IV. Fejlesztő értékelés a kooperatív tanulási folyamatban
Tevékenység
„A fejlesztő értékelés nem más, mint a tanulók
fejlődésének, interaktív módon történő értékelése, amely az értékelési
szempontok meghatározásával, előrevetíti a tanulási célokat, ezáltal
folyamatosan követi és támogatja a tanulási folyamatot, a tanulást ahhoz
igazítja." (OECD CERI, 2005)
Nem csupán az ismeretek reproduktív számonkérésére szolgál, hanem lehetőséget
teremt a fejlesztendő kompetenciák kiművelésére is. „Az új paradigmát vallók szerint a fejlesztendő értékelés arra szolgál,
hogy megállapítsa a tanuló fejlődését, és értelmezze a tanulási szükségleteit,
és ehhez igazítsa a tanulást, lényege maga a fejlődés támogatása, önértékelés,
az énkép, a metakogníció fejlesztése, támogatása."[...] „A tanári célok helyett a tanulói
eredményeknek kell irányítaniuk a tervezést - azt követeli a pedagógustól, hogy
a teljesítményre vonatkozó követelményeket a tanítási és tanulási folyamat
elején és ne a végén határozza meg." (Lénárd,
Rapos, 2009) A fejlesztő értékelés jellemzője,
hogy sokoldalú, változatos, többszintű és pozitív. A kooperatív tanulás során a
fejlesztő értékelésnek kell túlsúlyban lenni, szorosan kapcsolódni a
visszacsatoláshoz/visszajelzéshez. Fontos, hogy ez rendszeresen és megfelelő
időben történjen, tartalmaza a
konkrétumokat, a jövőbeli teljesítmény javítására vonatkozó javaslatokat.
1. A fejlesztő értékelés feltételei, elemei
A fejlesztő értékelés feltételeinek betartása elősegíti a hatékony működtetését és a tanulók eredményesebb fejlődését. a.) Az interakciót és az értékelési eszközök használatát elősegítő környezet, stratégia, struktúra kialakítása. Olyan osztálytermi légkör kialakítása, amelyben a diákok biztonságban érzik magukat.(Lásd: kooperatív tanulás- inklúziv környezet) b.) A tanulási célok tudatosítása, haladási terv készítése, a megvalósítás nyomon követése, amely sokkal átláthatóbbá teszi a tanulási folyamatot. A pedagógus segítséget nyújt ahhoz, hogy a tanulók maguk is nyomon tudják követni saját fejlődésüket, és egyre nagyobb önbizalomra tegyenek szert. c.) Változatos (kooperatív) módszerek alkalmazása a tanulók eltérő igényeinek figyelembevételével. A pedagógus differenciáltan segítheti az új fogalmak és gondolatok elsajátítását olyan módszerekkel, melyek kapcsolatba hozzák azokat a korábbi ismeretekkel. d.) A tanulói teljesítményről adott visszajelzés és a felismert igényekhez való alkalmazkodás a tanítás - tanulásban. (Lásd: visszacsatolás/visszajelzés) e.) A tanulók haladásának, teljesítményének változatos értékelése. Az ilyen változatos értékelések arról is tájékoztatást adnak, hogy a gyerekek mennyire képesek új szituációkban alkalmazni a tanultakat - ami a tanulás tanulása szempontjából fontos, - valamint arról, hogy a tanulók ismeretei hogyan javíthatók ki, vagy mélyíthetők el. Ezek a változatos értékelések tartalmazhatnak teszteket és a minősítő értékelés egyéb formáit is, amennyiben ezeket a tanulás további menetének kialakítására használják fel. f.) A tanulók aktív részvétele a tanulási folyamatban. A fejlesztő értékelés célja végső soron az, hogy irányt mutasson a tanulás megtanulásához szükséges egyéni készségek kialakításához. A tanuló elsajátítja a tanulás nyelvét, eszközrendszerét, és nagyobb lesz a valószínűsége annak, hogy e készségeket a mindennapi életben is alkalmazni fogja. Kialakul a képessége arra, hogy válaszokat keressen, vagy stratégiákat dolgozzon ki, a megoldandó problémákra. Más szóval: saját tanulása „szabályozására" lesz képes.
