Amikor Yehudi Menuhin három éves volt, a szülei becsempészték a San Fransiscói zenekar koncertjeire. Louis Persinger hegedűjének hangja annyira rabul ejtette a fiatal gyermeket, hogy születésnapjára hegedűt, tanárának Louis Persingert kérte. Mindkettőt megkapta. Tíz éves korára, Menuhin egy nemzetközi művész lett (Menuhin, 1977).

A hegedűművész Yehudi Menuhin zenei intelligenciája már azelőtt megmutatkozott, mielőtt hegedűt érintett volna, vagy bármilyen zenei képzésben része lett volna. Erős reakciója a hegedű hangjára és gyors fejlődése arra enged következtetni, hogy valamilyen módon biológiailag fel volt készülve egy zeneközpontú életre. Menuhin a csodagyerekek között egy olyan példa, ami bizonyítja, hogy van kötelék a biológia és az adott intelligencia között. Más speciális emberek, mint az autista gyermekek, kik gyönyörűen tudnak játszani egy hangszeren, de képtelenek a kommunikáció más formáira, aláhúzzák a zenei intelligencia függetlenségét.

A bizonyítékok rövid vizsgálata arra utal, hogy a zenei intelligencia átmegy az intelligencia többi tesztjén is. Például: az agy néhány része fontos szerepet játszik a zene észlelésében és előállításában. Ezek a területek jellegzetesen a jobb agyféltekében helyezkednek el, habár a zenei készség elhelyezkedése nem olyan tisztán leírható, mint a természetes nyelvé. Habár az agyi sérülést következően felmerülő csökkenés a zenei készségekben nagyban függ a korábbi képzéstől és más személyes tulajdonságoktól, tisztán látható, hogy amusia vagyis szelektív hallás veszteség történik.

A zenének, úgy tűnik, fontos egyesítő szerepe volt a kőkorszaki (paleolitikus) társadalmakban. A madarak éneke adja a köteléket a fajok között. A különböző kultúrákból származó bizonyítékok alá támasztják azt az elképzelést, miszerint a zene univerzális képesség. A csecsemőkön végzett kutatások azt mutatják, hogy van egy fajta „nyers" a zene területén működő kalkulációs képesség a korai gyermekkorban. Végezetül, a zenei rendszereket egy elérhető és sokoldalú szimbólumrendszerrel lehet jelölni. Röviden, a zenei készségeket intelligenciaként elkönyvelő gondolatot, rengeteg forrásból származó bizonyíték támasztja alá. Annak ellenére, hogy a zenei képességet nem tartják tipikusan intellektuális képességnek, mint például a matematikát, megfelel a kritériumainknak. Definíció szerint megfontolást érdemel és az adatok fényében, bevonása az intelligenciák közé empirikusan igazolt.