahogyan az sem, hogy a nyugtalan csecsemőket ópium cseppekkel igyekezett megnyugtatni. Nem csoda, ha nagy volt a csecsemőhalálozás is. Bár a keresztény egyház sokat tett a gyermekvédelemért, igen gyakoriak voltak a gyermekgyilkosságok. 374-ben született az első gyermekgyilkosság ellenes egyházi törvény. Folyamatosan terjedt el az ún. kitevés intézménye, a felesleges gyermeket szülei magára hagyták. A középkori egyház védte a gyermeket, a kitett gyermeket kolostorokba vitték, szerzetesnek nevelték őket. Az egyház gyermekvédő tevékenységének köszönhető az első lelencházak alapítása.