2. A fejlesztő értékelés színterei a kooperatív tanulás folyamatában
„A fejlesztő (kiscsoportos) értékelés több lépcsőben történik, többszintű. Legfőbb sajátossága, hogy működteti az önellenőrzést, önértékelést és egymás munkájának az értékelését a tanári értékelés mellett.„(Orbán, 1989.) A rendszerben szerepet játszó legfontosabb színterek, ahol a tanuló értékelése történik: a nevelő és tanuló között, a tanuló és tanuló között, a tanuló és szülő között, a szülő és szülő között, a nevelő és nevelő között. Ebben az értékelési folyamatban a tanuló - család - iskola hármas egysége érvényesül, és elsődleges szerepe a pedagógus és tanuló kapcsolatának van. Mindenki tanulhat a folyamatban: a tanuló megtanulja saját tanulási folyamatát megszervezni, és irányítani, a munkájáról reflektálni, megtanulja az önértékelést és társértékelést, önmotivációt a tanulásra.; A tanár megtanul együttműködni tanítványaival, és a megfelelő módszerekkel a tanulói teljesítményekhez igazodva irányítani a kooperatív tanulási folyamatot.; A szülő megtanul együttműködni gyermekével, a pedagógussal, az intézménnyel. A pedagógusnak a tanulóról alkotott értékelése befolyásolja a többi kapcsolatrendszert is.
a.). A tanulási folyamat első színtere a kiscsoport, itt történik minden didaktikai lépcső: az ismeretszerzés, alkalmazás, rendszerezés, rögzítés, ellenőrzés és értékelés is a gyerekek által. A csoportban elhangzó megjegyzés már a kimondás pillanatában válasz, visszajelzés, és értékelés is egyben. A csoport biztonságot nyújtó, kedvező interperszonális légköre, a kapcsolatok kiegyensúlyozottsága lehetővé teszi a gátlás- és félelemmentes megnyilvánulásokat. Ebben a helyzetben minden interakció, értékelés, elemzés mély és tartós hatású.
b.). A második színtér: az értékelést-ellenőrzést a pedagógus végzi. Fölméri a csoportokon belül az egyéni előrehaladás ütemét, a csoporton belül ellenőriz és értékel, amit a másik csoportban nem hallanak. A gyerekek számára ez biztonságosabb, így megnyílnak, őszintébbé válnak. És még lehetőségük van a javításra. Az értékelésnek ez az intimitása a kapcsolatok stabilitásában mutatkozik meg, és hozzájárul az osztályokban a bizalom légkörének megteremtéséhez, mindez növeli a folyamat eredményességét.
c.). Harmadik színtér: az értékelés harmadik lépcsője, amikor a csoportok tagjai önmaguk, majd egymás teljesítményét véleményezik, hogy ők hogyan látták, ki milyen mértékben járult hozzá a csoport sikeréhez. Ez az után történik, amikor a gyerekek (csoportok) már az osztály előtt szerepeltek. A szociális egymásrautaltság fontos szerepet tölt be az önértékelés és a vele szorosan összefüggő önelfogadásban. Mire épül az önelfogadás? Az önelfogadás folyamata: - Társaim elfogadnak és szeretnek; - A kölcsönös siker belsővé tétele; - Kedvező önértékelés a társakkal való összehasonlításban.
