9.  Nevelés a középkori iszlámban

Nem véletlenül tekinthető a muszlim civilizáció az antik kultúra egyik legfontosabb közvetítő csatornájának. Neveléstörténet-írásunk legnagyobb hibája a kizárólagos Európa-központúság, csak az utóbbi évtizedekben – elsősorban Kéri Katalin jóvoltából – történt meg az iszlám művelődés-és neveléstörténet felé fordulás.

Milyen neveléstörténeti források állnak rendelkezésre az iszlám művelődés-és neveléstörténet tanulmányozásához? Egyrészt a muszlimok szent könyve, a 117 szúrából álló Korán, mely főként az iszlám életvitellel foglalkozik, másrészt az a hagyománygyűjtemény, mely Mohamed cselekedeteiről szól, de más, igen sok irodalmi mű is rendelkezésre áll.

Az iszlám civilizációnak az európai nevelés-és művelődéstörténetre gyakorolt hatástörténetét górcső alá véve megállapíthatjuk, hogy egyrészt a középkori európai egyetemek kialakulását, másrészt igen sok európai tudós (Aquinói Szent Tamás, Apáczai Csere János) gondolkodását egyaránt befolyásolta. Magyarországon a XX. század orientalistái foglalkoztak behatóan az iszlám civilizációval (Goldziher Ignác, Germanus Gyula). A hazai neveléstörténet-írás első, legnagyobb képviselője Fináczy Ernő középkori neveléstörténeti munkájában foglalkozott az iszlám neveléstörténettel. A hosszú csöndet főként történészek törték meg, akik elsősorban a török hódoltság kapcsán ke3zdtek behatóan foglalkozni az iszlám civilizációval, annak művelődéstörténeti vonatkozásaival (l. Sudár Balázs írásait).

Az iszlám vallást – mely a tudásra épül, - a VII. század elején Mohamed tanítása teremti meg. Lényege: Egy az Isten Allah és az ő prófétája Mohamed. Alaptanítása között kell megemlíteni a napi ötszöri imádkozást, a vallási adót, a Mekkába történő zarándoklatot, valamint a böjtöt (ramadan). Az iszlám vallásnak számos neveléstörténeti vonatkozását fedezhetjük fel. Például a túlvilági életbe vetett hit, melyre a gyermekeket a nevelésük során tudatosan készítik fel. A gyermeknevelésben fontos szerepet játszik a család, kitüntetett szerepe van az apának. Mohamed tanítása között kell megemlítenünk a permanens tanulás elvét, ahogyan fogalmazott a „bölcsőtől a sírig”.