Ratio Educationis, 1777

A 18. század második és a 19. század első felének oktatási rendszerét Magyarországon a két, az alsó- és középfokú oktatást átfogóan és egységesen szabályozó állami tanügyi rendelet, az 1777-es és az 1806-os Ratio Educationis szabta meg.136 A rendeletek kiadása mögött az húzódik meg, hogy az állam egyre nagyobb szerepet kívánt az oktatásban betölteni. Az első Ratio előszavában olvashatjuk, hogy „mindig fontos szerepet játszott a jó erkölcsű népek népe körében az ifjúság helyes nevelése és az egész oktatás irányítása, mert úgy látták: ez az országok szilárd alapja, ettől függ a közjólét."137

A Ratio kimondta, hogy az új közoktatási rendszer áldásait „az összes polgárok minden osztályára" ki kell terjeszteni. Alsó fokon az anyanyelven oktató népiskolákat 3 típusba sorolták, ezek voltak a falusi, mezővárosi és városi „nemzeti" iskolák, mindegyikben az ottani lakosság számára szükséges speciális tananyaggal. A tankerületek székhelyén mintaiskolákat létesítettek, amelyekben tanítóképzés is folyt. A középfokot az ötéves gimnázium jelentette, amely két tagozatra oszlott: egy hároméves un. grammatikai iskolára, erre épült a két felső - a poétikai és a retorikai - osztály. Ezekben matematikát is tanultak, továbbá természetrajzot, Magyarország történetét és földrajzát, németet vagy más hazai nyelvet. A cél, hogy a társadalom minél nagyobb köre számára váljon elérhetővé olyan tudás, amely „a jövőben számukra hasznos lehet."138

A katolikus iskolák számára ez a rendelkezés tette kötelezővé a magyar történelem tanítását, latin nyelven. Az 1777-ben kiadott rendelet a grammatikai iskolákban, az úgynevezett kisgimnáziumok második és harmadik osztályában írta elő a magyar történelem oktatását, majd a gimnáziumban a magyar történelem részletesebb megismerését követően a Habsburg Birodalom történetével foglalkoztak. Az úgynevezett filozófiai akadémiai fokozaton a hazai történelmet már nem csupán eseménytörténeti szempontból tárgyalták, hanem azok mérlegelése, illetve a források magyarázata és értékelése, továbbá segédtudományok oktatása is előkerült.139

A kisgimnáziumokban az „egyetemesen hasznos" tanulmányok közé került a történelem. A Ratio indoklása szerint ez az egyik legalkalmasabb tárgy a bevezetésben megfogalmazott célok elérésére.140 Történeti ismeretek megalapozásaként a bibliai történetekbe nyernek betekintést a diákok, és az ebben lévő cselekedetek tanulmányozása révén követendő erényeket, normákat közvetítenek számukra. A szent történeteket az első év tananyagának tervezték, ezért fokozott figyelmet kellett fordítani a szövegek kiválasztására. Ezen szövegekkel kapcsolatban az elvárás: rövid, egyszerű, és érthető, világos.141

Az 1777-es Ratio azt a kérdést feszegeti, hogy a kisgimnáziumok tanulóinak a történelmet milyen célból kell tanulnia, és ennek tükrében mely részével, mely szempontjaival kell találkoznia. Ez kiemelten fontos kérdés, hiszen „a történelem tanulmányozása nagyon is közhasznú - ezt senki sem tagadhatja. Mivel pedig itt az a feladat, hogy az ifjúság kiképzést nyerjen a leginkább hasznos ismeretekben, ezért ez a kitűnő eszköz sem rekeszthető ki közülük." A tervezetben az az álláspont kristályosodik ki, hogy az egyetemes történelem tanítása, amely az ókori államokkal (akár az ókori kelettel, akár a biblia szempontjai szerint a zsidósággal) kezdődött, túl nagy anyagot jelent a diákok számára, két év alatt nem lehet érdemben megtanítani. Ugyanakkor a Ratio abból a szempontból vizsgálja az egyetemes történelmet, hogy ennek tanítása mennyit tesz hozzá a kisgimnáziumból kijövő diákok életéhez, a későbbiekben betöltendő hivatását, munkáját mennyiben segíti, mennyire hasznos tudást közvetít ehhez. A tervezet egyértelmű konklúziója az, hogy kevéssé profitál a tág értelemben vett egyetemes történelemmel az iskolás gyermek („Ki remélhet eredményt, ha az emlékezetet a császárok, királyok és vezérek névjegyzéke tölti be? A fejlődésben lévő gyermekszámára inkább ártalmas ez az eljárás, mint hasznos, ezért kétségtelen, hogy sokkal több joggal kívánható félretétele, mint ajánlása").142 Mivel az itt végző diákok nem a tudományos életben helyezkednek el (nem ez a cél), ezért nem használják a későbbiekben a részletes ismereteket, viszont fontos lenne, hogy kellemes emlékeket és hasznos tapasztalatokat vigyen magával. Azaz olyan történelmi tananyag oktatására van szükség, amely egyrészt hasznos a diákok számára, másrészt annak tanulásában motivált. A megoldást egy ország intenzívebb vizsgálata, konkrétan a magyar történelem tanulmányozása jelenti („Annak érdekében, hogy a történelem tanulmányozásából biztos haszon és tényleges eredmény legyen remélhető, célravezetőbb, ha csupán egyetlen nemzet történetét emeli ki alapos, ám különféle kitérők nélküli feldolgozásra"). Ebben a tekintetben elég nyíltan fogalmaz a tervezet: „Megbocsáthatatlan vétek a magánügyek terén, ha valaki mások dolgával foglalkozik, közben a sajátját elhanyagolja."143 A hazai történelem tanításával motiváltabbá tett diákok effektívebb és intenzívebb módon sajátítják el a szükséges tananyagot, ezzel együtt az értelmi képzés mellett az erkölcsi felfogás is eredményesebben erősíthető.144