d.). Negyedik színtér: az értékelés negyedik és egyben befejező lépcsője, amikor a tanár értékeli az egész osztály, a csoportok és egyének munkáját a céloknak, követelményeknek, szempontoknak megfelelően. Lényeges, hogy az értékelés mindig pozitív, motiváló hatású legyen minden véleményformálás és a hibák megállapítása. Elsősorban a pozitívumokat emeljük ki, és főként javasoljunk. Lényeges az is, hogy az értékelés sokoldalú, mindent átfogó legyen. A sokoldalú értékelés megvalósítása minden esetben a tanulók számára kiadott értékelési szempontok alapján történjen. Ezeket mindig az aktuális követelmény és ismeretanyag határozza meg, és külön értékeljük a tárgyi tudást és a társas képességeket. A tárgyi tudást az ismeret szintjei és a fejlődési sajátosságok határozzák meg. A társas képességek értékelési eredményei tartalmazzák a tanulók neveltségi szintjét, társas kapcsolatteremtő és együttműködési képességeit, a csoport fejlettségi szintjét, a közösen és a pedagógus által felállított szabályok és törvények figyelembe vételével. Fontos, hogy a tanulók tudatában legyenek az értékelés szempontjainak, amelyet mindig a feladatok kiadásakor kell ismertetni, láthatóvá tenni. Fontos, hogy csoportmunkára nem adunk jegyeket, mivel a csoportprojektekre, adott csoportjegyek sértődöttséghez vezetnek, és nem is igazságosak, mivel előfordulhat, hogy egy diák végzi a munka java részét, és a többi tanuló is megkapja a jegyet. A fejlesztő értékelés hatékonysága abban van, hogy a tanuló motivált lesz, tervezni tud, reális énképet alakít ki és fejlődik az aktív tanulása. Az értékelési folyamatban a pedagógus szerepe megváltozik, új eszközöket, új módszereket alkalmaz, és a tanulókat is bevonja a közös tervezésbe. Ez a sokoldalú, többszintű értékelés, amelynek a tanulók is tevékeny szereplői, kiküszöbölheti a szubjektív elemeket, általa reálisabbá válhat a minősítés. "A kooperatív tanulás értékelési rendszerében ugyanúgy kell szerepelnie az egyéni értékelésnek, mint a hagyományos oktatásban, de a teljesítmények értékelése a csoportos munka figyelembevételével történik és beleszámít a kooperatív készségszint is. Ily módon az ismeretek tudásán kívül több faktorral mérhetjük a tanulói intelligenciát, személyiséget." (Csirmaz, 1996.) Példák a visszacsatoláshoz, a fejlesztő értékelés alkalmazásához.
3. A fejlesztő értékelés megnyilvánulási formái a kooperatív tanulási folyamatban
A kooperatív tanulás alkalmazása során feltehetjük a kérdést, hogy egyéni vagy csoportos legyen az értékelés? Mivel két egyforma gyerek nincs és ebből kifolyólag homogén összetételű csoport sem, ezért fontos, hogy a tanulók teljesítményét egy individuális rendszerben értékeljük. Vagyis a csoporttagok ismeret és készségszintjét nem egymáshoz viszonyítva határozzuk meg, hanem a korábbi individuális teljesítményhez viszonyítva, az „önmagához" mért fejlődését vegyük figyelembe. Így minden tanulónak esélye van a jó eredmény elérésére, ha erőfeszítéseket tesz érte. Ez a gyengébb tanulók számára is kihívást jelent a hibátlan feladatmegoldás elérésére. Ezzel kizárjuk a túl magas, vagy túl alacsony követelményeket. Elméleti szempontból alapvető az egyéni és a kollektív teljesítmény megkülönböztetése. Ha az értékelés csak az összteljesítménnyel számol, akkor az egyén teljesítménye nem lesz kellőképpen visszajelezve. Hiba, ha csak a jó együttműködés vagy csak a közös beszámolók eredményeit tartjuk számon, mivel a csoport együttes teljesítménye lehet jó vagy rossz, de az egyes tanulók sikeres tevékenységének csak a közös munka során szerzett új ismereteket és képességeik fejlődését tarthatjuk. Az egyéni teljesítményekre és az egyén közös munkában való részvételére csak akkor kaphatunk teljesebb képet, ha belepillantunk a megoldási folyamatokba és megismerjük az egyének gondolatmenetét. Vagyis megismerjük a verbális információcsere folyamatokat. A kooperatív tanulás folyamatában a fejlesztő értékelésnek kell túlsúlyban lenni, de természetesen itt is szükség van a témakörök lezárása után az összegző, minősítő értékelésre is.
