A "hungyé?" kérdőszó használata	Az igenlés és a tagadás	A birtoklást kifejező ige ragozása

A beás nyelvben a "hová?" és "hol"? kérdőszó nem különbözik egymástól, /hungyé?/ ebből adódóan a válaszban is ugyanazt az elöljárószót használjuk. Mindig a szövegkörnyezetből derül ki a kérdés konkrét jelentése.

Irányt jelölő kérdésekre adott válaszokban legtöbbször az "în" elöljárószót használjuk, melynek jelentése a kérdőszóhoz hasonlóan vagy -ba, -be, vagy -ban, -ben.

/A kérdőszó ejtése helyenként: "huny?, hun?" A "Huny tyé dusj?"/ Hová mész?/ rövidebb forma, mint a " Hungyé tyé dusj?", a köznyelvben ezért igen elterjedt./

Pl.:

Jo săd în Pisju. Pécsen lakom.

Jo mă duk în Pisju. Pécsre megyek.

A beás nyelvben a "hová?" és "hol"? kérdőszó nem különbözik egymástól, /hungyé?/ ebből adódóan a válaszban is ugyanazt az elöljárószót használjuk. Mindig a szövegkörnyezetből derül ki a kérdés konkrét jelentése.

Irányt jelölő kérdésekre adott válaszokban legtöbbször az "în" elöljárószót használjuk, melynek jelentése a kérdőszóhoz hasonlóan vagy -ba, -be, vagy -ban, -ben.

/A kérdőszó ejtése helyenként: "huny?, hun?" A "Huny tyé dusj?"/ Hová mész?/ rövidebb forma, mint a " Hungyé tyé dusj?", a köznyelvben ezért igen elterjedt./

Pl.:

Jo săd în Pisju. Pécsen lakom.

Jo mă duk în Pisju. Pécsre megyek.

a./ Az igenlés

Az igenlés szava: "dá" "igen": a mondat elejére tesszük ki, utána vesszőt rakunk.

Pă tyinyé Julá tyé tyámă? Téged Julinak hívnak?

Dá, Julá mă tyámă. Igen, Julinak hívnak.

Tu jésty înszurát? Nős vagy?

Dá, jo misz înszurát. Igen, nős vagyok.

b./ A tagadás

A beás nyelvben általában kettős tagadást használunk.

A tagadás szava:" nu" "nem": egész mondatot, ill. tagmondatot is ezzel tagadunk.

A tagadószót a mondat elejére, és az ige elé kell tenni. Az ige előtti használata tagadásnál kötelező, míg a mondat előtti tagadószó elmaradhat.

Tu jésty îmmăritátă? Férjnél vagy?

Nu misz îmmăritátă. Nem vagyok férjnél.

Ásztá-j o formă? Ez egy fénykép?

Nu, ásztá nu-j formă. Nem, ez nem fénykép.

jo	ám	nekem van	noj	ávény	nekünk van
tu	áj	neked van	voj	ávéc	nektek van
jél/je	áré	neki van	jéj/jelyé	áré	nekik van

Pl.:

Áj kupil? Van gyereked?

Nu, n-ám. Nem, nincs.

Ha a létigét tagadjuk, a "nu" tagadószó nem rövidül, helyette a létige magánhangzója esik ki.

Koká-j în Pisju? Jóska Pécsen van?

Nu, nu-j în Pisju. Nem, nincs Pécsen.