A következmények kifejtésének területét szeretem a számomra legegyszerűbb és legkönnyebb módon megoldani. Nem akarok megfenekleni a büntetésosztás mocsarában, vagy nevek mellé csillagocskák rajzolásával, esetleg öntapadós címkék gyűjtésével a padjukra helyezett külön táblán. Gyors és könnyű módszert akarok. Ezért döntöttem úgy, hogy leghatékonyabb módszer az lesz, ha bármely szabály megszegésekor a nevét felírom a táblára, de ez csak figyelmeztetés. Ha másodszor is feddésben kell részesíteni ezt a diákot, neve mellé pipát rajzolok. Minden újabb szabályszegés esetén újabb pipa kerül a név mellé, és a büntetés az alábbi módszertannal történik:

Tudom, hogy ezek az eljárások kíméletlennek tűnnek, és őszintén bevallom, az első iskolai hetekben szinte a fél osztály velem ül csendes étkezésen, sok a szünetmegvonás, valamint az elzárási napok száma. Úgy egy hónap után viszont lassan mindenki kezdi megérteni, mit kell tennie a zűrök elkerüléséhez, és rohamosan csökken a kiosztott büntetések mennyisége. A tanárnak ez eleinte rengeteg munkájába kerül, de végül az egész kifizetődik.

A következmények elkerülhetetlenül fontosak, ezek jelentik a kulcsot a srácok előrelépéséhez. Minden évkezdéskor, mikor átnézzük a szabályokat, egy ünnepélyes beszédet is tartok a diákoknak. Ennek olyan üzenete van, amit az évek során többször is elmondtam. Mindig hiszek benne, mikor elővezetem a tanulóknak, ezért szenvedéllyel mondom, és komolyan is gondolom. Valahogy így hangzik:

Ebben a tanévben ott rejlik a lehetőség, hogy életetek egyik legjobb éve legyen! Ha megvan a szándék bennetek, hogy figyeljetek rám, és kéréseimnek megfelelően járjatok el, együtt csodálatos dolgokat vihetünk véghez. Hinnetek kell nekem, és bíznotok kell bennem! Én 110 százalékot nyújtok majd, és olyan keményen dolgozok majd, amennyire csak bírom, hogy nektek a legjobb oktatásban legyen részetek. Nem érdekel, milyen osztályzataitok voltak tavaly! Nem érdekel, milyen zűrös ügyeitek voltak! Ez egy új év, és mi teljesen újra kezdjük! Biztosíthatlak titeket, hogy ha törekedni fogtok megtartani szabályaimat és utasításaimat, és kihozzátok magatokból, amit csak tudtok, idén mindannyian sztárok lesztek! Nem csupán az iskola legjobb osztálya leszünk, de az egész ország legjobb osztálya!

Kissé ömlengősnek tűnik, de az a helyzet, hogy én hiszem, hogy mindez lehetséges, ezért tehát tényleg lehetséges. Teljesen függetlenül attól, hogy az ország melyik harminc gyerekét válogatnád be az osztályomba, akkor is hinnék benne!

Fontos az üzenet átadásakor az előadás stílusa is. Mikor a fenti sorok elhangzanak tőlem, meglehetősen lendületesen viselkedek, bejárom közben az egész termet, a diákok szemébe nézek, és meggyőződéssel beszélek. Ahogy körbenézek a helyiségben, azt látom az arcokon, hogy kezdik elhinni, amit mondok. Hogy miért? Nos, egyszerűen csak azért, mert szeretnék, ha mindez lehetséges volna, hinni akarják, hogy igaz!

Az utolsó összetevő a gyerekek előmenetelének serkentésére a jutalmazásról szól. Ha egy gyerek helyesen cselekszik, fontos ezt tudatnod vele. Legfőbb jutalmazási módszereim egyike, a jó öreg dicséret. Minden adódó alkalmat megragadok, hogy közöljem velük, mit tettek jól, vagy mely területen tehetségesek. Észrevettem, hogy a négyszemközti dicséret hatékony, de igazán erős befolyással meglátásaim szerint az bír, mikor mások előtt nyilvános elismerésben részesülnek. Ha nyilvánosság előtt teszed, akkor a dicséret rendkívül hatékony befolyásolási technika.

Persze nem minden esetben elegendő a dicséret. Én évente úgy 25-30 kisebb utat teszek osztályaimmal iskolán kívül, de nem kell feltétlen mindig mindenkit magammal vinni. Általában úgy kezdem az évet, hogy mindössze három-négy diákkal teszek kis kiruccanásokat. Ez részben még nagyon jól kezelhető létszám, másrészt pedig nem is igényel különösebb felkészülést, vagy nagyobb erőfeszítést részemről, ilyenek pl. mozi-, vagy múzeumlátogatások. Ezek könnyű és gyors, ugyanakkor az osztálylégkörre komoly hatással bíró dolgok. Ha a többiek rájönnek, hogy egy kisebb csoporttal moziba mentem, rögtön érdekelni kezdi őket, vajon miért nem voltak ők is kiválasztva. Tudni szeretnék, mit kell tenniük, hogy legközelebb ők is jöhessenek. Első alkalommal úgy szoktam összeállítani a csoportot, hogy a jó magaviseletű, vagy éppen kiemelkedően dolgozó diákokból tevődjön össze, így a program motivációs üzenetté válik az osztálytársaknál.

