A szituáció: Hamlet Derridát idézi

1997 márciusában mutatták be a Nanterre-i Amandiers Színházban Jean-Pierre Vincent Karl Marx Théâtre inédit című darabját, mely William Shakespeare, Jacques Derrida, Karl Marx, Bernard Chartreux szövegei alapján készült. „Minden Jacques Derrida Marx kísértetei című könyvének olvasásával kezdődött”^[166], állítja Jean-Pierre Vincent, aki minden jel szerint jó scholar-nak bizonyult. A Derrida által megidézett Marx, Hamlet, Kísértet hármas viszonytól elbűvölten, egy dramaturgiai fogással megteremtette a színrevitel lehetőségét: „Hamlet és Marx kísértete közti viszony abban a pillanatban vált színrevihetővé, amikor megfordítottuk ezt a viszonyt: könyvében Derrida idézi Hamletet, a mi előadásunkban Hamlet idézi Derridát.”(MJ, 70)

Derridát meglepte a színrevitel ötlete és bevallása szerint el sem tudta képzelni, hogy a rendező mit fog kezdeni szövegével. „Igencsak megdöbbentem - írja Derrida - amikor a szövegkönyv végső változatát elolvastam. De azonnal azt gondoltam, hogy a Karl Marx Théâtre inédit Vincent részéről erős és merész gesztus, egy színházi és politikai kezdeményezés, lehetőség, de ugyanakkor szükségszerűség ..., ‘jó időszerűtlenség’, az az időszerűtlenség, amire szükség van, amire szüksége van a színháznak és a politikának is ... „(MJ, 61)

Az 1997. március 15-én tartott előadást megelőző beszélgetésben Derrida maga is színre lép - nyilvános fórumon nyilvánosan improvizál. A tét a színház. A színház mint nyilvános tér, a színház mint kihívás, a színház mint esemény. Nyilvános térként a színház a társadalomhoz és a politikához való viszonyának újragondolását sürgeti. Politikai és színházi kihívásként a politikai és a színházi tér kereszteződésében álló reprezentáció fogalmát célozza. Eseményként, térből, időből, önmagunkból „kizökkentve”, a „színház által vagy mint színház” akarja a „jelent”, „diszkróniájában”, „térességében” arra bírni, hogy „történjen már vele valami” [... faire arriver quelque chose au présent...] (MJ, 22). Jean-Pierre Vincent a Karl Marx Théâtre inédit című előadással válaszol erre a kihívásra. Derrida pedig - akinek nem ez az első találkozása a színházzal, de ez az első alkalom, hogy nézőként szembesül az írott szöveg és a színjáték ontológiai különbségének szemmel látható és füllel hallható következményeivel - a színház kérdésének színre vitelével. Ez a színre vitel már elkezdődött, az első nyilvánossá tett szövegeiben nyomon követhető, nemcsak Platón, Rousseau, Artaud, Mallarmé, Genet, Sollers írásainak dekonstrukciójában, nemcsak a színházi bemutatók alkalmával írt szövegekben vagy a szóhasználatban, hanem a szövegírás aktusában is. A színház kérdése Derrida esetében az írás kérdése. Derrida színreviszi a színház írását és az írás színházát.