4.  A középkori nevelés intézményrendszere

A középkor műveltség-és neveléseszményét a vallásos világkép hatotta át. A középkori ember a földi életet siralomvölgynek tekintette és a túlvilági boldogság jelentette számára az üdvözülést. A lelki megtisztuláshoz és a túlvilági üdvözüléshez aszketikus életmódra volt szükség. Folyamatosan jöttek létre a volt birodalom területén az első kolostorok és szerzetesrendek, melyek a magas kultúra és szellemi művelődés középpontjai voltak. A szerzetesek rendelkeztek az írás és olvasás képességével, vallásos tárgyú könyveket (pl. a szentek csodás történéseiről szóló legendákat) másoltak, kódexeket rajzoltak, továbbá a héber, görög, arab nyelv fordításában, ezáltal az antik hagyományok átörökítésében is kulcsszerepet játszottak.

529 táján Monte Cassino hegyen alapított kolostort Nursiai Szent Benedek. A Róma és Nápoly között létrejött kolostorból indult el „hódító útjára” a bencés rend, mely szerte Európában számos helyen alapított kolostorokat. Szent Benedek kolostorát szigorú szabályok irányították (fizikai munka, napi kétszeri étkezés, imádkozás, a Szent írás és a szent könyvek tanulmányozása). A szerzetesek óriási hatást gyakoroltak a középkor gazdasági életére, a rendszeres munkavégzést a középkori ember a szerzetesektől tanulta el.

A Kr. u. V. századtól alakul ki a „7 szabad művészet, mely a korai kereszténység műveltség oktatási tartalmának tekinthető. A „7 szabad művészet a tríviumból (tárgyai: grammatika, retorika, dielektika), illetve a quadriviumból (tárgyai: aritmetika, geometria, asztronómia és muzsika) állt.

A frankok arabok feletti sikeres poitiers-i győzelme után a VIII-IX. században létrejöttek az első európai államok is. Az államszervezés maga után vonta az egyházszervezést. Létrejöttek az első plébániai iskolák. A városiasodás, majd a Hispániai félszigeten és Itálián keresztül muszlim közvetítéssel eljutott muszlim és görög nyelvű munkák igényt támasztottak a tudomány és a tudás intézményesítésére. Ennek köszönhető a városi katedrálisok mellett az első székesegyházi iskolák megalapítása, valamint az önálló értelmiségi réteg kialakulása (a XII. században élt Abelard a híres párizsi tanár).

A középkori egyetemek létrejöttének első hulláma a XI-XII. században Nyugat-Európához kapcsolódik, Bolognában a XI., Párizsban, Oxfordban a XII. Cambridge városában pedig a XIII. században nyíltak meg az egyetem kapui.

A Szent Sír felszabadítására megindult keresztes hadjáratok kialakították a középkor tipikus alakját, a lovagot. Létrejött egy sajátos kultúra és műveltség, a lovagi. A lovagok vallásos nevelést kaptak, de nagy gondot fordítottak a testi edzettségük kialakítására is. A lovagi kor új viselkedési etalont is teremtett, a nők megvédelmezését szolgáló, erkölcsös lovag alakját alkotta meg (innen a lovagias elnevezés).

A középkori városok és a középkori kereskedelem kialakulásával létrejöttek az első városi iskolák. A középkor tipikus érdekvédelmi szervezete a céh sajátos szakmai képzést teremtett meg, az itt dolgozó inas több év tanulás (inasévek) után legénnyé (segéddé) vált. A mesterré válást szigorú szabályok rögzítették (pl. az ún. mesterremek megalkotása).