A maga is csaknem teljesen vak Anne Sullivan egészen kevés képzettségi háttérrel kezdett egy hétéves vak és siket kislánnyal, Helen Kellerrel foglalkozni. Sullivan kommunikációs kísérletei a lánnyal meglehetősen nehezen mentek, mivel a kislány az őt körülvevő világgal folyamatos érzelmi küzdelemben állt. Az első közös étkezésnél a következő történt:

Annie nem engedte meg Helennek, hogy a tányérjába nyúlkáljon és elvegye, amit csak akart, ahogyan azt a családjával már megszokta. A jelenet az akaratok ütközésének tesztjévé vált: a tányérba benyúlt egy kéz, amit a másik kéz finoman odébbtolt. A felháborodott család eközben elhagyta az ebédlőt. Annie bezárta az ajtót és folytatta a reggelije elfogyasztását, mialatt Helen sikítozva fetrengett a padlón, Annie székét ráncigálva. Fél órával később Helen körbejárta az asztalt, családját keresve, s felfedezte, hogy senki sincs ott, s ez zavarba ejtette. Végül leült és elkezdett reggelizni, csak a kezével. Annie adott neki egy kanalat, melyet rögtön a földhöz vágott, s a mérkőzés újrakezdődött (Lash, 1980., 50.o.)

Anne Sullivan érzékenyen reagált a kislány viselkedésére. Otthon erről így írt:
„A legnagyobb probléma az lesz, hogyan oldjam meg a fegyelmezését anélkül, hogy a lelkét összetörjem. Lassan fogok haladni és megpróbálom elnyerni a szeretetét."
Az első „csoda" két héttel később történt, jóval a szivattyúháznál lezajlott híres incidens előtt. Annie elvitte Helent egy, a család házának közelében lévő kis házikóba, ahol ketten élhettek, külön a családtól. Egy héttel később Helen személyiségében hirtelen változás állt be: a terápia működni kezdett! „Repes a szívem az örömtől ma reggel. Csoda történt: a két héttel ezelőtti kis vadócból szelíd gyermek lett!" (Lash, 1980, 54.o.)

Csupán két héttel ezután történt meg Helen nyelvi felfogóképességének első áttörése; onnantól fogva hihetetlen gyorsasággal fejlődött. A nyelv csodájának kulcsa az volt, hogy Anne Sullivan belelátott Helen Keller személyiségébe.

Az interperszonális intelligencia az egymástól való megkülönböztetés képességén alapul - elsősorban a hangulati, vérmérséklet-beli, motivációs-és szándékbeli ellentétek között. Fejlettebb formájában ez az intelligencia teszi lehetővé egy képzett felnőtt számára, hogy belelásson mások szándékaiba és vágyaiba, még akkor is, ha azokat elrejtik. Ez a készség a legkifinomultabb formában jelentkezik a vallási-és politikai vezetők, üzletkötők, tőzsdézők, tanárok, pszichológusok és szülők esetében. A Helen Keller-Anne Sullivan-történet azt bizonyítja, hogy az interperszonális intelligencia nem függ a nyelvtől. Az agykutatás az összes mutatója arra enged következtetni, hogy az elülső lebenyeknek elsődleges szerepük van az interperszonális tudásban. Ha ez a terület megsérül, akkor az jelentős személyiségbeli változásokat okoz, egy ilyen sérülés után az adott személy gyakran „nem ugyanaz" többé.

Az Alzheimer-betegség, amely az elmezavar egyik formája, különös kegyetlenséggel támadja meg a hátsó agyi területeket, s komoly károsodást okoz a térbeli, logikai és a nyelvi készségek területén. Ugyanakkor az Alzheimer-betegségben szenvedők általában jól ápoltak, szociálisan kompetensek és folyton bocsánatot kérnek az általuk elkövetett hibákért.
Ezzel szemben a Pick-betegség, mely az agykéreg elülső régióira ható különféle elmezavarok elegye, a szociális készségek hirtelen hanyatlását vonja maga után.

Az interperszonális intelligencia biológiai bizonyítéka további két kiegészítő tényezőt tartalmaz, melyek kizárólag az emberre jellemzőek. Az egyik tényező a főemlősök meghosszabbodott gyerekkora, ideértve az anyával való közeli kapcsolatot is. Azokban az esetekben, ahol az anya (vagy az őt helyettesítő személy) nincs jelen vagy elfoglalt, a gyermek normális interperszonális fejlődése komoly veszélybe kerül. A második tényező az ember esetében a szociális interakció relatív fontossága. A vadászat, a becserkészés és az állat leölése készségei kialakulásának a történelem előtti időkben sok ember részvétele és kooperációja volt a feltétele.
Ebből természetesen következik a mai ember szükséglete a csoportkohézióra, a vezetettségre, a szervezettségre és a szolidaritásra.