III. Visszacsatolás/visszajelzés a kooperatív tanulási folyamatban

iDevice ikon Tevékenység
„A visszacsatolás a szabályozási folyamatok egyik leglényegesebb, legáltalánosabb törvénye [...]. A visszacsatolás a szabályozási rendszerben végbemenő fordított információs folyamat, azaz a rendszer irányító eleme által az irányított elemről szerzett információ. [...] Ezt a visszacsatolás eredményeként szerzett információt azután felhasználják a szabályozási folyamat korrekciójára, a szabályozott elem állapotának a szükséges irányba történő megváltoztatására.[...] Ez a tanulási/tanítási folyamatban azt jelenti: hogy „a tanulók tanulási tevékenységét rendszeresen ellenőrizzük; tájékoztatjuk őket feladatmegoldásaik helyességéről". (Nagy, 1979. 459. o.) Ezzel biztosítjuk a „megerősítést" és meghatározzuk a tanulás további célját, menetét úgy, hogy az a hibák kijavítására irányuljon. (→szabályozás: visszacsatolás+korrigálás) Az utóbbi években azonban ennek a szabályozásnak a helyét egyre inkább egy tágabb értelmezés veszi át: visszacsatolás+alkalmazkodás, amely a fejlesztő értékeléshez kapcsolódik. „Ez a változás elsőként Cardinet (1977) egy írásában jelent meg, akinek szabályozás-felfogását a kibernetikai rendszerelemzés inspirálta. Ezt követően a fejlesztő értékeléshez kapcsolódó szabályozás három típusát különböztették meg (Allal, Lopez,1979, 1988) 1. Interaktív szabályozás, amely lehetővé teszi a tanulás „folyamatos, menet közbeni alakítását." 2. Visszaható szabályozás, amely a hibák kijavítását és az erre szolgáló eszközök kiválasztását teszi lehetővé. 3. Előreható szabályozás, „olyan új tanítási tevékenységek kidolgozását teszi lehetővé, melyek figyelembe veszik a tanulók közötti egyéni különbségeket."(Allal,Lopez,1979)

A jó visszacsatolás a tanulói teljesítménnyel kapcsolatos elvárásokra vonatkozó értékelési szempontokhoz kötődik, átláthatóbbá téve ezzel a tanulási folyamatot, és a tanulás megtanulásához szükséges készségeket a tanulók számára.

1. Visszajelzés a kooperatív tanulásban

A jól szervezett kooperatív tanulás folyamatában mind a három fent említett szabályozás szerepel, minden estben kapcsolódik a fejlesztő értékeléshez, és a tanulók eredményeit visszajelző módszerek elősegítik a csoporttagok motiválását az együttműködésre, és a minél pontosabb munkavégzésre. Erre azok a tanulási feltételek alkalmasak, amelyek esetében a csoporttagok sikerei hozzájárulnak a csoport sikeréhez. Annak érdekében, hogy minden tanuló ösztönzést kapjon a tanulási folyamatban való aktív részvételre és egy kis erőfeszítésre, működni kell a kooperatív visszajelzés-rendszernek, amely a csoport sikerében tükrözi az egyéni hozzáadást és részesedést. A közös sikerért minden csoporttag egyénileg is felelős. Ezek az elvárások az egyéni javulás átlagértékének visszajelzésével teljesíthetőek a legegyszerűbben. Fontos, hogy a visszajelzés rendszeres legyen, mivel ennek központi szerepe van a sikeres kooperatív tanulásban. „Slavin (1983) áttekintéséből kitűnik, hogy a sikeres tanuláskísérletek 88%-ban kooperatív visszajelzés-rendszert használtak a kooperatív tanulási formához, ahol pedig erről a csoportvisszajelzésről lemondtak, a tanuláskísérletek csupán 20%-a lett eredményes." (G.L.Huber. 1987/4.)

2. A kooperatív visszajelzés-rendszer területei

a.) Teljesítmény-visszajelzés, amely a tárgyi tudást és az elsajátított képességeket méri. b.) Visszajelzés, amely a proszociális értékeket, az együttműködést, az elvárt társas viselkedést, magatartást, a szabályok betartását, tükrözi. Fontos, hogy a tanulók minden kooperatív csoportos foglalkozás után kapjanak visszajelzést a folyamatról, a munkájukról. Kíséreljük meg a csoportfolyamatokat a résztvevő tanulók (szubjektív) szemszögéből megismerni, és a legfontosabb tényeket a csoport tagjainak visszajelezni. Ennek érdekében az osztályokban felméréseket is végezhetünk, amelyet a tanulók a kiértékelést követően visszakaphatnak, ez rámutathat a pozitív, illetve a kritikus értékekre, amelyekre felhívjuk a tanulók figyelmét.(Orbán, 1998.) Példák a visszacsatoláshoz, a fejlesztő értékelés alkalmazásához.