4. A fejlesztő értékelés kifejezési formái
A nevelői és tanulói értékelés kifejezési formái szerint lehetnek: a.) Metakommunikatív megnyilvánulások: mimika, gesztus, tekintet, testbeszéd. - A kisiskolásoknál domináló a nevelői minta, ők még érzékenyek a metakommunikációra, ezeken keresztül tanulnak érzelmi viszonyulásokat, attitűdöket, értékeket, viselkedésmintákat, szociális szerepeket.; b.) szóbeli értékelés - fontos, hogy állandó és őszinte legyen; c.). Írásbeli értékelés, amely lehet: pontozás, jutalom, szöveges. - A kooperatív tanulás folyamatában az írásbeli értékelés a legcélravezetőbb formája, a szöveges értékelés. Az alternatív iskolák jelentős részében ezt a formát alkalmazzák. Előnye, hogy ha a gyerek elolvassa, érzi, hogy valaki figyel rá, sokat foglalkozott vele, tudja azt is, hogy jól vagy rosszul indult, jól fejlődik, és miben kell javulnia. A rossz jeggyel ellentétben, amely a maga szótlanságával kudarcot jelent, a szöveges értékelés jobban tudatosít, és elhatározásra késztet.
5. A fejlesztő értékelés irányultsága
Az értékelés irányultsága szempontjából megkülönböztetünk: a.) Nevelői értékelést, amely lehet: egyéni, páros, kiscsoportos, osztályértékelés. A pedagógus értékelési rendszere akkor működik jól, ha azzal a tanítványai azonosulnak és elfogadják az értékelés kritériumait. Ezért a kritériumokat, elvárásokat mindig pontosan meg kell fogalmazni. Ügyelni kell arra, hogy az értékelés szubjektivitástól mentes legyen. A reális értékelés kialakításában igen fontos szerepe van a nevelő önkritikájának, önismeretének, tudásának, képességeinek, attitűdjének, nevelési stílusának. Az önkritika és önismeret segíti a pozitív értékelési eljárások kialakítását, amelyek a tolerancia és empátia jegyében realizálódnak. Tehát az értékelési rendszer egyik fontos eleme a tanító-tanár személyisége. b.) Tanulói értékelést, amely lehet önértékelés, saját párnak vagy kiscsoportnak az értékelése, más csoportok értékelése. A vizsgálatok kimutatták (Johson & Johnson 1989.), hogy a tanulók pozitív és reális önértékelése jobban fejlődik együttműködés során, mint versenyhelyzetben, mivel a társaiktól megerősítést kapnak, hogy valóban tehetségesek, ügyesek és tisztában vannak azzal, hogy ők is hozzájárultak önmaguk és a csoport sikeréhez.
6. A fejlesztő értékelés nyilvánossága
A fejlesztő értékelés a nyilvánosság szempontjából történhet: a.) A kiscsoportok tagjai folyamatosan reflektálnak egymás munkájára; b.) A pedagógus értékeli az adott csoport munkáját, de csak a tagok hallják; c.) A pedagógus értékeli az egyének munkáját, de csak a tagok hallják; d.) A gyermekek osztály előtt értékelik önmaguk és társaik munkáját.; A tanár az osztály előtt értékel. Az értékelés tartalma kiterjed a teljesítményre és a szociális kompetenciákra is. Köztudott, hogy a hagyományos oktatásban az értékelés az osztály előtt zajlik, akár pozitív, akár negatív. Ez egyes tanulóknak előnyére, másoknak hátrányára válik, egyeseket motivál, mert sikeresek, másokat a kudarc, az egyéni elmarasztalás gátlásossá tesz és negatívan hat további munkájukra. A kooperatív csoportmunkában az egyének dicsérete nem mindig előnyös, mert a csoportokon belül féltékenységet eredményezhet, a szidás, a nyilvános bírálat pedig kiközösíthet. Ezért fontos és ajánlott, hogy az értékelés az első két színtér keretében ne legyen nyilvános, csak az egyének, vagy a csoport hallja. Ez az intimitás erősíti a csoporton belüli és a tanár iránti bizalmat, és hozzájárul a kapcsolatok erősítéséhez, a bizalom légkörének megteremtéséhez, amely növeli a folyamat eredményességét. A bizalom az együttműködésben azon az elváráson alapul, hogy a tagok nem fognak olyat tenni, amelyből a csoportnak, vagy az egyéneknek hátránya lesz. Az egymással együttműködő tanulók meg vannak győződve a csoporttársaik becsületességéről, helytállásáról, szándékaik helyességéről, segítőkészségéről és arról, hogy minden helyzetben számíthatnak egymásra, bízhatnak egymásban. A kialakult bizalom növeli: az együttműködés iránti vonzalmat; az interakciók számát, a kommunikációs háló sűrűbb lesz; növekszik a tolerancia, befogadás, elfogadás hajlandósága; erősödik az egyén és a csoport közötti kapcsolat, identitás; csökken a kockázat, időráfordítás, a befektetett energia a tanulásban; a szabályok, a pozitív erkölcsi értékek belsővé tétele fokozódik; az egyének pszichikai megerősítést kapnak, ezáltal motiváltabbak lesznek; erősödnek a megbízhatóság komponensei; egymás iránti jóindulat, a másik érdekeinek figyelembevétele, egymás munkájának megbecsülése. Ellentéte a bizalomhiány, amely alacsony szintű kooperativitást, hosszú munkaidőt, jó ötletek elvetését, elszigetelődést, az egyének külső csoportra támaszkodását vonja maga után. Értékelő lapok.
