Panofsky szerint a lineáris perspektívához vezető második lépést a románkori épületeken megjelenő szobrok, plasztikák „baldachinos térképzése jelenti, mely olyan, mint egy színpad a külső határoló tértől leválasztott közegtérben „egymás mellé helyezett térrekeszekből épül fel, lényege szerint azonban már korlátlanul kiterjeszthetőnek tűnik".⁹⁴ Az első lépésre, a bizánci művészet lehatárolt síkfelületére azért volt szükség, hogy az antik felület visszakapja homogenitását, a román korban és a gótikában e síkfelület újra mélyülni kezd, de immár egy egységes térképzés irányában. Mintegy a két lépés közé helyezi el Panofsky a miniatúrák ábrázolási módját, mely szerinte a bizánci festőiséget a vonal alkalmazásával plasztikussá változtatja. A Jézus megkeresztelése című képen Jézus testét elfedi a folyó ábrázolása, mely feltornyosul és maga is kulisszává válik. A románkori szobrászat baldachinos térképzését előlegezi meg.

89. kép: Jézus megkeresztelése, ismeretlen szerző, miniatúra, 945 körül, Benedictional of St. Aethelwold

Ugyanakkor megjegyezzük, hogy a régebbi áttetsző ábrázolási mód egyáltalában nem tűnik el sem a miniatúrákon, sem a későbbi ikonfestészetben, ahogy ezt a 90. és 91. képen láthatjuk.

90. kép: Jézus megkeresztelése (Il battesimo di Cristo), miniatúra, XII. sz. Bodleian Library

91. kép: Jézus megkeresztelése (Il battesimo di Cristo), ismeretlen szerző, XVI. sz., tempera, vászon és fa, Vatikáni képtár

Sőt a lineáris perspektivikus ábrázolás egyik forrásának tartott festőnek (a másik természetesen Duccio) , Giottónak ugyanazon témájú képén érdekes módon visszatér az áttetsző vízábrázolás.

92. kép: Giotto: Jézus megkeresztelése (Il battesimo di Cristo), 1304-06, falfestmény, Cappella Scrovegni, Padova

94 Panofsky (1984): 186.