^[166] Jacques Derrida, Marc Guillaume, Jean-Pierre Vincent, Marx en jeu, Paris, Descartes and Cie, 1997. 69. További utalások a szövegben: MJ.

<<Vissza<<

^[167] Jacques Derrida, „A kegyetlenség színháza és a reprezentáció bezáródása”, Gondolat-Jel, 1994, I-II, 3-17. 3. ford. Farkas Anikó, Ivács Anna. További utalások a szövegben: RB.

<<Vissza<<

^[168] Jacques Derrida, Grammatológia, Budapest-Párizs, Magyar Műhely, Életünk, 1991. 42. ford. Molnár Miklós.

<<Vissza<<

^[169] Antonin Artaud, A könyörtelen színház, szerk . Vinkó József. Budapest, Gondolat, 1985. 31, 48, 98, 111, 145, 153, 184-185, ford. Betlen János. További utalások a szövegben: KSz.

<<Vissza<<

^[170] Jacques Derrida, L’écriture et la différence, Paris, Seuil, 1967. 7. Tellér Gyula fordítása.

<<Vissza<<

^[171] Jacques Derrida, „Kettős ülés”, A disszemináció (1972), Jelenkor, Pécs, 1998. 171-277. 178. További utalások a szövegben: D.

<<Vissza<<

^[172] Jacques Derrida, Grammatológia, Budapest, Életünk, Magyar Műhely, 1991. 106. ford. Molnár Miklós.

<<Vissza<<

^[173] Jacques Derrida, „La parole soufflé”, L’écriture et la différence, Paris, Seuil, 1967. 253-293. További utalások a szövegben: PS.

<<Vissza<<

^[174] Im. 96.

<<Vissza<<

^[175] Jacques Derrida, „Freud et la scène de l´écriture”, L´écriture et la différence, Paris: Seuil 1967, 293-340, 339.

<<Vissza<<

^[176] E kérdéshez lásd. Paule Thévenin, „La recherche d’un monde perdu”, Antonin Artaud, Dessins et portraits, Paris, Gallimard, 1986, 9-55. 27. valamint Jacques Derrida, „Forcener le subjectile”, uo. 55-107.

<<Vissza<<

^[177] Derrida jegyzete. „Ha újból tisztázni akarjuk a különbség fogalmát, akkor vissza kell vezetnünk a nem-különbséghez és a teljes jelenléthez. Ez súlyos következményekkel jár minden anti-hegelianizmusnak ellenálló kísérletre nézve. Úgy tűnik, csak úgy tudjuk elkerülni, ha a különbséget a lét jelenlétként való meghatározottságán kívül gondoljuk el, a jelenlét és a távollét alternatíváján kívül, és mindazon kívül, amit ezek uralnak, ha a különbséget mint az eredet tisztaságát gondoljuk el, azaz mint különséget ugyanannak a véges ökönómiájában.” (RB, 17)

<<Vissza<<

^[178] Jacques Derrida, „Forcener le subjectile”, id. mű. 55.

<<Vissza<<

^[179] Jacques Derrida, Grammatológia, 107.

<<Vissza<<

^[180] MALLARMÉ ÜREGE; MALLARMÉ ‘„KÖZÖTT-JE”; MALLARMÉ „KETTŐ KÖZÖTT”je vagy MALLARMÉ BARLANGJA, MALLARMÉ ‘TÉRKÖZE’, VÁLASZFALA, vagy KÉT ‘MALLARMÉ’ KÖZÖTT vagy MALLARMÉ KÖZEPÉN vagy ha az entre-ba az entrée-t is belehalljuk, akkor MALLARMÉ BELÉPÉSE, FELLÉPÉSE .... folytathatjuk a fordítás játékát.

<<Vissza<<