1. A fejlesztő értékelés feltételei, elemei
A fejlesztő értékelés feltételeinek betartása elősegíti a hatékony működtetését és a tanulók eredményesebb fejlődését. a.) Az interakciót és az értékelési eszközök használatát elősegítő környezet, stratégia, struktúra kialakítása. Olyan osztálytermi légkör kialakítása, amelyben a diákok biztonságban érzik magukat.(Lásd: kooperatív tanulás- inklúziv környezet) b.) A tanulási célok tudatosítása, haladási terv készítése, a megvalósítás nyomon követése, amely sokkal átláthatóbbá teszi a tanulási folyamatot. A pedagógus segítséget nyújt ahhoz, hogy a tanulók maguk is nyomon tudják követni saját fejlődésüket, és egyre nagyobb önbizalomra tegyenek szert. c.) Változatos (kooperatív) módszerek alkalmazása a tanulók eltérő igényeinek figyelembevételével. A pedagógus differenciáltan segítheti az új fogalmak és gondolatok elsajátítását olyan módszerekkel, melyek kapcsolatba hozzák azokat a korábbi ismeretekkel. d.) A tanulói teljesítményről adott visszajelzés és a felismert igényekhez való alkalmazkodás a tanítás - tanulásban. (Lásd: visszacsatolás/visszajelzés) e.) A tanulók haladásának, teljesítményének változatos értékelése. Az ilyen változatos értékelések arról is tájékoztatást adnak, hogy a gyerekek mennyire képesek új szituációkban alkalmazni a tanultakat - ami a tanulás tanulása szempontjából fontos, - valamint arról, hogy a tanulók ismeretei hogyan javíthatók ki, vagy mélyíthetők el. Ezek a változatos értékelések tartalmazhatnak teszteket és a minősítő értékelés egyéb formáit is, amennyiben ezeket a tanulás további menetének kialakítására használják fel. f.) A tanulók aktív részvétele a tanulási folyamatban. A fejlesztő értékelés célja végső soron az, hogy irányt mutasson a tanulás megtanulásához szükséges egyéni készségek kialakításához. A tanuló elsajátítja a tanulás nyelvét, eszközrendszerét, és nagyobb lesz a valószínűsége annak, hogy e készségeket a mindennapi életben is alkalmazni fogja. Kialakul a képessége arra, hogy válaszokat keressen, vagy stratégiákat dolgozzon ki, a megoldandó problémákra. Más szóval: saját tanulása „szabályozására" lesz képes.
2. A fejlesztő értékelés színterei a kooperatív tanulás folyamatában
„A fejlesztő (kiscsoportos) értékelés több lépcsőben történik, többszintű. Legfőbb sajátossága, hogy működteti az önellenőrzést, önértékelést és egymás munkájának az értékelését a tanári értékelés mellett.„(Orbán, 1989.) A rendszerben szerepet játszó legfontosabb színterek, ahol a tanuló értékelése történik: a nevelő és tanuló között, a tanuló és tanuló között, a tanuló és szülő között, a szülő és szülő között, a nevelő és nevelő között. Ebben az értékelési folyamatban a tanuló - család - iskola hármas egysége érvényesül, és elsődleges szerepe a pedagógus és tanuló kapcsolatának van. Mindenki tanulhat a folyamatban: a tanuló megtanulja saját tanulási folyamatát megszervezni, és irányítani, a munkájáról reflektálni, megtanulja az önértékelést és társértékelést, önmotivációt a tanulásra.; A tanár megtanul együttműködni tanítványaival, és a megfelelő módszerekkel a tanulói teljesítményekhez igazodva irányítani a kooperatív tanulási folyamatot.; A szülő megtanul együttműködni gyermekével, a pedagógussal, az intézménnyel. A pedagógusnak a tanulóról alkotott értékelése befolyásolja a többi kapcsolatrendszert is.
