A birtokos névmás

A birtokos névmás a nyelvtani birtokviszony és birtokát megjelőlő szófaj.

Kérdőszava: á lu sjinyé...? kinek a?

á lu sjinyé-j? kié?

A birtokos névmás alakjai a három nyelvtani személy, a birtok neme és száma, valamint a birtokos száma szerint a következők:

A személyes névmás BIRTOKOS ESETE

Á lu sjinyé? Á kuré-j Kinek a ...?

A birtokos névmás a birtokot jelentő szóval megegyezik nemben, számban, esetben.

Pl.:

Kászásztá á me-j. Ez a ház az enyém.

Kárusztá á mnyo-j. Ez a kocsi az enyém.

Amikor a birtokos névmás semleges nemű főnevet helyettesít, a birtokos névmás egyes számban hímnemű, többes számban pedig nőnemű.

Pl.:

Szkanu á mnyo ăj. A szék az enyém.

Ublosji á téj ăsz. Az ablakok a tiéid.

Megjegyzés:

• A birtokos névmás elé mindig kitesszük az "á" birtokos névelőt.

A birtokos névmás melléknévi alakja

Amikor a birtokos névmás közvetlenül a határozott főnév után áll és a melléknév szerepét tölti be, a birtokos névmás különböző alakjait melléknévként használt birtokos névmásoknak nevezzük.

Ilyen esetekben a birtokos névelőt nem használjuk.

Pl.:

Káru to bătîrn ăj. A te kocsid öreg.

Ákulo-j urtáku nosztru. Ott van a mi barátunk.

Megjegyzés:

• Amikor a birtokos névmás közvetlenül a határozott főnév után áll, a birtokos névelőt nem használjuk.

Pl.: Kupilu to nált ăj. A fiad magas.

• Más helyzetekben birtokos névelővel használjuk.

Pl.: Kupilu to máj nált ăj, dăkit á mnyo kupil. A te fiad magasabb, mint az enyém.

• Rokonságot jelentő főnevek mellett az "á luj ", "á lyij " birtokos névmás helyett a szo /hn/, szá /nn/ alakokat használjuk egyes szám 3. személyben. Pl.:

mumă szá az anyja

tátă szo az apja

szoră szá a lánytestvére

frátyi szo a fiútestvére

A visszaható névmás

A visszaható névmás általában azt fejezi ki, hogy az alany által végzett cselekvés magára az alanyra hat vissza.

Pl.: mă szpăl mosakszom

A visszaható névmást a visszaható igék ragozásakor használjuk.

jo mă (szkol) noj nyé (szkulăny)

tu tyé (szkoly) voj vă (szkulăc)

jél/je sză (szkală) jéj/jelyé sză (szkală)

Amint a fenti táblázatból látható a visszaható névmásnak csak a 3. személyben van külön alakja: "sză", az 1. és 2. személyt a személyes névmás megfelelő alakjával fejezzük ki: mă, tyé, nyé, vă

Megjegyzés:

• Ha a mondatban meg akarjuk különböztetni az 1. és 2. személyű visszaható névmást az ugyanolyan alakú személyes névmástól, tudnunk kell, hogy a visszaható névmás személye megegyezik az ige személyével, míg a személyes névmás és a vele kapcsolatban levő ige személye különböző.

1sz. 1. szem.: Jo mă tyáptăn dă gyiminyácá. Reggel fésülködöm.
1sz. 3. szem.: Mámá mă tyáptănă dă gyiminyácá. Reggel az anya fésül engem.

A kérdő névmás

A beás nyelvben megkülönböztetünk főnévi, melléknévi és számnévi kérdő névmást.

a) főnéviek

sjinyé? ki? kicsoda? Sjinyé vinyé dăpă noj? Ki jön mögöttünk?

sjé? mi? micsoda? Sjé-j ku tyinyé? Mi van veled?

káré? melyik? Káré kupil ăj á to? Melyik gyerek a tied?

b) melléknéviek

sjé fel ? milyen? Sjé fel zuă-j ásztăz? Milyen nap van ma?

sjé ? milyen? Sjé mîndri sjirsjéj áj! Milyen szép fülbevalód van!

c) számnéviek

kît?(hn.) kîtă?(nn.) kîc?(tsz. hn.) kityé? (tsz. nn.) hány? mennyi?

Kît sz-ástyépt pă tyinyé? Mennyit várjalak?

Kîtă pită-j ákásză? Mennyi kenyér van otthon?

Kîc kupij áj? Hány gyereked van?

Kityé sjászurj ăsz? Hány óra van?