A kooperatív csoportok irányítása más készségeket, kompetenciákat igényel a pedagógusoktól, mint a frontális oktatás, hisz más a diák-diák és tanár- diák kapcsolat. Ebből következik az, hogy a kooperatív tanulásra tervezett osztály vezetése sokban különbözik a hagyományos osztály vezetésétől. Ugyanakkor a kísérletek igazolták azt, hogy a kooperatív tanulást alkalmazó nevelők tanulásirányítási problémái lényegesen csökkentek. Ennek okai, hogy jobban alkalmazkodik a diákok szükségleteihez, akik igénylik a szereplést, az állandó részvételt, és ebből kifolyólag aktívak, könnyebben motiválhatóak, mint a hagyományos szervezésben tanuló diákok. Itt a tanár keveset beszél, a rendelkezésre álló időt a tanulók tanulása, egymás közötti interakciója, egymás tanítása, prezentációja tölti ki. Fontos kérdés az, hogy hogyan lehet biztosítani, irányítani a fegyelmezett munkavégzést, és milyen szabályozási eszközöket kell alkalmazni.

A szabályozás legfontosabb eszközei a kooperatív tanulási folyamatban: tudatosítás, megfelelő ülésrend, jó szervezés, szabályok megfogalmazása, csöndjelek, megfelelő utasítások, rendszeres értékelés, jutalmazások, elismerések, szerepek, időkitöltők alkalmazása. Amennyiben úgy döntünk, hogy a kooperatív tanulási formát választjuk  oktató-nevelőmunkánk hatékonyabbá tételére, első teendőnk megértetni a tanulókkal, hogy mit értünk kooperatív tanulás alatt, mit jelent az együttműködés, melyek a szabályai, alapelvei. A tanulókban tudatosítani kell, hogy a kooperáció többet jelent, mint együtt ülni, megbeszélni a feladatot. A gyerekeknek tudniuk kell, hogy mit kell tenni ezen a kicsit más órán, hogy mi a célunk ezzel. Őket is be kell avatnunk azokba a folyamatokba, amelyeknek alávetjük őket, hiszen így tanulhatják meg igazán, mit is jelent tanulni, tanítani, együttműködni a társakkal, a tanárral. A kooperatív tanulásszervezéssel a pedagógusok végső célja, hogy a diákok tanuljanak tanulni. Érdeklődéssel, kíváncsisággal, kreatívan forduljanak az új dolgok felé, készen a befogadásukra, megértésükre, elsajátításukra. A kooperatív tanulási folyamat működtetéséhez elkerülhetetlen a tanár alapos előzetes szervező munkája. Fontos, hogy a tanár jól felkészült legyen. Előre dolgozza ki a munkamenet tervét, hogy a tanulók számára világos legyen.  Az ülésrend kialakításánál fontos szempont, hogy mindenki jól lássa a táblát, társait. Az eszközök könnyen elérhetőek legyenek mindenki számára. A feladatok legyenek érthetőek és mindenki számára hozzáférhetőek. Időnyerés érdekében alkalmazhat szimultán (egyidejű) feladat és eszközkiosztást, beszámolást. A céloknak, feladatoknak megfelelően a tanár adjon szerepeket a tanulóknak, mivel a szerepek mindig segítik a közös munkát és az idő jobb felhasználását. A munka során előfordulhat, hogy egyes csoportok, tanulók előbb befejezik a feladat megoldását, ekkor a fegyelem érdekében időkitöltő feladatot adhatunk, amelynek alkalmazkodni kell a foglalkozás tartalmához, módszerekhez. Ezek megerősíthetik a tanultakat, vagy akár tehetséggondozásra is alkalmazhatók lehetnek. Ezek legyenek rövidek, érdekesek, könnyen ellenőrizhetőek. Írhatjuk a táblára, tehetjük borítékba, dobozba, vagy akár szóban is elmondhatjuk. Fontos az is, hogy a tanár az utasításokat mindig érthetően mondja el, legyen kevés, egyértelmű és mindig kérdezzen vissza, hogy megértették-e a tanulók. A kooperatív tanulásnak állandó „kísérője" kell, hogy legyen a fejlesztő értékelés. Így a gyerekek társaiktól és a tanártól is kapnak visszajelzést a munkájukról, illetve nekik maguknak is kell értékelni önmagukat és társaikat. Ezáltal nem csak ítélőképességük, kritikai érzékük fejlődik, hanem toleránsabbak, elfogadóbbak, empatikusabbak is lesznek. Természetesen ez csak akkor valósul meg, ha a kooperatív módszerek beépülnek a mindennapi tanítási- tanulási gyakorlatba. A szabályozás nagyon fontos eszköze a közösen megfogalmazott szabálycsoport, amelyeket a gyerekek maguk fogalmazzák meg, mivel így jobban be is tudják tartani. A tanárnak állandóan figyelni kell a csoportok és egyének munkáját, fejlődését, ezekről feljegyzéseket kell készíteni, majd kielemezni, és az eredményekre alapozva kell tervezni a további munkát. A munkát segíthetik a megfigyelési űrlapok, ellenőrző tesztlapok. Ennek szempontjai lehetnek: helyes magatartásformák, célszerű ötletek, érzések, aktivitás, figyelem, figyelmesség, segítőkészség, kapcsolatteremtő képesség, önértékelés, légkör, stb. Céljuk, hogy lehetővé tegyék a személyes reflexiót, sőt a csoport reflexióját és véleménycseréjét. Néhány fontos javaslat a kooperatív tanulási folyamat szabályozásához.

Hogyan alkalmazzuk sikeresen a kooperatív tanulást?

1. Soha ne adjunk a csoportnak jegyet!
2. Értesítsük a szülőket az elveinkről, mielőtt megváltoztatjuk a módszereinket!
3. Ne feltételezzünk szociális készségeket a diákoktól, gondosan tervezzük meg ezek elsajátítását!
4. Ne engedjük meg hogy, a beszélgetés hangereje és módja meghaladja a vezetési módszereinket!
5. Érjük el, hogy diákjaink együtt akarjanak dolgozni (a csapatépítés, osztályépítés során) mielőtt nehéz feladatok felé tereljük őket!
6. Kezdjünk jól strukturált és rövid kooperatív módszerekkel és egyszerűbb feladatokkal, lassan haladjunk a kevésbé szervezett, hosszabb projektek felé!
7. Haladjunk a saját és diákjaink tempójában!
8. Először tanuljuk meg jól az egyik új stratégiát, mielőtt alkalmaznánk a másikat!
9. Ha készen állunk a nehezebb feladatokra, kezdjünk olyanokkal, amelyek még a legalacsonyabban teljesítő diák számára is megoldhatóak!
10. Ne engedjük meg a negatív kapcsolatok kialakulását, amíg a tanulóknak az akaratuk és a készségük is megvan a közös munkához!