a.). A tanulási folyamat első színtere a kiscsoport, itt történik minden didaktikai lépcső: az ismeretszerzés, alkalmazás, rendszerezés, rögzítés, ellenőrzés és értékelés is a gyerekek által. A csoportban elhangzó megjegyzés már a kimondás pillanatában válasz, visszajelzés, és értékelés is egyben. A csoport biztonságot nyújtó, kedvező interperszonális légköre, a kapcsolatok kiegyensúlyozottsága lehetővé teszi a gátlás- és félelemmentes megnyilvánulásokat. Ebben a helyzetben minden interakció, értékelés, elemzés mély és tartós hatású.
b.). A második színtér: az értékelést-ellenőrzést a pedagógus végzi. Fölméri a csoportokon belül az egyéni előrehaladás ütemét, a csoporton belül ellenőriz és értékel, amit a másik csoportban nem hallanak. A gyerekek számára ez biztonságosabb, így megnyílnak, őszintébbé válnak. És még lehetőségük van a javításra. Az értékelésnek ez az intimitása a kapcsolatok stabilitásában mutatkozik meg, és hozzájárul az osztályokban a bizalom légkörének megteremtéséhez, mindez növeli a folyamat eredményességét.
c.). Harmadik színtér: az értékelés harmadik lépcsője, amikor a csoportok tagjai önmaguk, majd egymás teljesítményét véleményezik, hogy ők hogyan látták, ki milyen mértékben járult hozzá a csoport sikeréhez. Ez az után történik, amikor a gyerekek (csoportok) már az osztály előtt szerepeltek. A szociális egymásrautaltság fontos szerepet tölt be az önértékelés és a vele szorosan összefüggő önelfogadásban. Mire épül az önelfogadás? Az önelfogadás folyamata: - Társaim elfogadnak és szeretnek; - A kölcsönös siker belsővé tétele; - Kedvező önértékelés a társakkal való összehasonlításban.
d.). Negyedik színtér: az értékelés negyedik és egyben befejező lépcsője, amikor a tanár értékeli az egész osztály, a csoportok és egyének munkáját a céloknak, követelményeknek, szempontoknak megfelelően. Lényeges, hogy az értékelés mindig pozitív, motiváló hatású legyen minden véleményformálás és a hibák megállapítása. Elsősorban a pozitívumokat emeljük ki, és főként javasoljunk. Lényeges az is, hogy az értékelés sokoldalú, mindent átfogó legyen. A sokoldalú értékelés megvalósítása minden esetben a tanulók számára kiadott értékelési szempontok alapján történjen. Ezeket mindig az aktuális követelmény és ismeretanyag határozza meg, és külön értékeljük a tárgyi tudást és a társas képességeket. A tárgyi tudást az ismeret szintjei és a fejlődési sajátosságok határozzák meg. A társas képességek értékelési eredményei tartalmazzák a tanulók neveltségi szintjét, társas kapcsolatteremtő és együttműködési képességeit, a csoport fejlettségi szintjét, a közösen és a pedagógus által felállított szabályok és törvények figyelembe vételével. Fontos, hogy a tanulók tudatában legyenek az értékelés szempontjainak, amelyet mindig a feladatok kiadásakor kell ismertetni, láthatóvá tenni. Fontos, hogy csoportmunkára nem adunk jegyeket, mivel a csoportprojektekre, adott csoportjegyek sértődöttséghez vezetnek, és nem is igazságosak, mivel előfordulhat, hogy egy diák végzi a munka java részét, és a többi tanuló is megkapja a jegyet. A fejlesztő értékelés hatékonysága abban van, hogy a tanuló motivált lesz, tervezni tud, reális énképet alakít ki és fejlődik az aktív tanulása. Az értékelési folyamatban a pedagógus szerepe megváltozik, új eszközöket, új módszereket alkalmaz, és a tanulókat is bevonja a közös tervezésbe. Ez a sokoldalú, többszintű értékelés, amelynek a tanulók is tevékeny szereplői, kiküszöbölheti a szubjektív elemeket, általa reálisabbá válhat a minősítés. "A kooperatív tanulás értékelési rendszerében ugyanúgy kell szerepelnie az egyéni értékelésnek, mint a hagyományos oktatásban, de a teljesítmények értékelése a csoportos munka figyelembevételével történik és beleszámít a kooperatív készségszint is. Ily módon az ismeretek tudásán kívül több faktorral mérhetjük a tanulói intelligenciát, személyiséget." (Csirmaz, 1996.) Példák a visszacsatoláshoz, a fejlesztő értékelés alkalmazásához.
