A fentiek alapján alakult ki az érzékeknek az a klasszikus hierarchiája, mely évszázadokig meghatározta nemcsak a művészetekről való gondolkodást, de a filozófiát is. E szerint csökkenő episztemológiai érték és növekvő érzéki élmény mellett az öt érzéki terület sorrendje a következő: látás - hallás - szaglás - ízlelés - tapintás. A látás kitüntetettségének legfontosabb következménye az volt, hogy az értelemről és az észről, ami megfelel Platónnál a „felső" két lélekrésznek és élménynek (eszmélet és megértés), a nyugati filozófiában a XX. századig a látás és a fény metaforái révén beszéltek.⁸² E beszédmódnak legkövetkezetesebb és legmélyebb kritikusa Jacques Derrida volt, aki a platóni Nap ilyetén alkalmazását heliotrópusnak nevezte el. A heliotrópus az „alsó" két réteghez tartozó érzéki nap fogalmának kiterjesztése a Nap-hasonlaton belül a „felső" két területre és a jó ideájára. Így a platóni Nap egyszerre érzéki-optikai és intellligibilis, egyrészt a látható, érzéki fényt jelöli, mely a dolgokat megvilágítja, másrészt az értelem működését irányítja. Íly módon a fény kétféle: az érzékileg látható (barlang) és a kinti elvakító (láthatatlan, intelligibilis) (nap)fény.⁸³ A fény a hasonlóság metaforája lesz. A kétféle latin megnevezése, lumen és lux is az ismeretelméleti ambivalenciát viszi tovább. A lumen a természetes (megvilágító) közeg, s e természetes nap metaforája lesz Descartes-nál az ész eszköze, azaz olyan fény, melyben minden azonosnak tűnik. Ezzel szemben a lux az árnyak játékát, az illúziót, a felfogott érzéki fényt jelöli. Platón szerint a valóság képeit az 'üres' képektől, a szimulakrumoktól az különbözteti meg, hogy az előbbinél a természetes dolgok „önmagukat mutatják meg", a szimulakrumok nem létező dolgok árnyképei, illúziók. Ezért is tekintik Platónt a film első teoretikusának.⁸⁴

82 Az alábbiakban a heliotrópus történetének leírásában Jay (1993) gondolatmenetét követjük.

83 A fény e kétféle, az elvakító és a látható szférán túlit láttató természetét az antik mítoszok is kifejezik, elég csak a Gorgók kővé változtató tekintetére és a vak jós Teiresziász távolbalátására gondolnunk.

84 vö. Purcell (1999).