A határozók és a velük egyenértékű állandó szókapcsolatok a cselekvés, a történés módját, helyét, idejét jelölik meg.

1. A módhatározók

A módhatározóknak és a velük azonos értékű állandó szókapcsolatoknak két fajtája van: a tulajdonképpeni módhatározószók és a módosítószók.

a) tulajdonképpeni módhatározószók: pl. ásá-így, binyé-jól, în bobutyé-hiába, továbbá a melléknevekkel azonos alakú határozószók, pl. frumosz-szépen, însjét-lassan, halkan repé-gyorsan, ku grou-nehezen, táré-erősen, nagyon, gyirépt-valóban, és az "-estyé" képzővel alkotott származékszók, pl., băjisestyé-beásul, ruminyestyé-románul.

b) A módhatározók második csoportjába többnyire azok a szavak tartoznak, amelyeket a magyar nyelvtan módosítószóknak nevez. Ezek kifejezhetnek: mennyiséget dăsztul-elég, eleget, fartyé-nagyon, máj-még, mult-sok v. sokat, állítást vagy tagadást ( dá-igen, dábá-de, nu-nem), kétkedést patykă-talán megszorítást, kizárólagosságot, bizonyosságot. (tyár, numá-csak, ánume-tényleg, )

2. A helyhatározók

A helyhatározók és a velük egyenlő értékű állandó szókapcsolatok a cselekvés, a történés helyét jelölik.

A beás nyelvben a hol?, hová? kérdésekre felelő határozószók alakja megegyezik.

ákásză-otthon, itthon; áisj v. áisje-itt, ide; d-áisj, d-áisje-innen; ákulo-ott, oda; d-ákulo-onnan; áprapé-közel; dăpártyé-messze; înnentyé-előre; elöl; înnápoj-vissza; zsjosz-le, lent; szusz-fel, fent; áfáră-ki, kint; înlontru-be, bent; dînlontru-bentről; îndărăt-félre; dînkutro?- honnan?

3. Az időhatározók

Az időhatározók és a velük egyenlő értékű állandó szókapcsolatok a cselekvés, a történés idejét fejezik ki.

áku-most; álájtér v. álájtir-tegnapelőtt; ásztăz-ma; átunsj-akkor; jér-tegnap; mînyi-holnap; pojmînyi-holnapután; odátă-egyszer; uvig-mindig; nisj odátă-soha, egyszer sem; nisjkînd-soha; kînvá-egykor, régen; tot dă uná-egyre csak

Az elöljárószók

A beás nyelvben az esetragok szerepét egyre jobban az elöljárószók veszik át. A legtöbb elöljáró tárgyesettel áll.

A "ku" -val, -vel elöljárószó kivételével az elöljárók után a főnevek határozott értelem mellett sem kapnak feltétlenül határozottsági végződést. Pl.: " a házban" mondható így is: în kásză, în kászá.

Az elöljárószók lehetnek egyszerűek és összetettek.

a) Egyszerű elöljárószók

• în -ba, -be, -ban, -ben

Jo mă duk în iskulă. Megyek az iskolába.

Jo misz în uvodă. Az óvodában vagyok.

• dîn -ból, -ből

Joká vinyé dîn iskulă. Lajos jön az iskolából.

• lá - ba, -be, -ban, -ben, -hoz ,-hez, -höz, -nál, -nél, -ra, -re

Jél lá boltă lukră. Ő a boltban dolgozik.

Koká merzsjé lá masá. Jóska megy a nagymamához.

Sj-áj kăpătát lá pásty? Mit kaptál húsvétra?

• ku -val, -vel

Ku minyé-j kupilu. A gyerek velem van.

Ku minyé-j on kupil. Velem van egy gyerek.

• pă -on, -en, -ön, -ra, -re

Je o kăzut pă ubráz. Arcra esett.

On om sztrăjin merzsjé pă ulyică. Egy idegen ember megy az utcán.

• lîngă mellé, mellett

Lîngă tyiny-oj ságyé! Melléd ülök!