3. A fejlesztő értékelés megnyilvánulási formái a kooperatív tanulási folyamatban
A kooperatív tanulás alkalmazása során feltehetjük a kérdést, hogy egyéni vagy csoportos legyen az értékelés? Mivel két egyforma gyerek nincs és ebből kifolyólag homogén összetételű csoport sem, ezért fontos, hogy a tanulók teljesítményét egy individuális rendszerben értékeljük. Vagyis a csoporttagok ismeret és készségszintjét nem egymáshoz viszonyítva határozzuk meg, hanem a korábbi individuális teljesítményhez viszonyítva, az „önmagához" mért fejlődését vegyük figyelembe. Így minden tanulónak esélye van a jó eredmény elérésére, ha erőfeszítéseket tesz érte. Ez a gyengébb tanulók számára is kihívást jelent a hibátlan feladatmegoldás elérésére. Ezzel kizárjuk a túl magas, vagy túl alacsony követelményeket. Elméleti szempontból alapvető az egyéni és a kollektív teljesítmény megkülönböztetése. Ha az értékelés csak az összteljesítménnyel számol, akkor az egyén teljesítménye nem lesz kellőképpen visszajelezve. Hiba, ha csak a jó együttműködés vagy csak a közös beszámolók eredményeit tartjuk számon, mivel a csoport együttes teljesítménye lehet jó vagy rossz, de az egyes tanulók sikeres tevékenységének csak a közös munka során szerzett új ismereteket és képességeik fejlődését tarthatjuk. Az egyéni teljesítményekre és az egyén közös munkában való részvételére csak akkor kaphatunk teljesebb képet, ha belepillantunk a megoldási folyamatokba és megismerjük az egyének gondolatmenetét. Vagyis megismerjük a verbális információcsere folyamatokat. A kooperatív tanulás folyamatában a fejlesztő értékelésnek kell túlsúlyban lenni, de természetesen itt is szükség van a témakörök lezárása után az összegző, minősítő értékelésre is.
4. A fejlesztő értékelés kifejezési formái
A nevelői és tanulói értékelés kifejezési formái szerint lehetnek: a.) Metakommunikatív megnyilvánulások: mimika, gesztus, tekintet, testbeszéd. - A kisiskolásoknál domináló a nevelői minta, ők még érzékenyek a metakommunikációra, ezeken keresztül tanulnak érzelmi viszonyulásokat, attitűdöket, értékeket, viselkedésmintákat, szociális szerepeket.; b.) szóbeli értékelés - fontos, hogy állandó és őszinte legyen; c.). Írásbeli értékelés, amely lehet: pontozás, jutalom, szöveges. - A kooperatív tanulás folyamatában az írásbeli értékelés a legcélravezetőbb formája, a szöveges értékelés. Az alternatív iskolák jelentős részében ezt a formát alkalmazzák. Előnye, hogy ha a gyerek elolvassa, érzi, hogy valaki figyel rá, sokat foglalkozott vele, tudja azt is, hogy jól vagy rosszul indult, jól fejlődik, és miben kell javulnia. A rossz jeggyel ellentétben, amely a maga szótlanságával kudarcot jelent, a szöveges értékelés jobban tudatosít, és elhatározásra késztet.