3. A kooperatív visszacsatolás eszközei, nyilvánossága

A kooperatív tanulás visszacsatolási eszközei legtöbb esetben kapcsolódnak a nyilvánossághoz, több szinten működnek csatlakozva az értékeléshez (tanuló-tanuló, tanuló-csoport, csoport-csoport és a tanári visszajelzés), ezért mindenki egyaránt felelős. Eszközei: prezentálás, feladatlapok, tesztek, kooperatív módszerek technikai eszközök, taneszközök. A kooperatív tanulás egyik legfontosabb eszköze az adott feladatról való egyéni prezentálási lehetőség, a nyilvánosság biztosításával. Az egyes tanulók önálló beszámolási kötelezettsége logikusan jelenti a követelményszintek (vagy esetleg követelménytípusok) egyénre szabott jellegét. A különböző követelmények azonos tananyagra, illetve feladatra vonatkoztatása, elősegíti a csoportokon belüli kooperációt, és lehetővé teszi azt, hogy a tanulók segíthessenek egymásnak. Végső cél az egyén fejlesztése, az hogy minden csoporttag maximálisan elsajátítsa a tananyagot, és arról írásban vagy szóban egyaránt tudjon beszámolni. Az együttműködés akkor hatékony, ha a csoportból mindenki tudja és érti az anyagot, mert ellenkező esetben hátráltatja a közös munkát, erről rendszeresen tájékozódni kell a tanárnak. Fontos, hogy a prezentáció érthető, lényegre mutató, s változatos legyen. A prezentálás után kiegészíthetik egymás feleletét. Mindig tisztázni kell a rosszul értelmezett dolgokat és hangsúlyozni a fontosakat és a végén összegezni a tudnivalókat. A prezentálás időtartama függ a feladatok mennyiségétől, a csoportmunka változatától, sikere pedig attól, hogy milyen fejlett a tanulók együttműködése, hogyan készítették fel egymást, és milyen a koncentrált figyelmük. Szabálya, hogy teljes csendben figyeljenek egymásra a tanulók. Az egyéni bemutatkozás a megmérettetésé, a tanult ismeretek életre keltéséé, képzéséé, a gyerekek sokszínű bemutatkozásának ragyogó lehetősége, az együttes élmények egyik forrása. A csoportfolyamatok reflektálásának az is célja, hogy tisztázzuk és javítsuk az egyes csoporttagok hatékonyságát, a csoportcél eléréséhez való hozzájárulásukat illetően. Miközben a tanárok rendszeresen megfigyelik a kooperatív tanulói csoportokat, betekintést nyernek abba, amit a tanulók megértenek, vagy amit nem, miközben egymásnak elmagyarázzák, hogy hogyan kell megoldani egy feladatot. A tanulók magyarázatainak meghallgatásával hasznos információkhoz jutunk, hogy a tanulók milyen jól értették meg az utasításokat, a fő fogalmakat, a megtanulandó stratégiákat, és a kooperatív tanulás alapvető elemeit. Annak érdekében, hogy hatékonyan biztosítsuk a kiscsoportos-reflektálást, minden tanítási óra végén időt kell biztosítania mindegyik csoport számára, hogy átgondolják, milyen hatékonyan dolgoztak együtt. A csoportoknak meg kell beszélniük, hogy a tagjaik tevékenységei közül melyek voltak hasznosak, és melyeket kellene megváltoztatni. A reflektálás ily módja: képessé teszi a tanulói csoportokat a tagok egymás közötti jó munkakapcsolatok fenntartására, megkönnyíti a szociális készségek megtanulását, biztosítja, hogy a résztvevők visszajelzést kapjanak a részvételükről, biztosítja, hogy a tanulók aktívak legyenek, gondoskodik azokról az eszközökről, hogy ünnepelhessék a csoport sikerét, és erősíti a csoporttagok pozitív viselkedését. A teljesítmény visszajelzés kapcsolódik az értékeléshez, (értékelőlapon, jegyben, pontokban) történhet egy tanórán akár többször, vagy naponta, hetente, havonta.

A visszacsatolást segítő kooperatív módszerek

Megfelelő szervezéssel a visszacsatolást segítő kooperatív módszerek lehetnek: kerekasztal-körforgó, szóforgó, csoportforgó, kérdés-válasz párok, eszmecsere, kóborlás a teremben, kettős kör, 1 megy, 3 marad, kontroll módszer. (Lásd módszerek)