Mindannyiunk tapasztalata, hogy beszédünkben milyen fontos a hangnem. Kifejezéssé vált, hogy „hivatalos hangot ütött meg” vagy „nem megfelelő hangon beszélt”. Ezen frazeológiai egységek nemcsak a közlés verbális tartalmára, hanem a módjára, az interakció jellegére, az abban résztvevők viszonyára is utalnak. Mert a hangnem nemcsak egyéni fiziológiai adottság (pl. éneklő hangon vagy fejhangon beszél valaki), illetve egy közösség által kialakított sajátosság (dialektus), hanem a kommunikációs folyamatban szerepet játszó személyek közti viszony kifejező eszköze is.

A beszélő lelkiállapotáról, szorongásáról vagy felszabadultságáról adhat jelzést a hangszínezet. A feszültség fokának megállapítására szolgál a (Mahl amerikai pszichológusról elnevezett) Mahl-skála, amely a zavarjelek előfordulását méri. Ezek: az elszólás, a szóhibák kimondása, hibás szórend, hosszú szünet, egyes szavak kihagyása vagy ismétlése, dadogás, befejezetlen mondatok. Ha ezen zavarjelek előfordulását elosztjuk az adott beszédben elhangzott szavak számával, kapunk egy hányadost, amely a belső feszültséget méri. (Ez a Freud elvétés teóriájára visszavezethető módszer elsősorban a pszichológiában illetve a tömegkommunikációs kutatásban alkalmazott eljárás.)