Szkanu-j lîngă másză. A szék az asztal mellett van.

• dăpă után, mögött, -ért

Sjinyé vinyé dăpă noj? Ki jön mögöttünk?

Mámá merzsjé dăpă pită lá boltă. Az anya kenyérért megy a boltba.

• făr dă, fără nélkül, kívül

Fără tyinyé nu mă duk ákulo. Nélküled nem megyek oda.

Făr dă tyinyé jo nyimik nu misz. Nélküled semmi sem vagyok.

Făr dă jél sjinyigogyi áisj ăj. Rajta kívül mindenki itt van.

• szub alatt, alá

Mîcá-j szub másză. A macska az asztal alatt van.

Kupilu szub másză sz-aszkunsz. A fiú az asztal alá bújt.

• păntru -ért, számára, miatt

Păntru noj lukră. Értünk dolgozik.

Păntru voj n-ány ázsunsz buszu. Miattatok nem értük el a buszt.

• întri, într- között, közt,- ban, ben

Întri voj binyé mă szîmc. Köztetek jól érzem magam.

Într-on kusáré-j jépurilyé. A nyúl egy kosárban van.

• păstyi fölé, fölött

Păstyi káp zburtusji loptá! Fej fölé dobd a labdát!

Păstyi kápu-c zbară o muszkă. A fejed fölött repül egy légy.

b) Összetett elöljárószók

• pîn lá -ig

Pîn lá mezunopcî ány szfătijit. Éjfélig beszélgettünk.

Pîn lá iskulă mă duk ku tyinyé. Az iskoláig veled megyek.

• dă kîtră felől

Dă kîtră Pisju vinyé ákásză tátá. Pécs felől jön haza apa.

• dă szub alól, alatt

Szkanu-j dă szub másză. A szék az asztal alatt van.

Je-c pisjoru dă szub másză! Vedd el a lábad az asztal alól!

• dă lîngă, pă lîngă mellől, mellett

Du tyé dă lîngă minyé! Menj el mellőlem!

Tot pă lîngă minyé-j. Folyton mellettem van.

• dă lá -tól, -től

Ásztá dă lá jél ám kăpătát. Ezt tőle kaptam.

• dă pă - ról, -ről

Ám áhuzît sjévá dă pă tyinyé. Hallottam rólad valamit.

A kötőszók

A kötőszók lehetnek egyszerűek és összetettek.

a) Egyszerű kötőszók

dá-de, ká-mint; kă-hogy, mert; sză-hogy; sî-és/is; tot-mégis; mágá-pedig; dákă-ha

Ám sjirut, dá nu m-o dát. Kértem, de nem adott.

O pirit, ká kámforu. Eltűnt, mint a kámfor.

Frikă mij, kă szkripestyé. Félek, mert villámlik.

O zîsz, sză nu mă duk. Azt mondta, ne menjek.

Sz-or gătát, s-or mérsz. Felöltözködtek, és elmentek.

N-áve dă gînd, tot o mănkát. Nem akart, mégis evett.

Kînyi álătrá, mágá nyime nu umblá p-ákulo. A kutyák ugattak, pedig senki nem járt arra.

S-áku kusztă, dákă n-or murit. Ma is élnek, ha meg nem haltak.

b) Összetett kötőszók

d-áje-ezért, azért; dăpă sjé-miután; nu numá ... dá sî-nemcsak...hanem is; o ... o-vagy ... vagy; sî ... sî-is ... is; nisj ... nisj-sem ... sem

Pl.:

N-ám ávut vojé, d-áje n-ám mérsz. Nem volt kedvem, ezért nem mentem el.

Or vinyit înlontru, dăpă sjé or szfărsît áfáră. Bejöttek, miután kint végeztek.

Nu numá jo ám văzut, dá sî tu. Nemcsak én láttam, hanem te is.

O ony muri, o ony kusztá. Vagy meghalunk, vagy élni fogunk.

Sî ás merzsjé, sî nu. Mennék is, meg nem is.

Nisj jéj nu styijé, nisj noj. Se ők nem tudják, se mi.