Komolyabb utakat is szoktam szervezni, ahová az egész osztály hivatalos, de aki elmarad a tőle elvárható teljesítménytől, nem kap meghívást. Ezek az utak különösen szórakoztatóak is lehetnek, mint pl. profi kosárlabdameccs, strand, vidámpark vagy valami kulturális esemény. Ezeken kívül minden évben legalább egyszer szervezünk többnapos kirándulást is, ami persze a legfőbb motivációs erővel bír. Egy dolgot azonban jól megtanultam ennek kapcsán. A főkirándulást nem szerencsés büntetőeszközként alkalmazni! Ha egy ilyen vidám és izgalmas tanulmányi útra nem viszel el valakit, az komoly sebeket okozhat. Ezzel kapcsolatban több alkalommal kellett megharcolnom szülőkkel is. Ők néha nem érzik, hogy gyermekük eredményei, vagy viselkedése alapján kiérdemelné az ilyen utat, de el szoktam magyarázni, hogy ha ebből kihagyjuk őket, az végül többet fog ártani, mint amennyi haszna van.

Van még egy megjegyzésem a jutalmakról, illetve büntetésekről, bármelyikről legyen is szó, azonnal az esemény után kell kiosztani. Az adminisztrációs hercehurca ezt néha ellehetetleníti. Némely iskolában, ha a gyereket felírják valami fegyelmivel járó cselekedet miatt, ez napokkal is megelőzheti a tanuló berendelését az irodába, vagy bármely módon a büntetés végrehajtását. Bizonyos iskolákban szokás „a hét tanulója" címet ajándékozni. Ez a diák várhatóan kap majd valami ajándékot, pl. egy jégkrémet az igazgatótól, de hetek telhetnek el, mire erre sor kerül. Képzeld csak el, ha mi két hét késéssel kapnánk meg a fizetésünket. Irgalom! Én biztos uborkás szendvicsen és sós kekszen élnék. Vagy mit szólnánk, ha kosármeccsen a bíró lefújna egy olyan szabálytalanságot, amit még az előző negyedben követett el valaki. Ennek így semmi értelme.

Emlékszem, egy alkalommal hét fős csoportokra osztottam a diákokat, és azt mondtam, a pénteki helyesírási teszten legtöbb pontot elérő csapatnak rendelek majd egy pizzát. Nos, el kell mondjam, egész évben nem láttam olyan jó pontszámokat, mint azon a héten, ráadásul a győztes csapat 100 százalékot ért el! Tiszta örömmámorban úsztak, és mind alig várták a pizzát aznap, de elfelejtettem időben felhívni a pizzást, így aznap már nem tudtak volna ebédidőre szállítani. Mondtam, ne búsuljanak, hétfőn bepótoljuk, de sajnos aznap a győztes csapatból ketten hiányoztak. Mielőtt észbe kaphattam volna, újra péntek lett, és a srácok még mindig nem jutottak hozzá a jutalom-pizzához. Tán felesleges is mondanom, hogy aznap szinte az év legalacsonyabb helyesírási tesztpontszámaival kellett szembesülnöm.

A dolog másik oldaláról közelítve, egyik reggel arra érkeztem az iskolába, hogy két gyerek püföli egymást a mosdóban. Hogy miért mindig a mosdóban törnek ki harcok? Arra jártam, befutok, majdnem hasra esek, csúszkálok, megragadom a grabancát jobb kézzel az egyiknek, ballal a másiknak. Olyan ádáz módon csapkodtak ütlegelték egymást, nem volt mit tenni, az igazgatói irodához cibáltam őket. Az igazgatónő azt mondta, mindjárt fog az ügyükkel foglalkozni, de mikor saját osztályommal ebédelni vonultunk, még mindig ott ültek az irodánál. Azt mondták, eddig még nem is látták az igazgatónőt, így aztán magammal vittem őket, hogy ehessenek. Ebéd után aztán mindkét fiúval átbeszéltem az ügyüket. Ez egy szerdai nap volt. Következő hétfőn az iskolai felfüggesztésekért felelős tanár megkeresett, és közölte, hogy a fiúknak két napot is büntetésből benn kell maradniuk vele az iskolában. Ekkorra a fiúk már rendesen viselkedtek, tették a dolgukat, és az órai dolgokra összpontosítottak. Harcukat kiváltó incidensről már meg is feledkeztek, mégis akkor, szinte egy héttel az eset után megbüntették őket. Erről eszembe jut egy sztori, amit minap hallottam nővéremtől. Azt mesélte, hogy Austin, az unokaöcsém hisztizni kezdett vele egy bevásárlóközpontban, de mire hazaértek, hogy elzárásos büntetését megkapja, már két óra eltelt az eset után, és a kis srác már nem is emlékezett rá, miért kapta a büntetést. A hatékonyság érdekében mind a jutalmazást, mind a büntetést azonnal végre kell hajtani. Minél rövidebb az eltelt idő köztük és a kiváltó esemény között, annál nagyobb hatással lesznek a gyermekre.