A tervezet természetesen fontosnak tartja, hogy a diákok megismerkedjenek a történelem általános fogalmával, a tudomány céljainak, hasznának ismertetésével, de ezt egyrészt nem kell túl részletesen tenni, másrészt nem szükséges, hogy ez határozza meg az argumentációt. A tervezet igen határozott véleményt fogalmaz meg a történelemtanítás céljaival kapcsolatban: már nem általános, morális példákat kell felvázolnia, hanem sokkal inkább olyan hasznos tudást adnia, amellyel - a morális szempontokat is megtartva természetesen - megfelelő állampolgárokat nevel.145

A magyar történelem tanításánál ugyanakkor fontos, hogy a téma kontextualizálva legyen. Egyrészt - ahol szükséges - kapcsolja a magyar történelmet a vele kapcsolatban lévő országokhoz, másrészt azokat az eseményeket, összefüggéseket is be kell mutatni, „amelyek az egyetemes történelemből rá vonatkoznak".146

A magyar történelem tanítása Szent Istvántól kezdve uralkodónként történik. Ezen, királyokhoz kötődő szerkezeti egységeken belül állandó tematikus részeket jelöl ki a Ratio:

Főtémák 1.) Az ország helyzete 2.) Királyok élettörténete 3.) Kiváló, jeles férfiak 4.) Az ország állapotát a király halála utáni időszakban bemutató összefoglalás
Altémák Vallás Államszervezet Belpolitika Nemzet erkölcsi képe Tudomány, kultúra Betelepült népek Teljes nemzetség Mint családfő Mint államfő Törvényei, rendeletei Országgyűlések Külpolitika A hit és a haza érdekében cselekvő személyek Tudományok, gazdaság fejlesztői Vallás Államszervezet Belpolitika Nemzet erkölcsi képe Tudomány, kultúra Szomszédos népekkel való viszony

Magyarország történelmét ebben a formában kell tanítani, a kisgimnázium második évében 1526-ig, harmadik osztályban pedig a „dicsőséges I. Ferdinánd császár és király uralkodásának kezdetével folytatva, majd az utána következő királyok során ugyanígy végighaladva a jelenlegi boldogító kormányzat ismertetésével érne véget Magyarország történelme."147

A gimnáziumokba átlépő tanulóktól így - többek között - a magyar történelem ismeretét várják el. A gimnáziumban két éven keresztül tanulnak történelmet a következő felosztásban:

Év/Félév Téma
I. év. I. félév A korábban tanult magyar történelem újratárgyalása és alapos tanulmányozása a kisgimnázium tankönyvéből, de annál bővebben; a fontosabb szerzőket, hazai történeti forrásokat megnevezve
I. év. II. félév Császári és királyi birodalom története. Cél: Birodalom egészének bemutatása, a Birodalomban élő más nemzetek megismerése
II. év. I. félév Császárok története I. Rudolffal kezdve napjainkig
II. év. II. félév Egyháztörténet (elsősorban a magyar katolikus egyház története) A tudományos élet kiemelkedő alakjai, tudós férfiak

A német-római császárok történetét, illetve a Habsburg Birodalom történetét szinkronikus táblák segítségével dolgozták fel, amiben Magyarország története kiemelten szerepelt.148

Mivel a királyi akadémiákon képezték ki többek között a tanárokat, nagyobb hangsúlyt kapott a tanításban az adatok megtanulása mellett az ok-okozati összefüggések átlátásának elsajátítása, a szintetizáló képesség fejlesztése. A Ratio részletesen szabályozta az akadémiákon előadandó történelmi tárgyú témákat is:149