5. A fejlesztő értékelés irányultsága
Az értékelés irányultsága szempontjából megkülönböztetünk: a.) Nevelői értékelést, amely lehet: egyéni, páros, kiscsoportos, osztályértékelés. A pedagógus értékelési rendszere akkor működik jól, ha azzal a tanítványai azonosulnak és elfogadják az értékelés kritériumait. Ezért a kritériumokat, elvárásokat mindig pontosan meg kell fogalmazni. Ügyelni kell arra, hogy az értékelés szubjektivitástól mentes legyen. A reális értékelés kialakításában igen fontos szerepe van a nevelő önkritikájának, önismeretének, tudásának, képességeinek, attitűdjének, nevelési stílusának. Az önkritika és önismeret segíti a pozitív értékelési eljárások kialakítását, amelyek a tolerancia és empátia jegyében realizálódnak. Tehát az értékelési rendszer egyik fontos eleme a tanító-tanár személyisége. b.) Tanulói értékelést, amely lehet önértékelés, saját párnak vagy kiscsoportnak az értékelése, más csoportok értékelése. A vizsgálatok kimutatták (Johson & Johnson 1989.), hogy a tanulók pozitív és reális önértékelése jobban fejlődik együttműködés során, mint versenyhelyzetben, mivel a társaiktól megerősítést kapnak, hogy valóban tehetségesek, ügyesek és tisztában vannak azzal, hogy ők is hozzájárultak önmaguk és a csoport sikeréhez.
6. A fejlesztő értékelés nyilvánossága
A fejlesztő értékelés a nyilvánosság szempontjából történhet: a.) A kiscsoportok tagjai folyamatosan reflektálnak egymás munkájára; b.) A pedagógus értékeli az adott csoport munkáját, de csak a tagok hallják; c.) A pedagógus értékeli az egyének munkáját, de csak a tagok hallják; d.) A gyermekek osztály előtt értékelik önmaguk és társaik munkáját.; A tanár az osztály előtt értékel. Az értékelés tartalma kiterjed a teljesítményre és a szociális kompetenciákra is. Köztudott, hogy a hagyományos oktatásban az értékelés az osztály előtt zajlik, akár pozitív, akár negatív. Ez egyes tanulóknak előnyére, másoknak hátrányára válik, egyeseket motivál, mert sikeresek, másokat a kudarc, az egyéni elmarasztalás gátlásossá tesz és negatívan hat további munkájukra. A kooperatív csoportmunkában az egyének dicsérete nem mindig előnyös, mert a csoportokon belül féltékenységet eredményezhet, a szidás, a nyilvános bírálat pedig kiközösíthet. Ezért fontos és ajánlott, hogy az értékelés az első két színtér keretében ne legyen nyilvános, csak az egyének, vagy a csoport hallja. Ez az intimitás erősíti a csoporton belüli és a tanár iránti bizalmat, és hozzájárul a kapcsolatok erősítéséhez, a bizalom légkörének megteremtéséhez, amely növeli a folyamat eredményességét. A bizalom az együttműködésben azon az elváráson alapul, hogy a tagok nem fognak olyat tenni, amelyből a csoportnak, vagy az egyéneknek hátránya lesz. Az egymással együttműködő tanulók meg vannak győződve a csoporttársaik becsületességéről, helytállásáról, szándékaik helyességéről, segítőkészségéről és arról, hogy minden helyzetben számíthatnak egymásra, bízhatnak egymásban. A kialakult bizalom növeli: az együttműködés iránti vonzalmat; az interakciók számát, a kommunikációs háló sűrűbb lesz; növekszik a tolerancia, befogadás, elfogadás hajlandósága; erősödik az egyén és a csoport közötti kapcsolat, identitás; csökken a kockázat, időráfordítás, a befektetett energia a tanulásban; a szabályok, a pozitív erkölcsi értékek belsővé tétele fokozódik; az egyének pszichikai megerősítést kapnak, ezáltal motiváltabbak lesznek; erősödnek a megbízhatóság komponensei; egymás iránti jóindulat, a másik érdekeinek figyelembevétele, egymás munkájának megbecsülése. Ellentéte a bizalomhiány, amely alacsony szintű kooperativitást, hosszú munkaidőt, jó ötletek elvetését, elszigetelődést, az egyének külső csoportra támaszkodását vonja maga után. Értékelő lapok.