Főtémák 1.) Magyar történelem 2.) Egyháztörténet 3.) Uralkodók története 4.) Örökös tartományok és a szomszédos területek története
Altémák, Módszerek, Szempontok Okozati összefüggések vizsgálata Elbeszélt események mérlegelése Események magyarázata, interpretálása Kritikai előadásmód Segédtudományok bevonása A magyarországi egyházak és tudós tagjainak története. Alaposabban, mint a gimnázium II. év. II. félévében, kiemelve a lehetséges forrásokat Császárok története I. Rudolftól napjainkig Örökös tartományok története Kiemelve a Habsburg Birodalom belügyeiben, struktúrájában bekövetkezett jelentősebb változásokat A gimnáziumi anyag részletesebb tárgyalása


Az akadémiák jogi szakán hangsúlyos szerepet kapott a történelem oktatása. Egyre nagyobb teret nyert a Magyarországon kívüli területek története, ami leginkább továbbra is az örökös tartományok és a szomszédos országok történetét jelentette, illetve olyanokét, amelyek valamilyen kapcsolatban álltak a Habsburg uralkodókkal, ilyenek:

A római pápák története; Franciaország története (Valois-ház uralkodásától, 1328-tól); Spanyolország története (Katolikus Ferdinánd uralkodásától, 1474-től); Anglia története (VII. Henriktől, 1486-tól); Dánia története (I. Keresztélytől, 1457-től); Svédország története (Gusztáv királytól, 1521-től); Nápoly története (Anjou Károlytól); Oroszország története (I. Pétertől).150

Ezek tanításához a tanterv Gottfried Achenwall munkáját ajánlja.151 Achenwall az egyetemi előadásait jelentette meg, elsősorban politikatörténeti szempontból.152 Nem csupán saját korának politikai berendezkedését vizsgálja, hanem elsősorban azt, hogyan fejlődött ki az európai államok szervezete, közigazgatása, jogszolgáltatása, illetve ennek okait, alapjait és összefüggéseit. Leírásait szigorú kronológiai rendben szerkesztette, a margón feltüntetve az évszámokat.153 Achenwall munkája alkalmas volt az összehasonlító elemzésekre, tendenciák felvázolására, ám a Ratio csupán annyit várt el, hogy a diákok a kötet alapján szinkronikus táblázatokat készítsenek (az első évben használták ezeket), illetve az ottani adatokat kössék össze Magyarország történetével.154 A második évben már egyetemes történelmet tanultak, kiegészítve földrajzzal. Az egyetemes történelem oktatására Gatterer és Achenwall munkáit használták.

136 Katona, I.1.1.6.
137 Mészáros, 1982. 17.
138 Mészáros, 1982. 19.
139 Katona, I.1.1.6.
140 Muszka, 1974. 8-9.
141 Mészáros, 1981. 93-94.
142 Mészáros, 1981. 95-96.
143 Mészáros, 1981. 96.
144 „Az értelmi képzés mellett az erkölcsi felfogás erősítése is célja a történelem iskolai oktatásának, s ez kisebb erőfeszítéssel érhető el, ha maga a módszer is megfelelő és vonzó a hazai történelem tanítása során; kétségtelen ugyanis, hogy az ismeretek, amelyeket érdeklődéssel sajátítottunk el és őriztünk meg, mély gyökeret eresztenek az értelemben, ha a magyarázat során gyakran emlékezetbe idézzük őket." Mészáros, 1981. 96.
145 Ezt a szempontot kevéssé emeli ki a szakirodalom, sokkal inkább hangsúlyozva a rendelkezés „haladással szembeni", „feudális" jellegét. Pedig a szöveg önmagáért beszél, részleteiben és egészében is. „Legyen bár az egyetemes történelem valóban az élet tanító mestere, nyújtsa bár az ifjúság számára az erények legszebb példáit: vajon emiatt tartandó fenn továbbra is oktatásának régi módja? " Mészáros, 1981. 95-96.
146 Mészáros, 1981. 96.
147 Mészáros, 1981. 97.
148 Mészáros, 1981. 120.
149 Mészáros, 1981. 139.
150 Mészáros, 1981. 150.
151 Geschichte der heutigen vornehmsten europäischen Staaten im Grundrisse. Göttingen, 1759. A Ratio Educationis latin címmel jelöli: Historia celebriorum hodie Europae Provinciarum adumbrata.
152 Achenwall, 1759. 2.
153 Achenwall, 1759. 3.
154 Mészáros, 1981. 150.

« Előző | Következő »